A kézi tekercselés örömei

A fázisok. A monotoniáról nehezebb volna írni, de rátekertem a vezetéket, és most szárad a lakkozása.
A harmadik sorig nem volt fék a rendszeren, csak beraktam egy görbe fogót a tengely mellé éknek a lakkozás idejére, majd amikor meg bicsaklott a szék, és kiesett a fogó, lelazult a tekercs, én meg markolhattam a lakkos vezetéket, hogy újra megfeszítsem inkább fúrtam lyukat az állványba, és áttekertem rajta féknek egy tiplicsavart. Ezután már nem volt több visszapörgés.

Elég a nyafogásból

A gyulladást lehúztam kamillával és kalmopyrinnel. Még motoz a nyelvem a seb körül, ha nem figyelek oda, de már elkezdtem a tekercselést.

Az első kudarc is 'megvót'. Nem bonyolítottam túl a leeresztő orsó csapágyazását. Nem volt 12-es anyám, azt kemény fából fúrtam és meneteltem, és állványnak két körbehasított tuskót választottam. Átfúrtam, hogy könnyedén rá tudjam húzni a tengelynek használt menetes szárat. A két tuskót pedig nem csavaroztam rá a kiválasztott pozdorja lapra, mert megint lepisálták a macskák ott, ahová előkészítettem. Hiába mostam le, hiába húztam le a műanyag tapétát róla, már undorodtam tőle.
A kiválasztott asztal szélére fogattam fel pillanatszorítóval.
Eddig semmi baj. Szépen elindult a tekerés, csak egyre szorosabb lett. Nem számoltam a menetes szár tengely éles menetével. Belevájta magát a tuskókba, és megszorult a jobb szélen.
Ilyenkor jobb a megoldásra összpontosítani, nem a mérgelődésre. Kerestem hozzá két csapágyat, és felhívtam Jánost Miskolcon, hogy ha nem nagy kerülő, hozzon nekem 20db 12-es anyát. Bár átmeneteltem négy Trabantfelni csavart 1,5-ösről 1,75-ös menetemelkedésre, de nem folytattam. Jobb lesz a gyári.
Tegnap még más dolgom is volt. Szilasról el kellett hoznom a három doboz pelenkát s az egy csomag betegalátétet. 
Még nem cseréltem ki a törött küllőt sem, táncolt a fenekem alatt a teherbicikli. Sorompót is kaptam. Bandival ketten vártuk a vonatot. Közben rákérdezett, mit fogok hozni a bringautánfutón.
Tudom, hogy szereti a nagy számokat, hát átszámoltam, és 270db pelenkát és 50db betegalátétet mondtam. "Akkor még nem sejtettem", hogy a betegalátét csak 30 darabos. De ez nem nagy füllentés, és nem is volt szándékos. A 270 igaz.
Marikától hoztunk krumplit, és megnéztem neki a turmix gépét. Múzeumi darab. Nem is indítottam el szétszedés előtt. A kapcsolóit kiporoltam és megcsiszoltam, meg a ház üregeiben lerakódott kávé és egyéb lerakódásokat csavarhúzóval-fogkefével kivésegettem. A motortartó bakokból egy kiszakadt, azt megragasztottam, de komolyabb nagymosást nem kockáztattam,. Ha a motort ki kell szednem, biztos elporlik a többi tartóbak is.
Nyafival most lépésben séta volt két  nap is egymás után. Neki ez is jó, csak vele foglalkozzanak. Igazi nő!
Ma pedig csapágyazás és tekercselés. Mese nincs!

A képeken a zacskóban (nem) látható a turmixgép. :-)

Koponyavarratszedés

Valami nagyon hülye címet akartam adni ma. Olyat, mint a haláltánciskola, vagy még morbidabb. Nem baj, ha értelmezhetetlen. Nem baj... semmi sem baj.
Több napos kínlódás után megszabadítottak a lüktető fogamtól, és láthatóan nem az a fog okozta a kínjaimat. Mármint azon tudtam a fájdalmat szabályozni. Kis lyukat formálva a szám szélén szívtam rá a levegőt, hogy hűtsem. Ezt egyre sűrűbben kellett, míg már a fogorvosi váróban folyamatosan.
A kihúzás után tamponnal a számban hazakerékpároztam, és aludtam egyet. Aztán a miszmajsszal jól megkínoztam a friss sebet. Csípte, de éhes voltam, és a vitamin is fontos ilyenkor.
Azóta kalmopyrin és kamilla tea. Amikor felsajog valami, akkor fekvés, és lazítás.
Legnehezebb az alma és a disznósajt, mert ott rágni kell keményen, és a kenyér, meg a cukortartalmú ételek kizárva. Amíg a gyulladás le nem megy.

Más.
Tegnap már befűtöttem. Előtte kisepertem a kéményt. Negyed vödörnyi korom jött ki csak. A kályha két dugóját is kivettem. Onnét már több finom por-kormot húztam ki, és ki is porszívóztam. Megkevertem fél vödörnyi agyagot a visszaragasztáshoz. Még ronda, mert többször körbeiszapolom vele a repedező kiszáradt részt, majd amikor már nem repedezik, akkor mosom le a dugókat és a környezetét.

Ma megnéztem a hentesünk konyhai robotgépét. Két műanyagfogaskereket nyalt szét a motor. A két műanyag vacak meg a szállítás drágább lenne, mint egy olcsóbb masina.
Este pedig összeraktam a fényképező gépemet. Már a múlt héten megjött hozzá az optika, de nem volt hozzá energiám. No meg vettem egy használtat is belőle. Annyira megszoktam a kis Nikon-t. Az enyém L27 volt, amit rendeltem, az L29. Még nem látok különbséget, de majd kiderül.  

Mosolyalbum

Valamiért nem töltődik be Attila oldala

... pedig elolvastam a betegségéről írt bejegyzését, és arra akartam ma este írni.
Jó úton jár, mert talált összefüggést az inzulin szintjével. Ezt a jelet ha visszacsatolásra használja, meghosszabbítja az életét.
Még a tanács is jó, amit kapott, csak nem a külsőségekkel, hanem a hatásmechanizmusával kellene megismerkednie.
A jóga  és a meditáció kapott már sokféle 'bőrt', és ki-ki abból érti meg, mire jó neki.
Most a magam eszközét próbálom meg leírni. Én miképpen használtam.... lom.
A stressz felpörgetett állapota a szervezetnek, és ehhez magasabb vérnyomás, is jár. A vadállatok, is a menekülés közben kidolgozzák ezt a sokkszerű terhelést, vagy belegebednek, és megeszik az erősebbek, a támadói,
Megelőzheti egy hirtelen támadt veszély, vagy az észrevett leskelő. Ilyenkor a vad megmerevedik, - de ezt macskánál is meg lehet figyelni - majd egy pillanatban robban, és elfut.
Az ember nem teheti meg. Tovább hergeli magát. A szervezete tolja az energiát, és terheli az érfalakat pattanásig, a tápanyag feldolgozáshoz pedig beönti az inzulint, mint a gőzmozdony fűtői a szenet hegymenet előtt.
Na itt a két fajta megoldás egyike, hogy kipörgetem az izmaimmal. Bármi jó. Futás-favágás, bringa-tánc.
Vagy a másik a meditáció.
Nem az istenek segedelméért könyörgök, hanem az agyamat kényszerítem  lassulásra. Például egy lassan kimondható szó ismételgetésével. Nem mondom ki, csak járatom monoton a fejemben, és közben a végtagjaimtól indulva az arcizmaimig akaratlagosan ernyesztem mindet. Legvégén a szemem szokott jönni, és lehetőleg fekvő helyzetben.
Ekkor már azt a szót is el lehet hagyni, és a légzés észrevehetően lassú lesz, akár bele is alszom. A bealvás 10-40 perc.
Utána már tudok egy dologra figyelve tevékenykedni még akkor is, ha előtte kivert a víz, mi minden marad el, ha épp mást csinálok.
Nekem ez a meditáció, és kihoz a mókuskerékből, s aki megvár, annak teljesül a kívánsága, aki nem, az másnál keresi a megoldást.
Ezek a módszerek alakultak ki Szendi Gábor, Bakos Attila, Ivanka Boriszova, s egyéb alkotók nyomán. Nem univerzális, de nekem még működik.

A mai napom pedig korán keléssel kezdődött, és az állatok etetése után kikarikáztam Szilasra. Nufi megnézte a honlápján, hogy 8-tól van fogászat. Mondta, menjek oda fél nyolcra. Hát az nem én vagyok. Pont nyolc után 2 perccel értem a kapuba, de csak kilenckor nyit. Hűs volt a reggel, már dér is fehérlett az  út menti füvön, dehogy maradtam a bezárt ajtó előtt. Jöttem haza megcsinálni a közös reggelinket is. Nufi még tanított. Időben kész lettem, és a liter kamilláktól egyébként is lecsökkent a lüktetés. Foglalkoztam inkább a dióval. Összekapartam a tetőn a legrégebbit ládába, és az újat a helyére töltöttem száradni.
Lepakoltam a ház végén az asztalt. Ott a padláson fogom tekercselni a haranghúzó tekercset. Fény van, és a lakk és ragasztó száradásához nem kell ki-berámolni a tizen kilós tekercseket.
A leeresztő orsóhoz még nincs kész a talp, de holnap már az első réteg felpederedik. Ha sikerül, akkor kézzel, ha nagyon lassú lesz, akkor fúróba fogom a tengelyvéget, vagy esztergálok rá tárcsát, és villanymotorral hajtom meg. Annyi keményfám lesz még talán. Illetve még szóba jöhet a mosógép hajtókereke.