Csütörtök

Csütörtök

Nem volt különösebben koránkelős nap. Nehéz döntést hoztam. Lebontom a válaszfal alját, amit megraktam kőből. Valamikor Esterházy Péter mondta, mennyire fontos munka kitörölni a korábbi napokból származó írásokat. Még akkor is, ha másnak ez furán hangzik.

Mondhatok közelebbi indokot is. Nufi egy pulóvert képes tizenötször is lebontani 90%-nál, csak mert valami nem úgy sikerült.

Most arra fogom, hogy betonnal jobb lesz, de valójában be kellett volna zsaluznom, és úgy megkövelni a falat. Ezenkívül be is kell fűzni. Ezalatt azt értem, hogy néhány téglánként betolni a most épülő fal tégláját a rá merőleges falakba.

Érdekes, mennyi követ beleraktam. Odabent nem tűnik ennyinek. Kihordtam a gangra. Most jön a zsalu, de előtte elmegyek Erzsike nénihez mosógépet nézni. Jolika járt itt, és hozott anyutól mákot, meg szemes borsot. Ő mondta, hogy várnak a Temető utcában. Meg nála csúnya a láng a tűzhelyén, de az nem sürgős.

Erzsike néninél nagy a felfordulás. Szétverték a fürdőszobát, mert eltört a zsuhanycsap előtt a cső a falban. A csövet hamar kijavították, de a kőműves még nem jött. Valami fontosabb dolga akadhatott.

Kapott kölcsön egy mosógépet, de mindkét másikkal baj van. :-)

Ezek az ugrálós NDK mosógépek vannak neki. Az egyik nyikorgott bekapcsoláskor, a másik felfőzte a vizet, meg kibugyogott a tetején.

Hát a nyikorgós nekem meg sem nyikkant. Ebben van valami csapágy gyanú, de még nem cserélném benne – mondtam – mert ha előtte sokáig állt, akkor be is állhatott szegény egy kis beleszáradt valamitől. Kimozgatva kézzel a dobot: hibátlan.

Rátértem a másikra.

Lekaptam a hátfalat, és belekukkantottam. Tömérdek madzag, hőérzékelőnek nyoma sincs.

Kitekertem alul a szűrőt.

Megtelt. Betonréteget távolítottam el a rácsról, és megbeszéltük, ezt bizony takarítani kell. Ha nem tudja kitolni a szivattyú a vizet a mosógépből, akkor a rátöltés felül tud távozni, és ha a melegvízre fűt rá, az bizony forró lesz.

Még adott egy lámpát, amit le kell majd cserélni. A nyele :-) amin lóg a plafonról nem hozzávaló. Az eredeti tőből letört, a – nyélnek csúfolt - cső két végén megmenetelve, és a lámpatest egy búrája törött.

Rábeszéltem, hogy vegyünk le egy ágat, a nyelét meg hozzáfaragom itthon. Még nem tudom mi módon, majd kitalálom, és szétosztom a négy ágat egyenletesen. Az egész most olyan, mint egy ¾ fehér dinnye, körülötte pedig az öt kar. A kisebb búrákat még nem láttam. Mindenesetre ha nincs meg, akkor hozzávalót nemigen találunk, ha eggyel kevesebb van rajta, elhúzza. Szét kell osztani négy irányba a súlyt.

Levettem a nagy üvegbúrát, kitekertem a körtéket, és csak a fémet hoztam haza. Az nem törik a biciklin szállítva.

Holnap betonozás után ez jön.

Még átvittem a Rozi ajándékát. (Bocsánat, Melinda kislánya Phaedra, vagy Fédra névre hallgat, de nekem a kis rózsás arcocskája miatt Rozi marad.) Szóval a névnapja nem oly rég volt, de akkor épp nem telt ajándékra, Miskolcon meg Nufival kiválasztottunk egy plüss sünit. Még mindig húzódott az átadás, mert Miskolcon maradt. Anyu a mosott holmival küldte vissza. Lényeg a lényeg – de utálom, ha mástól hallom ezt a lényeges tölteléket – most átadtam. Kukac (Sanci) pedig kapott egy plüssegeret. Azt már anyu vette. Elvégre nem illik egy gyereknek ajándékot vinni úgy, hogy a másik nem kap semmit.

Én is kaptam ajándékot. Az ajándékos zsákomat jól megtömték körtével, meg paradicsommal.

Este még a Videoton Tv computer és az Entrprise 128 emulátorokkal játszottam tizenegyig. Valamiért most izgatnak a 8 bites gépek. Ezekhez még tanulni kellett, nem csak odaülni, és az egeret huzigálni. Még Miskolcon bepötyögtem a TVC emuba egy ZX81-re írott bioritmus programot. A BASIC nyelv meg olyan, mint a szláv nyelvek. Nekem, magyarnak egyforma, de nem érti meg az orosz a tótot és a rácot.

Szóval adok még fölösleges feladatot is magamnak a hasznos mellé.