Hétfő-kedd
Hétfő reggel
visszavittem az átalakított lámpát Erzsike néninek.
Elég zavartan
fogadott, hogy nem jó a mosógép. Nem centrifugál. Nem jön ki
belőle a víz.
Mondom, először
lámpa, utána megnézzük azt is. (Ez mondjuk azért görcs, mert
csak pár csavarhúzó, meg fáziscerka volt nálam. Nem mindegy,
mihez megyek gyógyítani)
A lápatest
felszerelésnél lekapcsolta az automatát, pedig kértem, hogy még
ne.
Mindegy, levettem
a régit, feltettem az 'újat', kipróbáltuk két 'körtével'. Jó.
Megveregettem a vállamat, mert a szögből hajlított fül könnyedén
felcsusszant a kampóra.
Azért csak
megnéztem, fázist, vagy nullát kapcsol.
Na mit?
Hát nullát, de
ez még semmi. A fázis, a sárga-zöld vezetéken kúszik a
villanyhoz.
Nem szeretem más
munkáját bírálni. Most sem fogom. Csak megjegyzem, hogy
életveszélyes megoldás. A tulajra nem, de a szerelőkre
mindenképpen.
Jött a mosógép.
Lehúztuk a falra bekötött kifolyóját. Hoppá! Amint beindult a
szivattyú, már dőlt is kifelé a víz. No, akkor ide vizes szaki
kell, akinek csőgörénye van. De legalább valami hosszú
kerítésdrótja, és kikotorja a dugulást a csőből.
10 felé már
jöttem is haza, Fél tizenegykor jön a vonat.
Anyuék jöttek.
Laci bácsinak berántottam a fűnyírót, és utána eltűnt a hátsó
kertben. Ott tologatta. Izzadt, de élvezte. Anyu 'megtiltotta', hogy
levágjam előre. Most saját szememmel láttam, hogy miért.
Szedegettük a
szilvát, meglátogattuk Jolikát. Ittunk egy kávét, és sikerült
anyuval összeakasztani a bajszomat. A kút tetejére most is
odarakja a mocskos zöldséget, meg amit éppen kiszed a földből.
A kávé, meg a
nézeteltérés jókora nyomást hozott a mellemben, ezért bejöttem
'süllyedni' egyet. Bele is aludtam a TM-be.
A ház előtti
területet már szabad volt nekem is lefűnyírózni. Hazafelé
kísérve meglátogattuk Sanyikát, Rozit, meg kiosztották a zsíros
csirkealkatrészeket az utukba kerülő kutyáknak, meg Bobinak.
Délelőtt óta szépen kiolvadt a napon.
Este beüzemeltem
a videomat is. Előkerült Vámos Miklós műsora, amiben
összeültette Presszer Picit Kocsis Zoltánnal, és egy másik
kazettán egy vacsoracsata. Ez utóbbi a Szőke András főzőestje
volt. Marsi Anikó, Bárdosi Sándor, meg a két médiaszépség volt
a vendége. Gurultak egész este a nevetéstől.
Kedden
kerékpárjavítással kezdtem. Hűsnek ígérkezett.
Hiába a
lámpaigazgatás, a feszítő egyengetése, csak bel-besúrolt a
gumihoz valami. Most jobbról a rögzítő csavar.
Fejre fordítva
megtaláltam a szakadt küllőt, és a bal oldalt meglazult csavart
is. A csavar alá most került rugós alátét. A próbaüzem az eső
miatt maradt el.
Hátramentem,
Erzsi néni kedvet csinált még a szilvaszedéshez. Az eső pedig
sürgetett, mielőbb fejezzem be.
Ja, és a
seregélyek is hatalmas zajjal követelik a munkát. Ha nem én
szedem, ők szüretelnek.
Szomorú hír.
Tegnapelőtt
leszállt egy helikopter, meg sikítozott a mentő a közelben. Nem
láttam, mi is történt, talán írtam róla, de most megtudtam, mi
történt. Kukac addig zaklatta Bobit, amíg nekiugrott. Sancit
vitték Miskolcra összevarrni. Szerencsére nagyobb baj nem történt.
A kutya is nyugodt. Csak megijeszthette a csöppség.
Me épp Erzsike
néninél raktam össze az új motort és a varrógépét. Ő
kérdezte, hogy tudom-e mi van a kicsivel.
Hát várnom
kellett vele, amíg megtudtam. A jó hír pedig, hogy kaptam tőle
konyhaasztalt sarok-ülőgarnitúróval.
Hazaegyensúlyoztam
több részletben a bringával.
Rögtön eszembe
jutott Attila. ;-) Most megismerkedem a fenyőbútorral.
Na fenyő az van
benne. Minden talp, és szegélyléc. Az ülőfelületek és az
asztallap már pozdorja.
Sajna a fenyő
résszel van itt is a baj. A ragasztások elengedtek a széklábon.
Az egyik háttámla mindkét ékes rögzítését már átszakították. Azt
valószínűleg újat kell rá csinálnom.
Egyenlőre
tetszik. Már azért is, mert munka is van vele. Így szoktam
megszeretni a dolgaimat.
Az asztalt már
lezsíroldóztam, a tetejéről letéptem a tapétát. Az eredeti
felülete szebb is, meg lehet, hogy elvisel egy csiszolást.
Az egyik széket
ékelés nélkül kipróbáltam. A ráépített gyári párnától
megszabadulnék, de majd megkérdem Nufit, mit szól hozzá.


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése