Péntek
Fizikai meló.
Reggeli után
kiválogattam a zsaludeszkákat, és összeállítottam a falhoz való
méretet. Egyben nem adta ki, a nagyon hosszúkat meg sajnáltam
elfűrészelni, hátha lesz még hosszúra szükség. A 160cm-eseket
toldottam meg 235 centire. Hátulról elhoztam a legnagyobb köveket
– gondoltam, ha ezt kibírja a hátam, akkor már jól állok –
megtámogatni.
Ebédre a
zúzapörkölt felét vágtam be, és ha most látott volna Erzsike
és János, szerintem infarktust kapnak. Meg sem melegítettem, csak
a hűtőből kivett edényből faltam fel némi csalamádéval. Ez
utóbbi is anyu készítette savanyúság. Káposzta, uborka némi
ecetes-cukros lében.
A furikban
megkevertem a betont. Pillanatok alatt elfogyott. Visszacipeltem a
kihordott kövekből a legnagyobbakat. Nem akarok én annyi cementet
pazarolni. A homok sem ingyen van. :-)
Így kicsit több
macera, mert kis lapáttal alá-mellé tömörítve kell a többi
követ is eligazgatni a betonnal. Ezt úsztatott köveknek hívják,
ha jól emlékszem, mert a szakönyvem Budafokon maradt.
Kétóratájban
elfogyott a cement. Úgy, ahogy voltam, mosdás, átöltözés nélkül
felkaptattam Szilasra a tüzépeshez, és hoztam két zacskóval.
(25-25kg). Az egyik a kosárba, a másik a tetejére kerül. Most
pókot sem vittem, de nem akart leesni. Arra kellett csak vigyázni,
hogy ha nem vigyázok, rakodáskor virgoncan egy kerékre áll a
bicaj, rá kell ülni mihamarabb, és úgy lecsurogni a hegyről. A
27-es úton már sima, vízszintes hazáig. Mondjuk a
tengelyterhelésre 90kg-ot írnak a kerékpárnál. Az agy bírja is
de a küllők nem szeretik a 80+50kg-unkat. Elvileg van még benne
35-40kg tartalék, ha a vázat is beleszámolom.
A betonozás
végére érkezett Erzsike néni. Megmutattam, mit alkottam eddig.
Nem maradt sokáig, mert ment tovább a bioptron lámpás kezelésre.
Ebben én nem hiszek, de ő azt mondja, hogy használ. Remélem, neki
van igaza! Ja, de nem ejtettem egy szót sem a kétségeimről. Már
az is jó, hogy körbe sétálja a falut és beszélget emberekkel.
Visszarámoltam és
elmostam a szerszámokat. Átlibegtem még Jolikához a tűzhelyet
megnézni.
Sok zsíroldó,
meg begyűrt papír fogyott el. A négy gázrózsából egy maradt
sárga lángú. Az biztosan kormol nagyon. Azt jobban szét kell még
kapnom. Veszek hozzá szilikon spray-t Leskó Pista így tanította
még az egyetemen.
( A NME
vaskohászatt tanszékén voltunk karbantartó műszerészek, akik a
mérésekért és a mérőeszközök, kemencék állapotáért
voltunk felelősök. Neki gázos volt a szakmája. Nagymama halála
után elhívtam, nézze meg az örökölt tűzhelyet, akkor lestem
el, mit hogyan kell csinálni. Meg természetesen azóta vettem
könyveket is hozzá.)
Szombat-vasárnap
Locsolom a betont,
teszek-veszek, takarítok, pakolok, és a felbukkanó TVC könyveket
olvasom. A w2000-es wincsimen már megvan, amit nem sikerült
mostanában letölteni.
Összekalapáltam
egy univerzális maroktrafóból a VEF206-omnak tápegységet, meg
pár elektrolit kondenzátort kicseréltem benne. A hangjában semmi
változást nem észlelek. Még a ferritantenna cseréjén
gondolkodom.
Ha ugyanakkora
induktivitással tekernék egy légmagos tekercset, és kidugnám a
tetőre.
No nem mintha
akkor érdekesebb adást találnék.
Az olimpia
teljesen kiborított.
A Kossuth rádión
magukból kivetkőzött üvöltöző tömeg a háttérzaj. Trombiták,
tülkök, egyéb zajkeltők. Emberek dicsérik magukat, micsoda
hatalmas teljesítmény, meg munka....
Minek?
Az a néger, aki a
krokodil elől elúszik, az oroszlán elől felmászik a fára, vagy
mondjuk maradjunk Magyarországon, valakinek sikerül karcolás
mentesen átszaladni a zebrán, az igen.
Ha
macskamozdulatokkal leveszi a legtávolabbi cseresznyét az éppen le
nem törő ág végéről kinyúlva. Az teljesítmény. Aki napi
10-12 nyöszörgő beteget pelenkáz, emelget, etet, mosdat, az nem
olimpiai szám. Amelyik kocsmáros akkora fülest csavar le a késsel
hadonászó részeg vendégének, hogy a padlón úgy csúszik végig,
mint a mosogatórongy, és még az asztalokat sem borítja fel, az
valami.
Persze,
kalapácsvetés.... Persze... Én most itt vagyok falun, és nyár
közepe van. Szedik a gyümölcsöt a fákról, hatalmas kombájnok
állnak az udvaron, de egyik sem mondta, hogy kalapácsot volt
aratni. Az ugyanis nem gabona. A búza, az árpa, a rozs. Azt
aratják.
Mire való akkor a
kalapácsvetés?

2 megjegyzés:
A kalapácsvetés az egyik lehetséges módja, hogy a gabonavetésben garázdálkodó kisebb rágcsálókat be- vagy eltakarítsuk, így indirekt, sokszor véletlen módon járulhat hozzá a termésátlag növeléséhez ez a tevékenység. (A kalapácsokat utána be kell gyűjteni.)
Egy irodából mindent meg lehet magyarázni. Odafent mindent tudnak. Meg az Únióban is. Én itt a földeken még sohasem láttam. Biztos valami külföldi találmány.
Megjegyzés küldése