Úgysem

Amit lehet, azt meg tudom védeni, amit meg nem, azt nem.
Akit meg lehet tanítani, azt meg lehet, akit nem, azt nem.
A múltkori pipe nem maradt meg. Enni nem akart, inni nem tudott, állandóan járt a csőre, és folyton hanyatt esett.
Úgy járt, mint a duracell nyuszi a reklámban. Az utolsó lehelletéig csipogott.
A mostani apróság pedig csak kiabált, és nem mozdult. Amikor kihoztam, akkor szaladt a többiek után.
Tegnap én hoztam ki. Nufi egyedül találta az udvar közepén, ezért bedobozoltam hörcsögkalitkába, de akkor meg csak ugrált, és ment volna a kotlós után, bár a kakasok jobban figyeltek rá, mint a három kotlós.
Kieresztetem.
Ma reggel ismét én tereltem ki a tyúkólból. Este pedig már nem láttam, de ez nem jelent semmit, csak reggel derül ki, hogy levadászta-e egyik macskám.
Négy kicsi már tollas és repked is, de nem bízom el magam.

A Commodore gépek után jöttek az öreg 386-os és 486-os masináim. Karbantartás,. Kicserélni a rossz 3V-os elemeket és eltávolítani a kifolyt, kirügyezett aksikat. Közben rájöttem a CDírásra használt gépem hibájára is.
Elengedett a ventillátor leszorító műanyagja, nem ért a hűtőborda a processzorhoz. Nem volt hűtése a processzornak, erre lekapcsolt.
Új fület gyártottam vasból. Már a másik fül is saját gyártmányú volt. Talán tavaly előtt csináltam. Csak másolni kellett.

A fűnyírás esti órákra marad mindig. Dög meleg van. Inkább újraolvasom a 8 bites processzorokról szóló könyveimet. A C plus4 még  mindig sötét. Egyszerűen nem hiszem el a TED hibát. Pedig esélyem van rá.

Ma reggel harangoztak. Janika is búcsút intett a falunak. Ő volt az úton álló. Nyugdíjas, szemüveges agglegény. Ha valaki jött Komjátiba, ott láthatta a háza előtt sétálni. Állt a sarkon, akár egy kertitörpe, és nézte a forgalmat.
Azt mesélik, valamikor jó motorszerelője volt a TSZ-nek. Nekem nem volt vele dolgom. Köszönésen kívül ha egy-két szót váltottunk.
Nyugodjék békében!

Nufival végigizgultuk a Hableány kiemelésének utolsó két-három óráját.
Megbeszéltük a pápalátogatást, akarom, mondani mennyivel szebb ünnep volt a következő hét végén a Csíksomlyó nagy miséje! Micsoda áhítattal zendült fel a magyar és a székely himnusz. Még el is bőgtem magam, pedig nem vagyok pityergős fajta.
Itt, Komjátiban is lakik már tót, aki kirakja a szlovák zászlót. Bosszantani akar, vagy kitűnni, édesmindegy. Nem rajta múlik, hogy kevesebb magyar születik. Valamiért mégis ide költözött, azaz itt jobb neki, mint otthon.
Ezt érzem az erdélyi történetekből is, hogy azért nem lett román igazán a leszaggatott keletmagyarország, mert nem jobb ott élni, mint itt. Az osztrák kézre került Őrvidék nem kapaszkodik vissza kelet felé. A sógorok ügyesebben olvasztják be a volt honfitársainkat.
Egy ország attól élhetőbb, minél többet oszt vissza a közösből mindenkinek. Ez már nem a középkor, ahol önellátásban gondolkodott mindenki, legfeljebb pár specialista volt, aki malmot üzemeltetett, vagy patkoló kovácsnak állt.
Ma már mindenki szakosodott valamire, és alá-fölé rendelnek mindenkit.
Aztán megy a vetélkedő, hogy ki kit miképpen tud 'viszaszívatni'.

Nekem most jobban esik a kaszálás és a házi munka, mint az emberekkel foglalkozni. Tegnap Nufi kemping székét is megjavítottam. Vékony csőváza vászon ülő és háttámlája van. A csőváz kinyitáskor feltámaszkodik az ülőrész csövére. Ott hasadt meg a cső és összecsuklott a szék.
Régi bicikli kerékagyról levettem a küllőket tartó tárcsákat. Maradt egy masszív acél csövecske, és bekapalálható méretű a vékony székcsőbe. Ketté vágtam, átfúrtam. Elég volt 2-2 centi, és a szegecsek helyére csavart kerestem. A vége nem ért volna túl, ezért a csőbe tettem csipesszel az anyát, és néhány kísérlet után belekapott a csavar. Úgy adtam át Nufinak, hogy beleültem. Én vagyok a legnehezebb itthon. Ha az  én 90kilómat kibírja, akkor mást is elbír.

Volt még egy szállításom. Csaba, aki segített a kaput leemelni, és megbetonozni a 22 oszlopát, megkért, hozzak el neki egy szekrénysort Sajóládról. Laci, a polgármester kölcsön adta az utánfutót. Persze Csabának megjött az étvágya, mert kinn dolgozott Belgiumban, és abból jutott még másra is. Két nap múlva jelentkezett, hogy még Miskolcról is hozni kellene egy ülőgarnitúrát. De ezt már nem vállaltam. Nem kéregetek kölcsön vagyont érő tárgyakat. Ha bérel valakitől, mondtam, akkor nincs akadálya. Az  én autóm most keveset jár, az belefér, de pénzt sem szoktam senkitől kérni soha. Addig nyújtózom, amíg a takaróm  ér.
Tudom, hogy a mostani világ a kölcsönök és kamatok rabja. Piszkosul nem tetszik nekem.
Volt ugyan tervben, hogy veszek magamnak is utánfutót, de értelmetlen álladó adó a vizsgáztatása, és nem kell már annyi mindent szállítani. Költözni sem akarok.
Azt az egy-két zsák cementet bringával is elhozom, vagy bicikli utánfutóval.
Ha holnap megtalálom a  tetőcsomagtartó összes rögzítőjét még anyunak elviszek egy ágybetétet is Miskolcra. Pénteken kötik be hozzá az internetet, és cserélni fogom az internetes számítógépüket is. Bár a Laci bácsinak épített alkalmas lenne, de régi a szoftvere, és nem tehetek rá újabbat, mert a megszokott játéka fontosabb, legfeljebb a tévé sportadó vetélkedhet a Mahjongg-jával.
A korábbi NETre szánt gép USB modemmel Tmobile hálózatos volt, csak a feltöltő kártya egy-két nap alatt elkopott. Nem csinált kedvet igazán anyuéknak.
Ez meg havi egy ezres plusz a tévéadások mellé. Most bevállalták.