Sok köze nincs ezeknek a képeknek a címhez, de ebben a környezetben elmélkedem. Itt a Bódva gátján. Többnyire a naplementéhez közeli időpontokban.
Leginkább az öregedésről. Mennyire lassulok. Nem csak mozgásban, hanem gondolkodásban is.
Az ebajon rendeltem a csővoltmérőmhöz tetródákat. Az orosz megfelelője 6p1p. Ki kellene cserélni a csőfoglalatot, mert a régi csőnek kevesebb lába volt, s ezért tolódik mindig a csőcsere. Viszont belefutottam egy német srác videosorozatába. Csöves rádiókat javít korabeli eszközökkel (is). Ezek a filmek átirányítják a figyelmem egy valamikori szebb szakmára. Pontosítok, a szakma szebb idejére.
Ez nekem azzal is jár, hogy előkerülnek a Kádár Géza könyvek. Elő a csőatlaszok. Még a szakmai ismeret tankönyve is a suliból. Séta közben elmondom a kutyának, hogy miről elmélkedem. Rozi türelmesen meghallgat, ha közben simogatom .Ha abbahagyom - a simogatást - megbök az orrával. Ha a dumát hagyom abba, akkor nem. Ki érti ezt? De hát a nők kiismerhetetlenek. Még akkor is, ha kutyabőrben látták meg a napvilágot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése