A fűnyírás időszaka.
A 'műszeremnek' sokféle baja volt már, de dolgozik folyamatosan. Tavaly kitaláltam, hogy a kipergő műanyagot a kerekeiben beleolvasztott lézernyomtató patronból pótoltam. Egy nyarat kibírt, aztán kibukott. Most vágtam két lemezt az oldalára. Csavarokkal közébük szorítottam.
A régi mikrohullámú sütőnk adta a lemezét.
Megerősítettem az első kerekemet.
Még nem vágtam le a csavarok végét, gondoltam arra is, hátha kell még hozzá.
De erre a jobb hátsóm szakadt ki.
A motor alatt látható szögvasból hajlítottam derékszöget, és azt szabtam be a kiszakadt rész helyére. Tegnap végignyírtam vele a kertet. Úgy néz ki, hogy bírja. Igaz, ez még nem nyári gaz. Azaz friss, lágy és zöld.
Ma a 22ben kell újra bizonyítania.
Már ha az ég is úgy akarja.
2 megjegyzés:
Két óra fűnyírás után teljesen bedugultak a füleim, rossz közérzetem támadt. Megállapítottuk, hogy legújabban allergiás vagyok valami gyomra. Mindig is szerettem a frissen vágott zöld szagát, de most úgy éreztem, hogy zavart. Főleg a vágott csalán, amiből rengeteg lett az idén.
Én egy ilyen vállra vehető motoros kaszával vágom a rendszerint méteresnél magasabb csalánokat. Valamikor úgy vettem, a legolcsóbb motoros kaszát, hogy nagy dolog ha két szezont kibír, és megvan már jó tíz éve.
Fiatal koromban mindig nevettem, ha öregeket láttam udvaron füvet nyírni, mondván úri dolog, és lám ma én is nyírom itt a füvet, bezzeg most nem nevetek magamon, hanem sajnálom magamat. És nem tűnik úri murinak.
Nekem is van olyan 'olcsó' kínai, de nehezen viseli a derekam. Biztos rossz a beállítás, mert hajolva lépdelek vele. A pormaszkot én sem hordom, és sokszor tüsszögésbe vezet a fűnyírás. Pár éve még vígan kaszálgattam, és élveztem is, de most ez az év még nem hozta meg azt az erőt. Bár a 22 végén lesz olyan terület, amit csak a lengetős kaszával lehet levágni. Szerencsére használ is a derekamnak, csak nehezen szánom rá magam.
Nekem nem volt róla huszon-harmincon éves koromból emlékem. Gyerekkoromban néztem a lakótelepen fűnyírót tologató bácsikat. Már Budafokon cseréltem egy '70-es évekből itt maradt öreg fűnyírót. Számítógépet adtam érte a kollégámnak. Csak egyszer láttam működni, amikor ő átadta. Azóta sem sikerült munkára bírni. A Villa utcai társasházunkhoz vettem később villamos meghajtásút, és nem volt hosszú életű. Később már a komjáti kis ház megvásárlása után egy újat. Azt Laci bácsi kezelte, és még szervizbe is vitte. Mire én kezdtem használni, már elég viharvert lett. Viszont a motorja strapabíró volt eddig, és nem is akarom elkiabálni, most is jó. A nehéz terep miatt koptak szét a kerekei, és tört a húzó-toló vasa is. A keréktengelyek lyuka kiszakadt, oda már vastag 'pogácsák' kerültek, és a kerekes részhez is szögvasból kellett többször is cserélni a fogantyú talpát. Egy vágólap is eltört már benne.
Vateráztam hozzá egy használtat, de a kereskedő elfelejtette levenni, mert már nem volt meg. Nem bíztam a kiszakadt rész patkolásában, aztán már két napja teszi a dolgát. Holnap, vagy hétfőn ismét dolgozni fog.
Ja, és még egy előnye van ennek a tologatósnak, hogy nem olyan hangos, mint a motoros fűkasza. Ahhoz én is plexiálarcot, meg hangtompító fülest veszek fel. Itt van gyári, a 22-ben pedig íz első Videoton fejhallgatóm - zárt rendszerű - a hangtompító. Csak a vezetékét vágtam le. Még jobb, mint a gyári. Viszont izzadok alatta nagyon. Szabályosan csavarni lehet a vizet a kezeslábasomból, a trikómból, meg mindenből.
Megjegyzés küldése