Tudom, ezután jön a világháború.
Ferenc József a maga szorgalmas
hivatalnoki életével előkészítette egy birodalom szétverését.
Az új emberek újat akarnak. Pontosítok. Az újak is emberek, és
akarnak.
Akinek van, az többet akar, akinek
nincs, az valamit akar. Az istenek pedig ha azzal büntetik az
embereket, hogy megkapják, amit akartak, akkor az válik kevéssé,
vagy túl sokká.
Ebből értelmetlen kiindulni.
Abból kell kiindulni, hogy nekem mi
kell. Világbéke? Hát persze. Gazdagság? Hogyne. Egészség?,
nyugalom, izgalom,...
Nekem ma úgy kezdődött a napom, hogy
elaludtam. Andrásnak tegnap este megígértem, hogy felmegyek velük
a hegyre, de nem gombászni, illetve visszafordulok a tetőről, mert
anyuék jönnek a fél kilences vonattal.
Este tízkor már ágyban voltam, és
beállítottam 4:45-re az ébresztőt. Még el is aludtam időben.
Éppen csak a csipogót kapcsoltam le
az ébresztésről. Fél hat után ébredtem, vagyis ők már úton
voltak.
Lépek tovább.
Tegnap kitaláltam a spanyolviaszkot. A
ház felújításáról tervet kell készítenem, és naplót
vezetni.
A legszörnyűbb az, hogy ez a rend nem
létezik bennem, és mégis orrba ver.
A nyafogásom témája pedig az, hogy
egy-egy munkafázis között eltelik 1-2 év, és elfelejtem a
korábbi lépéseket, hogy mit miért.
Reggelente az alomszéken lesem a
csöveket, és a félbe maradt betonozást, és szenvedek. Pedig csak
folytatni kéne.
Kiveszem, beteszem, és újra meg újra
elbizonytalanodom.
Ha már volna rajta beton, akkor a
hibával együtt is haladna, így rettegek a melléfogástól. Pedig
legfeljebb fel kell törnöm pár négyzetmétert. Nem a világvége.
A betont, mint követ tovább tudom hasznosítani máshol.
A következő berzenkedésem, hogy
minden, amit nem a felújításért csinálok, az nekem nem jár.
Pedig hát „játszani is engedd....”
Ma már játszottam is. Olvastam MJ
bohóc blogját, és nem értem a tétovázását. Ott a barlang, ott
a kíváncsiság, és a kényszer. Már csak el kell indulni. Kapott
hozzá segítséget is. Tegyen úgy, mint a pillangó. Majd lesz
belőle rovarfelhő.
A nem értem arról szól, hogy
politikus akar lenni? Elment az esze? A törvényszolgaság, vagy
alkotás a másokra kényszerített akaratról szól.
Teszem fel én vagyok az a tizenhat
éves cigánygyerek, akinek most éppen börtönben az apja és
nagyapja. Az anyja szülni készül, és valahonnét kaja kéne az
asztalra. A tévében ott lövöldöznek a négerek, ütemre
lóbálják a fejüket, és dagadtak, mint a szomszéd disznaja.
Ráadásul egy másik néger a főmufti abban a fehérországban.
Na, magyarázd el nekem, hogy énbelőlem
miért nem lehet miniszterelnök Magyarországon!
Itt ma már pillanatok alatt
megtapasztaljuk, hogy mit mért nem érdemes megcsinálni.
Amíg az igényinket reklámokból
nyerjük, addig nem is.
A kőtáblákat be kellett volna
építeni a piramisok oldalába. Guttenberget is ledarálni. Úgy
élni, mint a vadállatok, hogy legfeljebb egy emberöltőnyi tudás
legyen átadható.
Az eszközeink lebomoljanak a
használatban, és a környezetünket se tudjuk jobban elhasználni,
mint egy hód.
Biztosan erre vágyunk?
Attila pár hónapja elmondta, mitől
jó a specializálódás. Ha adót fizet, lesz, aki megvédi. Akinek
ajtó kell, az ad érte uborkát, vagy kihúzza a rossz fogát.
A betyárokról olvastam Szenti Tibor
könyvében, hogy sápot szedtek. Olyan adót, amit ha nem kaptak
meg, akkor elvittek mindent a tanyákról.
Ők sem voltak soha biztonságban.
Az orgazdák pedig tollasodtak.
Ma már ezt a vadkereskedőfajtát is
büntetik. Egyre furfangosabb módon akasztják össze agancsaikat a
rablók s pandúrok utódai. A nevető harmadik pedig kapott
rászakosodott rendcsinálót.
Az erő akkor is erő marad.
Ha én felkarolok egy csoportot, akiket
kitépek a nyomorból, azok különbek lesznek?
Nem.
Tehát nem karolok fel senkit, nem
akarok senkit kihúzni a nyomorból és nem rántok le senkit a
sárba. Nekem nem ez a feladatom. Teszek arról, hogy minél kevesebb
ember szólhasson bele az életembe. Talán ennyi az agresszióm.
Tegnap megkértek Feriék, hogy
itassam meg az állataikat. Elmennek Jolikáért. És délben nem
lesznek itthon.
Körbejártunk, mindent megmutatott a kis
Joli, és még kaptam volna nevelni való állatot is, ha el merem
vállalni, akarom mondani, felkészültem volna rá. Hát még nem. De
komolyan: se kis kerítés, se ólnak való. 2-3 hónap itt-lakás is
csak arra elegendő, hogy megszeressem őket.
No, de nem ezért kezdtem a témát.
Délben pontosan átbicajoztam a portára, és valami hatalmas zengés
fogadott. A bezárt kutyák ugattak, a libák fújtak, a tyúkok
hangoskodtak. Egyedül a tehenek nem bőgtek rám. Csak figyeltek,
amíg az istállóban feltöltöttem a locsolókannát vízzel.
Idegen voltam. Talán csak a kacsák
örültek nekem. Nekik fontos volt, hogy feltöltöttem az itatót,
meg a fürdőtálat vízzel.
A nyulak nem itták meg a vizet. Csak a
disznók nem kerültek elő. Ők csöndben maradtak.
Mi történt még?
Sok nem. A bringám a földúton
be-besúrolt a sárvédőbe. A hang alapján. Hiába forogtam hátra
a földúton, az nem aszfalt, egy rög hamar kikapja a kormányt a
kezemből, nem láttam meg, hol.
Itthon jöttem rá.
A lámpa rögzítő csavarja lett
fényes. Alátettem még egy anyát, így már nem súrol be.
Anyuék elhozták a memóriát, amit
hozzájuk rendeltem Kínából. A memória jó, a gép nem kommunikál
wifi kártyával. Úgy veszem észre, az USB sem megy. Az alaplapra
integrált hálózati vezérlő memóriahibára panaszkodik.
Kikapkodtam pár kondit, és
átméregettem ESR értékre.
0,42-048 ohm.
Pedig ilyen hiba lesz, csak nem ezek a
kondik. Kívülről nem látszik púposodás. A táp pedig új.
Van benne 6 db 820uF 6,3V-os, 12db
1000uF 6,3V-os, 7db 1500uF 6,3V-os, 4db 1000uF 12V-os.
A nagy kérdés, hogy kondiátömlesztés,
vagy csak pár darabot?
A korábbi kiemelt
kondenzátorgyűjteményben ezek az értékek a legjobbak. Illetve
két 470uF 50V-os párhuzamosan kötve mutatott 0,22 ohm értéket.
Most jár az agyam.
Kinézek a SOS Elektronik oldalára.
A csövezés következő megakasztó
tényezője a levegőelvezetés. A lefolyócsöveket úgy kell
összerakni, hogy bűzzáró edény védje a fürdőszoba légterét.
Eddig minden rendben. Egy U alakú cső,
és mehet tovább.
Ha nagyobb vízmennyiség hirtelen
lezúdul, esetleg kiszippantja a hozzá közel eső bűzzáró
edényből a vizet, és máris visszalehel a lefolyó.
Ennek elkerülésére a rendszer végén
a padlástérbe vezetnek ki egy csövet, amiből levegőt tud szívni
a rendszer.
No, ezt megcsináltam a konyhában a
vízcsapnál. A szürkevizes levegőztető rendben.
Viszont a fekáliát szállító cső
összesen két wc-t tartalmaz. Vagy az egyiket, vagy másikat
húzhatják le. Mekkora az esély, hogy ez egyik lehúzás a másikat
kiüríti.
Nem tudom. Kipróbálni sem. Nincs két
tartályom, és nincs még emésztőm.
Ha most bevések a falba egy felszálló
csövet, az nem túl nagy munka. Viszont kéne még egy Y elem a vécé
mögé. Az meg legközelebb Szendrőben.
Hát most éppen itt tartok.

3 megjegyzés:
Azt hiszem, neked is az kell, hogy valaki azt mondja, gyere törjük fel azt a betont, aztán gyere tegyük fel nálam is a tetőre vezető ajtót, mert a tetőről mindig berepülnek a galambok az emeletre, ami nincs kihasználva, valószínű a meleg miatt. És az a legenda, hogy a galambok hű de jól tájékozódnak az előttem szétesett, mert azon a nyíláson berepülnek a hülye galambok, de vissza nem találnak, noha akkora, hogy én is átférek rajta, ha szárnyam lenne, és akkor legtöbbször megdöglenek a galambok azon a kihasználatlan hatszáz négyzetméteren.
Megvan már egy fél éve az az ajtó, de egyedül nem bírom feltenni. S akkor mind centizem. Most várom, hogy menjen el ez a nagy meleg, aztán ősszel csak felhurcolom a tetőre valahogy.
A galambok végett, mert felőlem lehetne az a lyuk ott.
Át kell lendülni egy holtponton.
Talán tegnap volt a napja.
Megjegyzés küldése