Komjáti, 2012. augusztus 28. kedd

Nufi mondta, hogy mostanában sokat írok, ennyit senkinek nincs ideje követni.

Majd visszafogom magam.

Persze ez nem azt jelenti, hogy ezért. Csak éppen más kap hangsúlyt.

Lettek volna még ötleteim az írásra is. Most nem napló, hanem pamflet, kifigurázás céllal. A történetben Jézus félrészegen odaül az apja elé, és legyint a környezetére. Ő bizony ezekért az emberekért nem áldoz fel semmit. Szarik a világra. Sőt, a tanításait is kitörli a számítógépéről. Értelmetlen meghagyni a sok odavezető utat, a vívódásokat. Meghagyja a fejezetekből azt a pár mondatot, ami éppen most még tetszik neki, és odábbáll.

Csakhogy ilyet az tud írni, aki felkészült a Bibliából, és Attilából is egyaránt.

Nekem már az is Nufi érdeme, ha felismerem, melyik az apostol, és melyik a római helytartó. Attila pedig több ezer km-re innét döntött úgy, hogy udvaroltat magának egy kicsit. „Jaj! Ne hagyd abba. De hiszen Téged olvasunk.”

Pedig ez is megvan. Reggelente – bár pár napja nem kapcsoltam be a gépet – többnyire azzal kezdtem, hogy elolvastam az aktuális gyötrelmét. Ha nincs, akkor keresek mást. Egyetlen ember sem pótolhatatlan. Ő sem. Én sem.

Az írásaiból elültetett magok csíráztak ki mások fejében, vagy bekomposztálódtak a többi közé. Sok embert kell gyilkolásra bírni ahhoz, hogy valaki neve fenn maradjon emberöltőkön keresztül. Kevés Dobzse Lászlónk van a történelem könyvekben.

No, de az elmúlt napok eseményeit kellene rögzítenem inkább.

DÖG MELEG.

Volt egy öreg Videoton tévé, amiben sokszorozót cseréltem. Egy búvárszivattyú, amit szétszedtem. Megszakadt egy tekercs benne. (kuka) Volt egy távszabálízójavítás és egy hálózati kártya csere egy gépben.

Mostanában több tojást fogok enni. :-) De szilvaszezonnak is vége. Más mosolyognak a szőlőszemek rám.

Lefényképeztem egy házi gyártmányú kukoricamorzsolót. Mosógépmotor hajt küllős kerékpárkerékkel egy gyárilag kurblis szerkezetet.

Jolikát még nem sikerült beszinkronoznom. Ha hozzá megyek, legfeljebb a kutyák üdvözölnek. Ha máshoz karikázom, akkor épp otthon van. Ami késik, nem múlik. Minden napra egy mese helyett egy kísérlet.

Ma délelőtt falazni akarok. Tegnap végre elhoztam Mari nénitől egy csomó vályogtéglát.

A harmadik kört tettem a talicskával érte, amikor megjelentek anyuék is.

Úszni már nem nagyon van kedvem. A múltkor a vérszívók, most egy horgász volt dühös, hogy elzavarom a halakat. Akinek valami nem sikerül, az úgyis felelőst keres.

Helyrekalapáltam egy alaplapot, de még nem minden működik benne. Pl a hálózati interfésze nem. A vezeték nélküli kártyával is csak a házon belül tudok kapcsolatot teremteni, a templomtoronnyal nem.

Szomorú, de most a régi géppel sem akar beszélgetni a torony. Lehet, hogy offline maradok?

Majd még később újra próbálom.