Ünnepre hangolva

Ünnepre hangolva.

Terveztünk ez Zsarnai látogatást. (Akinek még nem vittem be a köztudatába, a miskolci zsibpiacot jelenti. A Zsarnai telep a Sajó mellett nagy placc, és már diák koromban is itt árultak a lengyelek, románok, oroszok mindenfélét. Többek között az első kvarcóramat is itt vettem 14 évesen a nyári munkám árából.) Sokkal inkább szórakozás, mint beszerzési kényszer.

Most indok is volt. Vezeték nélküli ajtócsengő kell. Az első kibírt három évet, a mostani felet sem. Béla „inascsengője”. Ha megszólal, akkor szüksége van ránk, vagy Ildi próbálja az éberségemet.... akarom mondani, a működőképességet ellenőrzi.

Ezen kívül találtam magamnak egy TechniSat beltéri egységet. Ez ugyan földi digitális tuner, nem műholdas, de a műholdasomból kipurcant valami, és remélem, ebből meg tudom javítani.

Nufit megértem, küldje el a távirányítót Laci szomszéddal.

Megtalálta, elküldte és még egy jóhír: a távrittyentő kezeli is ezt a kütyüt.

A piacon kinéztem még egy régi fajta dinamót. Megkérdeztem, mennyi. 500Ft. ?????

Mondom 100.Az öreg árus megsértődött, hogy akkor vegyek kínait.

Ennyiért kínaiból valóban újat kapok, de 500Ftba egy használt biciklit veszek, nem egy dinamót.

Vettem még egy csapágylehúzót. Kétkarmost, amivel egyszerűbben szét lehet majd szedni a mosógépcsapágyat.... ha a következő 10 évben lesz megint egy ilyen javítanivaló.

Vasárnap reggel jöttünk vissza anyuval Komjátiba.

Itt falunapra készült mindenki.

Én meg nem bírtam rávenni magam, hogy kimenjek.

Anyu ment, mert Jolikának megígérte, és nekem ott zengett a fülemben-fejemben a Szendi Gábor könyvből vagy valami hasonló írásból, hogy a depressziós nem valamit nem tud, hanem nem tudja akarni. Les ki a fejéből, szenved, és nem teszi meg az első lépést a kijárat felé ebből az állapotból.

A beleélőképességem sajnos, vagy szerencsére nagyon eleven. A bennragadt emlékek magaménak tűnnek. Például Albert Györgyi könyvéből. A megírt gyötrődés, hogy mindenki örül, mindenki jól érzi magát, és ő benn ez szobában vergődik...

Nem mertem még végigolvasni a könyvet. Ráhangolódnék, és... és mi is lenne? Ami a többi lehetetlennek tűnő élethelyzettel. Kezdeném megélni.

Anyu visszatért az ünnepségről, hozott két kis sütit, meg vett mangalicatepertőt. A felét itt hagyta nekem. A másik felét viszi Laci bácsinak Miskolcra.

Az állomásra menet rávettem magam, hogy belépjek a tömegbe. Alibinek persze ott volt a fényképezőgép. Odasomfordáltunk Jolikához. Rábíztuk anyu szatyrát, és betipegtünk a kézművet bemutató területre. A nagy udvar jobboldalán fiatal zenekar Illés slágereket játszott.

Amikor felfedeztem Melindát, már könnyebb leet. Anyu felkapta Rozit, majd Sancit. Kukac azonnal lekapta a szemüvegét. Hogy mivel lehetne leszoktatni erről, nem tudom, de nagyon zavaró játék.

Rákattintottam a szövőszékre, a kékfestősök asztalára, a fényképek és rajzok szobájában is ellőttem néhány képet. Élmény volt egy portréban ráismerni Nagy Feróra. A fafaragós emberkéről készítettem 20-30 másodpercnyi videót is.

Ha otthon is megmarad a lelkesedésem, még összekalapálok hozzá egy honlapot, és belinkelem a blogomra. Holnap alatt 2-3 HTML oldalt értek egy ingyenes tárhelyen.

Kisomfordáltunk az állomásra. Állomás? Hol van az már? A vonatmegállóba. Már a kitett műanyagtáblát is összetörték. Lenne ötletem a tettesek büntetésére.

Itt pár kilométernyire van kőbánya. Ott kellene kifejteniük egy olyan két méterszer másfél méteres tömböt, és belefaragni Komjáti nevét.

Nem kellene sem pénzbüntetés, sem testi fenyítés. Egyszerű munkával letudhatnák. Még fel is rajzolnám nekik a betűformát. Hátha tartósabban ott maradna a pince dombocskáján!

Itthon még elővettem az 1986-os Szép versek kötetet, és kikerestem Weöres Sándort.

Most mondja valaki, hogy nincs sugalmazás az égből! Bemásolom az első versét ebből a kötetből.

EGYKEDVŰSÉG

Egy ablak saját kékjére bámul

Egy szikla nézi a rengeteg havat,

Vigyázz, hogy el ne ájulj,

ha megpillantod teljes önmagad.

Üzenet? Vagy csak ennyire egyformák vagyunk, mi emberek?