Kedd vagy mindegy (111. bejegyzésem:-)

Kedd

Újra itt a nyár. Hőség. Kóválygás a napon. Előhúztam a kapucsengőt. A kimosott panel már megszáradt, de a sok próbálgatással lemerítettem az akkukat. Amíg a töltőn szívták az energiát, kipakoltam a gyümölcsöket a műanyagpolcokra. Selejteztem, hessegettem a legyeket. Na jó, amelyiket sikerült, agyon is csaptam. Gondolom, ha a teste lapos, az agya is kapott a csapásból.

A kimosott adó ugyanúgy abbahagyta a szólongatást a valahanyadik nyomásra. Csak percek múltán, kiszedve az elemet működött.

A mérőzsinórra viszont reagált.

Rámértem az antennahurokra. Minden esetben megszólaltatta a csengőt.

A hangadót kitettem a konyhaajtó küszöbére, és elindultam a kert végébe. Ha hozzáért a mérőzsinór az antennahurokhoz, akkor a Józsi szomszédék kerítésétől is fogadta a jelet.

Hát ennyi. Akkor Komjátiban is lesz csengőnk.

Felszögelem a gombot az ajtóra, a deszkarésen kilógatok egy arasznyi antennát, és ha hazamegyek Budafokra, csak az elemet távolítom el belőle. Vagy majd meglátjuk. Lehet, hogy levehetős lesz.

Felvillanyozva a sikeren odaültem a mosógéphez. Kivallattam a madzagokat, mi-hová. A motorvallatás nem tűnik egyszerűnek. A szénkefés két szál ok, de a két fordulathoz tartozó tekercsek. A mosás közben lassú, centrifugálás közben gyors. Két érintkezőpár a motoron. Vajon 230V a gerjesztés is? Ki fog ez derülni, de idebenn a házban elalszom. Odakinn a napon szédülök. Kínomban kifeküdtem a diófa alá a gyékényre a ZX81-es könyvvel. Ilyen számítógépet láttam először életemben. Igaz, csak láttam, mert aki behozta javítani, nem tudott mit kezdeni a lekopott billentyűfóliával. Mindez '83-'85 táján? Az apropó egy bioritmus program. Az ő Basic nyelve persze nem érthető sem az Enterprise, sem a Videoton TVC emulátornak.

Mióta itt vagok, gyűröm a fejembe, hátha megmarad benne valami. Már a változó lekérdezésnél felfedeztem a 2 utóbbi nyolcbites jószágon, hogy másképp értelmezi. A VT simán 0 értéket ad, ha még nem adtam neki semmit, az Enterprise128 közli, hogy nem inicializéltem meg. Szóval ragad, mint a kosz. Most kezd világossá válni, mi a különbség az if-then és az if-then-else szerkezet között.

Időnként elbizonytalanodom, hogy valaha is képes leszek még bármit is megtanulni. Aztán beindulnak csikorogva a rég használt fogaskerekek, és elmozdulok.

A napon heverészést itt falun büntetik. Ez véresen komoly.

Percenként kellett lecsapnom a rám szálló böglyökre, és nem is tűrtem sokáig. Inkább még elővettem a szürke Favorit bringát, amivel Miskolcra készülök, hogy felfújjam a kerekét, és persze ennek a sebeségmérőjében is lemerült az elem.

Van is félig lemerült ceruzaelem. Majd felforrasztom.

Hát ja. Szépen lefut a teszt, de eltűnnek a számok.

Másik elem.

Tózse.

Mozgatásra időnként megjelenik. Mérhető az 1,211Volt.

Szétfeszegettem a ragasztott fedelet. A rugó acél, azt nem jó forrasztani. Inkább kivettem, és vezetéket forrasztottam bele. A számítógép 5V piros és 0V fekete madzagját. Ezt csak azért írom le, hogy el lehessen képzelni, milyen masszív megoldás.

Az öröm pár másodpernyi. Összerakáskor elmúlt.

Ez a Jingyi már régen is idegesített a kontakt hibájával, de tud órát, hőmérőt, meg többféle távmérést. Rá kell beszélni a megfelelő működésre!

A rábeszélés egy új elemmel sikerült. Még nem tökéletes. A fedelet vissza kell ragasztanom, mert használat közben elmozdul, ezért a sebesség értekek ugrálnak 5-32km/h között.

Próbának nem szántam nagy utat. Visszavittem az ollót a Tóth néninek, aztán elindultam Bódvalenke felé, de visszakanyarodtam. Inkább megnézem a 'szekerutat' – ahogy itt emlegette Dezső bátya. Volt széles út a hegyre. Mondjuk inkább 1950 körül, de gyalog még járható.

Kikerekeztem Tornanádaska irányába, és találtam fasort, meg betonozott átjárót a vasúton. Köves út vitt tovább. A vékony kerekű bringa nem szereti, de van benne több, mint két és fél légkör, bírja a nyolcvankét kilómat. A fák között kanyarogva eljutottam a Pasnyag forrásához, Vízügyi terület, tábla tiltja a legeltetést. Van épület, közvilágítás, szépen nyírott udvarral, függőleges antenákkal. Ha oda készültem volna, most lennének fényképek is, de nem. Szóval ott nincs szekerút.

Leültem a fűre, és hallgattam a harkályt. Fel is fedeztem. Itt a környéken az a szlogen járja, hogy a csend hallható.

Hát ja. A faluban légyzümmögés, a fűnyíró, a Purina takarmányt áruló reklámtrillák, stb. A seregélyek hangjára már ugrom is a két pozdorjalappal zajt termelni.

Itt pedig rövidesen dízelmotor hangja törte meg a marárzajt.

Jött a vonat. Nádaska végállomáson várja ki, hogy visszatérhessen. Addig lehet hallani. A sinek még folytatódnának, Hídvégardóba már nem megy el a vonat. A Torna irányába folytatódó vágányokat azonnal felszedték a szlovákok, amint visszakapták a felvidéket. De jó, hogy nem akkor születtem!

Voltam még ismeretlen csattogások. Ez lehet akár fegyver is, bár még talán nincs vadász szezon, viszont nem lenne jó sebzett vaddisznóval összefutni. Inkább majd máskor visszajövök.

Átkerekeztem még a Szilasi oldalára is Komjátinak. Van egy vízmosás, ahol szintén látni betonozott átjárót a vasúton, aztán nem volt bátorságom nekivágni. Kinéztem még a legallyazott fák között egy hüvelykujjnyi ágat, viszont nem tudtam letördelni, még annyira nyers volt. Majd viszek bicskát. Jó lenne légycsapónyélnek... vagy fülbevalónak. :-)

Hazafelé összefutottam még a rokonokkal, akikről csak azt tudom, hogy anyu unokatestvérei. Majd kibogarászom a családfát megígérem, és beszélgettünk a kapuban. Itt olyan egyszerű beszélgetni. Otthon próbálnék meg valakit vagy fél órára feltartani a háza előtt! :-)

András is rám köszönt az ajtóm előtt. Pár szót váltottunk. Én kézenálltam, hogy menjen a fejembe egy kicsit a vérből. Mostanában annyira szédülős lettem.

Nufival túlszaladtuk az egy órát beszélgetéssel. Utána ismét a Basic könyv következett párhuzamosan a C nyelvvel. Ez nem ökörség, mert hasonló dolgokat csinál mindkettő más nyelven. Úgy rögzül a fejemben, mint az úszásnál. Nem külön tanulom meg a bal kéz és a jobb mozgását, hanem együtt. :-)

Na nem fárasztom tovább az olvasóimat.

Majd holnap jövök... ha úgy adódik.