Csütörtök

Csütörtök

Nem volt különösebben koránkelős nap. Nehéz döntést hoztam. Lebontom a válaszfal alját, amit megraktam kőből. Valamikor Esterházy Péter mondta, mennyire fontos munka kitörölni a korábbi napokból származó írásokat. Még akkor is, ha másnak ez furán hangzik.

Mondhatok közelebbi indokot is. Nufi egy pulóvert képes tizenötször is lebontani 90%-nál, csak mert valami nem úgy sikerült.

Most arra fogom, hogy betonnal jobb lesz, de valójában be kellett volna zsaluznom, és úgy megkövelni a falat. Ezenkívül be is kell fűzni. Ezalatt azt értem, hogy néhány téglánként betolni a most épülő fal tégláját a rá merőleges falakba.

Érdekes, mennyi követ beleraktam. Odabent nem tűnik ennyinek. Kihordtam a gangra. Most jön a zsalu, de előtte elmegyek Erzsike nénihez mosógépet nézni. Jolika járt itt, és hozott anyutól mákot, meg szemes borsot. Ő mondta, hogy várnak a Temető utcában. Meg nála csúnya a láng a tűzhelyén, de az nem sürgős.

Erzsike néninél nagy a felfordulás. Szétverték a fürdőszobát, mert eltört a zsuhanycsap előtt a cső a falban. A csövet hamar kijavították, de a kőműves még nem jött. Valami fontosabb dolga akadhatott.

Kapott kölcsön egy mosógépet, de mindkét másikkal baj van. :-)

Ezek az ugrálós NDK mosógépek vannak neki. Az egyik nyikorgott bekapcsoláskor, a másik felfőzte a vizet, meg kibugyogott a tetején.

Hát a nyikorgós nekem meg sem nyikkant. Ebben van valami csapágy gyanú, de még nem cserélném benne – mondtam – mert ha előtte sokáig állt, akkor be is állhatott szegény egy kis beleszáradt valamitől. Kimozgatva kézzel a dobot: hibátlan.

Rátértem a másikra.

Lekaptam a hátfalat, és belekukkantottam. Tömérdek madzag, hőérzékelőnek nyoma sincs.

Kitekertem alul a szűrőt.

Megtelt. Betonréteget távolítottam el a rácsról, és megbeszéltük, ezt bizony takarítani kell. Ha nem tudja kitolni a szivattyú a vizet a mosógépből, akkor a rátöltés felül tud távozni, és ha a melegvízre fűt rá, az bizony forró lesz.

Még adott egy lámpát, amit le kell majd cserélni. A nyele :-) amin lóg a plafonról nem hozzávaló. Az eredeti tőből letört, a – nyélnek csúfolt - cső két végén megmenetelve, és a lámpatest egy búrája törött.

Rábeszéltem, hogy vegyünk le egy ágat, a nyelét meg hozzáfaragom itthon. Még nem tudom mi módon, majd kitalálom, és szétosztom a négy ágat egyenletesen. Az egész most olyan, mint egy ¾ fehér dinnye, körülötte pedig az öt kar. A kisebb búrákat még nem láttam. Mindenesetre ha nincs meg, akkor hozzávalót nemigen találunk, ha eggyel kevesebb van rajta, elhúzza. Szét kell osztani négy irányba a súlyt.

Levettem a nagy üvegbúrát, kitekertem a körtéket, és csak a fémet hoztam haza. Az nem törik a biciklin szállítva.

Holnap betonozás után ez jön.

Még átvittem a Rozi ajándékát. (Bocsánat, Melinda kislánya Phaedra, vagy Fédra névre hallgat, de nekem a kis rózsás arcocskája miatt Rozi marad.) Szóval a névnapja nem oly rég volt, de akkor épp nem telt ajándékra, Miskolcon meg Nufival kiválasztottunk egy plüss sünit. Még mindig húzódott az átadás, mert Miskolcon maradt. Anyu a mosott holmival küldte vissza. Lényeg a lényeg – de utálom, ha mástól hallom ezt a lényeges tölteléket – most átadtam. Kukac (Sanci) pedig kapott egy plüssegeret. Azt már anyu vette. Elvégre nem illik egy gyereknek ajándékot vinni úgy, hogy a másik nem kap semmit.

Én is kaptam ajándékot. Az ajándékos zsákomat jól megtömték körtével, meg paradicsommal.

Este még a Videoton Tv computer és az Entrprise 128 emulátorokkal játszottam tizenegyig. Valamiért most izgatnak a 8 bites gépek. Ezekhez még tanulni kellett, nem csak odaülni, és az egeret huzigálni. Még Miskolcon bepötyögtem a TVC emuba egy ZX81-re írott bioritmus programot. A BASIC nyelv meg olyan, mint a szláv nyelvek. Nekem, magyarnak egyforma, de nem érti meg az orosz a tótot és a rácot.

Szóval adok még fölösleges feladatot is magamnak a hasznos mellé.

Szerda

Komjáti, 2012 augusztus 8. szerda

Egy idézettel kezdeném.

„A természet változatos, sokarcú és bonyolult rendszer. Ugyanez érvényes a félvezetőkre, mint a természet részeire. Nem lehet olyan elméletet kidolgozni amely megragadná és teljesen megmagyarázná az összes megfigyelt jelenséget és tulajdonságot, ezért az emberi agy igyekszik a megfigyelt nagyszámú jelenségből kiválasztani azt a néhány legfontosabbat, amelynek alapvető jelentősége van. Ezt a folyamatot nevezzük modellalkotásnak.”

/J.Krempaski/

Szeretném érteni a világot. Legalább azt a részét, amelyik körülvesz. Megfigyeltem, kisgyereken, mennyire érdekes, ha valami elmozdul, vagy forog, vagy itt megnyomok valamit, és ott világít, elalszik. Ebből tanulnak.

Én is így kezdhettem.

Később is ilyesmik történnek, csak több összetevőt kell figyelni. A kerékpározás egyszerre igényli, hogy mozogjon a lábunk, a kezünk, és még folyamatosan befogadjuk a forgalom változásait.

A politika is így működik. Megtanul, kifigyel minket, hogy életben maradjon.

Valamelyik reggel hír volt a rádióban, hogy már blogokból tájékozódnak. Kik? Gondolom a sajtó, és ha jól csúsztatok, a politikusok is.

*

János tegnap benézett. Anyu hazaküldte vele a kimosott ruhámat. (Ha nem dugom el, anyu mindig elviszi a szennyest. Legközelebbi látogatásukkor a szárító kötélen fogom tárolni frissen mosva.)

Megbeszéltük, hogy ad nekem vályogtéglát a fürdőszoba lefalazásához. Reggel áthozhatom.

Mindjárt fordulok egyet érte.

Az a mindjárt elég hosszú fejmosássá növekedett.

Kezdődött azzal, hogy mit reggeliztem. Gyanútlanul megjegyeztem, hogy barackot szilvával. Tudom, hogy az almát kifelejtettem, de sem a mennyisége nem volt jelentős, sem a felháborodott hangú nekemesésen nem enyhített volna.

Hogy képzelem, hogy csak gyümölcsöt!

Szerintem logikus, mert szeretem, mert nyár van, és ezrével l óg a szilva a fán, és kaptam anyutól 10kg barackot. Nekem ez elegendő indok.

De hát azért nem tudok dolgozni.

Hát ja. Amíg eszem, nem szoktam dolgozni. Régebben előfordult, de mostanában nem.

Még Mari néninek jó hangzó érv volt a fáról ingyen leszedhető kaja, de Erzsike egészségügyisként kezdte az életét, és a koleszterin fenyegető ördögképével igazi papnőként intett meg. János pedig akaratgyenge fickónak nevezett, bár előtte pár mondattal még arról tartott előadást, hogy nem hallgatok senkire. Megyek a saját fejem után.

Az akaratgyengeség a kajálásra, az önfejűség a kajálásra vonatkozott. Meg a csatornarendszeremre.

Azért halkan megjegyezném, hogy itt Komjátiban Dezső bátyáéknál télen állandó gondot okoz, hogy befagy a lefolyó. Itt a Táncsics utca sarkán is látok a ház oldalán kibújó 90°-os csövet azonnal a földbe fúródni. Ez vajon mind szabályos?

Én meg tudom magyarázni, hogy amikor szabályt szegek, azt miért teszem.

A lefolyócsövemet végigviszem a házon a padlóban. Ezért baj esetén fel kell majd törni a járólapot.

De mitől lesz baj?

Nálam nem járkál a cső felet több tonnás autó. Elenyésző a terhelésváltozás.

A két szoba egymás mellett van, majd az istálló felé folytatódik. Minkét szobából – ez fal kéz oldala – vécé és mosdóvizet visz el két cső. A befogadóképessége jócskán túlméretezve, a betóduló vizet egy házivízmű szállítja.

De mondom tovább.

Az istállóban lesz a központi fűtés kazánja. Ugye annak is kell csap és lefolyó.

Vajon mennyivel jobban érné meg minden csővezetéken kétszer kilencven fokot irányt váltani, és a házon kívül az alap mellett – ennek a háznak nem betonalapja van, hanem földbe döngölt köveken áll – fagyhatár alá ásni, és mire a ház mögé érek, már 2m-rel vagyok a föld alatt. Azaz innen kezdeném az emésztő gödröt. Ráadásul a talajvíz olyan magas, hogy a kutunkban sokszor fél méterre van a föld szintjétől. A ház hátamegetti telek nem a miénk. A ház előtt van a kút.

Na szóval köszönöm a tanácsokat. Azt is, hogy csinálni, „dolgozni” kell, nem tanulni.

Úgy döntöttem, egyenlőre még nem kérem a vályogtégláit.

Hazajöttem, és rendbe tettem Erzsi néni mikrosütőjét, majd átmentem Margit néni ajtóját megnézni. Miért nem zár a tavaly felszerelt zár?

Kicsit kijjebb hajtottam a nyelvet befogadó vasbigyót. Így már nem kell kézzel rásegíteni, magától becsusszan a zárnyelv.

Itthon ettem valamit, majd ledőltem egy órát, és jött a koszos munka.

Szétvertem pár törött vályogtéglát, és a fürdőszobaajtó fölött kitöltöttem a keretet ezzel az agyaggal. Kapott egy jó vastag áthidaló deszkát, és felfalaztam a plafonig.

Erre a napra elég is lett.

Forróság és belassulás

Vége a nyafogásnak. Minden nagyon szép, minden nagyon jó és mindennel meg vagyok elégedve.

Tudom, ezután jön a világháború.

Ferenc József a maga szorgalmas hivatalnoki életével előkészítette egy birodalom szétverését. Az új emberek újat akarnak. Pontosítok. Az újak is emberek, és akarnak.

Akinek van, az többet akar, akinek nincs, az valamit akar. Az istenek pedig ha azzal büntetik az embereket, hogy megkapják, amit akartak, akkor az válik kevéssé, vagy túl sokká.

Ebből értelmetlen kiindulni.

Abból kell kiindulni, hogy nekem mi kell. Világbéke? Hát persze. Gazdagság? Hogyne. Egészség?, nyugalom, izgalom,...

Nekem ma úgy kezdődött a napom, hogy elaludtam. Andrásnak tegnap este megígértem, hogy felmegyek velük a hegyre, de nem gombászni, illetve visszafordulok a tetőről, mert anyuék jönnek a fél kilences vonattal.

Este tízkor már ágyban voltam, és beállítottam 4:45-re az ébresztőt. Még el is aludtam időben.

Éppen csak a csipogót kapcsoltam le az ébresztésről. Fél hat után ébredtem, vagyis ők már úton voltak.

Lépek tovább.

Tegnap kitaláltam a spanyolviaszkot. A ház felújításáról tervet kell készítenem, és naplót vezetni.

A legszörnyűbb az, hogy ez a rend nem létezik bennem, és mégis orrba ver.

A nyafogásom témája pedig az, hogy egy-egy munkafázis között eltelik 1-2 év, és elfelejtem a korábbi lépéseket, hogy mit miért.

Reggelente az alomszéken lesem a csöveket, és a félbe maradt betonozást, és szenvedek. Pedig csak folytatni kéne.

Kiveszem, beteszem, és újra meg újra elbizonytalanodom.

Ha már volna rajta beton, akkor a hibával együtt is haladna, így rettegek a melléfogástól. Pedig legfeljebb fel kell törnöm pár négyzetmétert. Nem a világvége. A betont, mint követ tovább tudom hasznosítani máshol.

A következő berzenkedésem, hogy minden, amit nem a felújításért csinálok, az nekem nem jár.

Pedig hát „játszani is engedd....”

Ma már játszottam is. Olvastam MJ bohóc blogját, és nem értem a tétovázását. Ott a barlang, ott a kíváncsiság, és a kényszer. Már csak el kell indulni. Kapott hozzá segítséget is. Tegyen úgy, mint a pillangó. Majd lesz belőle rovarfelhő.

A nem értem arról szól, hogy politikus akar lenni? Elment az esze? A törvényszolgaság, vagy alkotás a másokra kényszerített akaratról szól.

Teszem fel én vagyok az a tizenhat éves cigánygyerek, akinek most éppen börtönben az apja és nagyapja. Az anyja szülni készül, és valahonnét kaja kéne az asztalra. A tévében ott lövöldöznek a négerek, ütemre lóbálják a fejüket, és dagadtak, mint a szomszéd disznaja. Ráadásul egy másik néger a főmufti abban a fehérországban.

Na, magyarázd el nekem, hogy énbelőlem miért nem lehet miniszterelnök Magyarországon!

Itt ma már pillanatok alatt megtapasztaljuk, hogy mit mért nem érdemes megcsinálni.

Amíg az igényinket reklámokból nyerjük, addig nem is.

A kőtáblákat be kellett volna építeni a piramisok oldalába. Guttenberget is ledarálni. Úgy élni, mint a vadállatok, hogy legfeljebb egy emberöltőnyi tudás legyen átadható.

Az eszközeink lebomoljanak a használatban, és a környezetünket se tudjuk jobban elhasználni, mint egy hód.

Biztosan erre vágyunk?

Attila pár hónapja elmondta, mitől jó a specializálódás. Ha adót fizet, lesz, aki megvédi. Akinek ajtó kell, az ad érte uborkát, vagy kihúzza a rossz fogát.

A betyárokról olvastam Szenti Tibor könyvében, hogy sápot szedtek. Olyan adót, amit ha nem kaptak meg, akkor elvittek mindent a tanyákról.

Ők sem voltak soha biztonságban.

Az orgazdák pedig tollasodtak.

Ma már ezt a vadkereskedőfajtát is büntetik. Egyre furfangosabb módon akasztják össze agancsaikat a rablók s pandúrok utódai. A nevető harmadik pedig kapott rászakosodott rendcsinálót.

Az erő akkor is erő marad.

Ha én felkarolok egy csoportot, akiket kitépek a nyomorból, azok különbek lesznek?

Nem.

Tehát nem karolok fel senkit, nem akarok senkit kihúzni a nyomorból és nem rántok le senkit a sárba. Nekem nem ez a feladatom. Teszek arról, hogy minél kevesebb ember szólhasson bele az életembe. Talán ennyi az agresszióm.

Tegnap megkértek Feriék, hogy itassam meg az állataikat. Elmennek Jolikáért. És délben nem lesznek itthon.

Körbejártunk, mindent megmutatott a kis Joli, és még kaptam volna nevelni való állatot is, ha el merem vállalni, akarom mondani, felkészültem volna rá. Hát még nem. De komolyan: se kis kerítés, se ólnak való. 2-3 hónap itt-lakás is csak arra elegendő, hogy megszeressem őket.

No, de nem ezért kezdtem a témát. Délben pontosan átbicajoztam a portára, és valami hatalmas zengés fogadott. A bezárt kutyák ugattak, a libák fújtak, a tyúkok hangoskodtak. Egyedül a tehenek nem bőgtek rám. Csak figyeltek, amíg az istállóban feltöltöttem a locsolókannát vízzel.

Idegen voltam. Talán csak a kacsák örültek nekem. Nekik fontos volt, hogy feltöltöttem az itatót, meg a fürdőtálat vízzel.

A nyulak nem itták meg a vizet. Csak a disznók nem kerültek elő. Ők csöndben maradtak.

Mi történt még?

Sok nem. A bringám a földúton be-besúrolt a sárvédőbe. A hang alapján. Hiába forogtam hátra a földúton, az nem aszfalt, egy rög hamar kikapja a kormányt a kezemből, nem láttam meg, hol.

Itthon jöttem rá.

A lámpa rögzítő csavarja lett fényes. Alátettem még egy anyát, így már nem súrol be.

Anyuék elhozták a memóriát, amit hozzájuk rendeltem Kínából. A memória jó, a gép nem kommunikál wifi kártyával. Úgy veszem észre, az USB sem megy. Az alaplapra integrált hálózati vezérlő memóriahibára panaszkodik.

Kikapkodtam pár kondit, és átméregettem ESR értékre.

0,42-048 ohm.

Pedig ilyen hiba lesz, csak nem ezek a kondik. Kívülről nem látszik púposodás. A táp pedig új.

Van benne 6 db 820uF 6,3V-os, 12db 1000uF 6,3V-os, 7db 1500uF 6,3V-os, 4db 1000uF 12V-os.

A nagy kérdés, hogy kondiátömlesztés, vagy csak pár darabot?

A korábbi kiemelt kondenzátorgyűjteményben ezek az értékek a legjobbak. Illetve két 470uF 50V-os párhuzamosan kötve mutatott 0,22 ohm értéket.

Most jár az agyam.

Kinézek a SOS Elektronik oldalára.

A csövezés következő megakasztó tényezője a levegőelvezetés. A lefolyócsöveket úgy kell összerakni, hogy bűzzáró edény védje a fürdőszoba légterét.

Eddig minden rendben. Egy U alakú cső, és mehet tovább.

Ha nagyobb vízmennyiség hirtelen lezúdul, esetleg kiszippantja a hozzá közel eső bűzzáró edényből a vizet, és máris visszalehel a lefolyó.

Ennek elkerülésére a rendszer végén a padlástérbe vezetnek ki egy csövet, amiből levegőt tud szívni a rendszer.

No, ezt megcsináltam a konyhában a vízcsapnál. A szürkevizes levegőztető rendben.

Viszont a fekáliát szállító cső összesen két wc-t tartalmaz. Vagy az egyiket, vagy másikat húzhatják le. Mekkora az esély, hogy ez egyik lehúzás a másikat kiüríti.

Nem tudom. Kipróbálni sem. Nincs két tartályom, és nincs még emésztőm.

Ha most bevések a falba egy felszálló csövet, az nem túl nagy munka. Viszont kéne még egy Y elem a vécé mögé. Az meg legközelebb Szendrőben.

Hát most éppen itt tartok.

Pénteken a csütörtökről

Komjáti, 2012. augusztus 3. péntek

A Pannon Magbank a Tápiószelei génbank. Ennyi haszna mindenképp volt az esti úszásnak.
Újra megnéztem, és megjegyeztem.

Tegnap egész nap vacak hangulatom volt. Este Nufi azzal hívott, hogy Béla nagyon rosszul van. A pénzeket nem küldik a tanítványai, és a többi. Ráéreztem? Nem akarok vészmadáralkatrészeket magamba. A számítógépes iskola népszerűsítője ismét felhívott. Én meg nem néztem meg a honlapot. Pontosítok. Addig nem néztem meg. Nem töltődött be az URL.

Este kimásztam. Beletekintettem. Szokványos honlap. Amerikai módú öndicséret, reklám arról, mit is árulnak. A szofver üzemeltető és webtervező ingyenes tesztlapot kitöltöttem 70%-osra. Ha ma felhív a leány, már tudok neki mondani valamit. Nem. Az iskola jó lenne. Meg is tudnám tanulni. Amit már tudok, az alapnak elég, és a hézagaim kitöltése is 'jó múlatság' lenne. Mégis miért? Miskolcon van heti x órában, kilenc hónapon keresztül. Innét Komjátiból 3 óra bicajút. Ez OK. Még anyuéknál is tudnék aludni, ha minden kötél szakad. De nem akarok háromnegyed évig külön élni Nufitól. Bp-ről meg nagyon drága lenne az út télen. A tandíjról egy betűt sem találtam, és ha megvan a papír, akkor mit ér? Mit ér egy 48 éves... akarom mondani akkor már 49 éves kezdő webdizájner?

Otthon Laci szomszédom már fizikoterápiás két hetet fog tölteni az Orfiban. Egyidősök vagyunk. Kopnak az izmaink, lustul a felfogóképességünk. Örülhetek, hogy nekem még nem kell orvosokat látogatni.
Most fontosabb a fürdőszoba. Kirámoltam végre a vendégszoba árkából is a csöveket. Ma világítást is eszkábálok, mert alig látok valamit. Az eredeti tervtől eltérően – nem alomszék, hanem kétkörös szennyvíz lesz – dupla csövet kell eligazgatnom. A vécének a lefolyó csövét kell ma végleges helyén rögzítenem és más betonozhatok is.

A mélységekkel voltam még nagyon eltévedve. Elfelejtettem, hogy földszint fölött van a ház. Ha kivezetem a csövet, az pedig fagyhatár alá kéne kerüljön. Viszont a talajvíz elég magas is tud lenni. Most jön a megoldandó feladat. Amíg a csövekkel eljutok az istálló hátsó faláig, ki kell találnom a tároló anyagát. Beton? Tégla és műanyag tartály? Na, hajrá!

Szerda-csütörtök

Komjáti, 2012. augusztus 1. kedd

Ez a nap is elment. A teljes délelőtt az alomszéken. Hogy ez most a szilva érdeme, vagy a lisztes kihágásoké, azt nem tudom. Pár napja egyáltalán nem voltam vécén, most bepótoltam. Akár bekaptam valamit, akár csak egy pohár vizet ittam, már mehettem is. Nem élveztem.

Anyu hívott, hogy Jánossal küldött nekem szőlőt, meg almát. Laci bácsi hozott a telekről. Megérkezett a memóriám is levélben. Szombaton ők hozzák el. Azt az időt, amit nem összegömbölyödve az ágyon begónizáltam, rendezkedéssel töltöttem. Kipakoltam az átjáró deszkákat a fürdőszoba csöveiről. A betonozáshoz készülve gyomtalanítottam a sóderdombot. Felforrasztottam egy ceruza elemet a bringakomputerre. Az Ildié már két éve nem merült ki. Annak a párja került az enyémre. 1,325V van mindkettőben. Pedig egyszerű TESCO gazdagságos-tartós elem.

A depiből pedig megint az úszás húzott ki. Egy hossz – jó, mert keresztbe teszem mekk :-) - öt perc. Egy út ezek szerint 10 perc. Utána kiültem megszáradni. A gyerekek közben elmentek a másik sarokról. Csak a fecskék száguldoztak a víz fölött. Mint a kacsázó kavicsok, abban a szögben közelítették meg a víztükröt, majd vissza fel. Még két kört úsztam, immár egyben. Érdekes, mert a vállamat, pontosabban a kulcscsontomat most is érzem, de a mozgásban nem akadályoz. Viszont a kimozgatás lelazít, és így napközben nincs a görcs a bal karomon.
Ezek az utazások Hypochondriában már mindennaposak. Több, mint huszonöt évig nem volt semmi bajom. Most meg jön csőstül.

A hazaúton megint cincogott a telefonom. Anyut hívta fel egy ügynök. Munkát vagy tanulást vagy valamit ajánl, de ne küldjem el. Megadta a mobilomat. Jó. Hétkor újra hív. Rendben. Megálltam András háza előtt. Gombóc – a kutyája, aki csengő is egyben – hamar előcsalta a gazdit. Most nem az úszás, hanem a gombázás felől érdeklődtem. - Holnap akkor megyünk? Persze. Hánykor? Tízkor? Hatkor- hétkor- Inkább nyolckor... …. megjegyzem – csütörtök reggel írom - , már elmúlt nyolc óra, mozgás meg még nincsen a szomszédban. :-) Na, odacsapok a lovak közé....

Komjáti, 2012. augusztus 2. csütörtök 

Nem lesz gombázás. Nem lepődtem meg nagyon. Reggel hatkor keltem. A fél hétkor csörgő órát már a teafőzéskor hallottam. Tettem-vettem mosogattam, kisöpörtem a légyhullákat. Kimostam egy fehér vödröt a gombáknak, bejöttem naplót írni, és semmi. Negyed kilenc után hallom kiabálni Andrást, hogy mégse. Nem látott nálam mozgást, azért nem szólt. Még este szólhatott volna, mert a vezetőnek kiválasztott Imre – még nem ismerem, csak András emlegette – nem ér rá. Edelénybe kellett menni. Este volt nála, de már nem szólt. Ez azért kellett nekem a kávééhségtől szenvedő idegrendszeremnek.

Bekapcsoltam egy rádiót. Olimpia. Kikapcsoltam. Éhes vagyok. Kivettem a két olajos lengyel ruszlit, és felfaltam az egészet. Meg a keserű csokoládét is. Csak szédelegtem. Ledűltem, fáztam. Felmásztam a padlásra. Ott legalább meleg van. Aztán a mozgás, a csőrakodás húzott ki lassan a depiből. Valamelyik gépemen letöltve megvan a Szendi Gábor könyv. A depresszióipar. Alighanem ma este azt fogom olvasni. Utoljára akkor voltam ilyen állapotban, amikor a Portokomból küldtek el. Teendő van itt elég, csak melyikkel kezdjem. Aztán a mindegy melyikkel, csak elkezdtem a kiút.

Az meg, hogy felkészülök valamire, és egy másik ember erre fittyet hány, vagy nem fontos neki, az a megfelelési kényszerem leépítésére kellene ösztönözzön. Igen, most egy kicsit sok egyszerre. Anyunál töltöttünk egy hetet, és szinte minden beszélgetésben a mondókámba úgy szólt bele, hogy köze nem volt a történetemhez. Egyszerűen levegőnek nézett. Ha Nufinak olvastam fel a szobában, akkor is. Üvöltsek? A gyerekkorom úgy fejeződött be, hogy csak olyan feladatokat tűztem ki magamnak, ami erős koncentrációt igényelt és kevés sikerélményt ígért.
Szerintem ezért ragaszkodtam annyira, hogy én orosz tévét javítsak. Megbízhatatlan volt, mindenki utálta, és nehéz, mint a sár. De most már nincsenek orosz tévék. Most van egy több, mint 100 éves ház, ahol a műanyag csövekben ki fogom vezetni a szennyvizet és a szart, és akkor is fürdőszobát csinálok, ha belehülyülök. 17h-kor pedig ismét felülök a bringára, és megyek úszni, és viszem a füves könyvet, és megint megtanulok egy gyógynövényt.

Tényleg, még nem is meséltem! Tegnap a Bódvarákó határában levő elhagyott bányaüzem épületén elolvastam a táblát. Az Aggteleki Nemzeti Parkról szól – gondoltam – hát illenék megnézni mit is ír. A génbankról szól. Magyarországon, az itt élő növényekből hoztak létre génbankot, és a vésztartalék, vagy másodtartalék magokat itt, az Esztramos kőbányájában őrzik. Az elsődleges valahol az Alföldön van. Majd lefényképezem, és ideillesztem a teljes táblát is, de a fejemben nem maradt meg az elsődleges 'bankfiók' neve.