Kis iskolás voltam. Elsős, vagy másodikos. Közel volt az iskola. A Katowice utca a házunk mögött húzódik, és az erkélyünkről rálátni ma is az iskolára. Reggelente anyu elment dolgozni, én pedig indultam iskolába. Nem kísérgetett, tudtam, hová kell menni.
Nekünk, gyerekeknek volt vigyázó tanár. A napközis tanterembe gyűjtötték, akinek korán mentek dolgozni a szülei.Addig is felügyelet alatt legyünk.
Jókedvűen mentem be, és a teremben síri csönd fogadott. Az ügyeletes Csutor Laci bácsi, az igazgató helyettes tartott rendet, s én ki tudja miért, aputól hallott módon köszöntem. Gúten morgen. A tanár bácsi akkora pofont kent le nekem, hogy még sírni is elfelejtettem. Csak néztem rá, és valamit mondott. Erre mondtam, hogy jó reggelt! A következő mondatára már emlékszem:
- Na ugye, hogy tudsz magyarul!
Soha többet nem mentem be korábban az iskolába. Csak csöngetésre.
4 megjegyzés:
Vajon a pofon akkor is járt volna, ha egy másik "nagyhatalmi" köszönés hangzott volna el?!
Nem tudom. Csak az a szégyenérzet maradt meg bennem, és hogy nem mutogatnivaló, ha valamit tanultam, hanem megfelelő közegben kell alkalmazni. Ezt már csak utólag, sok év távolából szűröm le. Csutort másért sem szerették. Bejárt a lányok öltözőjébe - abból nyílt a szertár - és mesélték, hogy tapizott is. Minket fiúkat úgy büntetett, hogy a lapos kulcshoz csípte a hüvelykjével a hasfalunkon a bőrt... hájat, amit fogni tudott.
Nem politika volt, szimpla szadizmus, amit nem élt ki addig, amíg boxoló volt.
Kifogtam én is több ilyen szociopata tanárt, a híres neves Kolozsvári Brassai Sámuel iskolában. Volt a 3-as Líceum, ami ma azt hiszem a Báthori nevet viseli, nem vagyok biztos benne, nem nézek utána, mert ahhoz is volt szerencsém 11-13 osztályokban, volt két jó fej tanár is, de a többi ilyen zakkant elitista, mi meg proli munkások voltunk, nosza az volt az első számú magyar elit iskola és a Brassai a második. Az én jelenlétem a Brassaiban hiba volt, mert szemben laktunk az iskolával, oda is inkább az elit kölykek jártak. De volt pár proli is, de nem annyira mint én. Legtöbb tanár, valószínű valamiféle módszertanra utalva felülről kezelt minket és bennünk prolikban azt érte el, hogy undorodjunk. Na de mindenki meg volt nyugodva, hogy na aztán az egy magyar iskola. Csak hát ugye, a tisztes tanári kar, ha ma megnézné, kik építik a mai országot, büszkék lehetnek arra, hogy legtöbb kigyártott értelmisége kihúzott nyugatra és a nyugdíját az utált prolijai hozzák neki ki.
Nálunk 8 osztály volt az általános iskola. Középiskolában - 14 év fölött - már nem így kezeltek.
Ott a tudásról szólt a világ. Az első osztály 30 fővel indult, és 20-an léptünk be másodikba. 18-unk le is érettségizett elsőre. Talán 3-an nem mentünk egyetemre, fősuliba továbbtanulni.
Megjegyzés küldése