Kaptam egy régi monitort Gábortól. Már nem is tavaly, de akkor csak félretettem, aztán nyáron megjavítottam. No de munkára nem tudtam fogni, mert nem volt talpa. Most pedig sokat néztem asztalosok munkáit, és ilyenkor úgy érzem, hogy nekem is van vésőm, fúróm és faesztergám is. Na, elő is kapartam egy darabka tűzifát, amit baltával addig faragtam, amíg nem nagyon rázkódva be tudtam fogni az esztergába. Aztán a keményfa megmutatta, hogy ez is szakma, és a szerénység jó társ minden műveletnél.
Tehát a hidegben közel forgástestet kapartam belőle, majd a monitor talpához illesztő csonkot papírral lemásoltam a falábra, és befúrkáltam, bevéstem.
Ez lenne a munka.
Aztán felcsavaroztam rá egy rétegelt lemezt. Még ferde, és a csavar megcsikarná a PC-t, ezért van alatta egy műanyag lap.
A következő kísérlethez marózni akarok, de a vízszintes talpat megtartom. Csak gumitalpat is kap.
2 megjegyzés:
Egy jót nevettem ezen a ferde talpon és az aládúcolt műanyag lappal!
Eszembe jutott, amikor évtizedekkel először (és utoljára) jártam a legnagyobb Magyarországi Ikea árúházban, és nézegettem a bútorok elnevezéseit. Megragadt bennem az ilyen: "Billy". Olvastam a prospektusban, hogy "A Billy elemei".
Most az jutott eszembe, hogy ezek "Az Imre elemei", a Flinstone bútorcsaládból.
Sokszor elgondolkodom, hogy honnan lett bennünk ez a mánia, hogy mindennek egyenesnek kell lenni? A gravitáció miatt? De akkor rusztikus környezetben miért tetszenek a görbe, ferde dolgok? Ott viszont a vízmértékes dolgok rögtön kiugranak és zavarnak.
Amikor a stúdiómat építgettem nem használtam vízmértéket, csak mérőszalagot, és szemre egyengettem a dolgokat. Mondjuk, meg is látszik, ha szakmai szemmel nézik, de szerencsémre kevesen látják, így marad az én ítéletemre.
Nekem tetszik ez a monitor állványod... Mondjuk a műanyag helyébe tennék valami fát és akkor már stílusban is hazaér...
Hátha még a célműszereimet látnád.
Burkolat nélkül annyi merevîtésel, hogy a leeséseket kibírja.
Megjegyzés küldése