Nem versenyzek senkivel

... csak éppen ez az ősz nem túl jól indult, és jönnek a gondok csőstől.
A fogyás nekem sem jön össze, illetve a nyári súlyomon a 85 kilón vagyok, mint máskor.
Eddig semmi rendkívüli. Csak hogy lehúztam a gyulladást a fogamról, megtekertem a padláson a tekercset, elkezdett a vállam érzékenykedni. Két napja nem tudom felemelni a jobb karom. A padláson nincs zárt fal, és folyamatos huzatban álltam. Amíg tekercseltem, az izom felfűtötte, de utoljára már csak lakkozgattam és pakolásztam. Hazavittem a tekercset, még fel is szereltem a harang alá. Már csak az előtét ellenállás bekötése és a függőbe állítás maradt hátra, s még ráragasztani a hosszabbításokat.
Mindezt létráról kell, és most nem tudok fogni. Felszerelni is kínok kínja volt. Kitoltam a lában a falépcsőn, arra tettem a tizen kilós tekercset, és a bal kezemmel valahogy rákapattam az anyákat két helyen. A négyzet alakú keretbe  utána már bepofoztam valahogy a másik két menetes csavart, és hármat meg tudtam húzni. De ez így még súrlódik a vasmaggal. 
Ma átmentem Péterhez, kérjen még kis türelmet, remélem a ha a hét végén pihenek, és melegben tartom, bírni fogom.
Közben meghallgattam Papp Lajos bácsit.

Előtte pedig Tóth Ferit, Pedig nem igazán tetszett most. Mármint Feri előadása.
Oda akarok kilyukadni, hogy Feri beszélt a Lyme kór fertőzéséről, hogy már fetrengett kínjában a karja fájt, és csak nehezen gyógyult az antibiotikumtól.A kullancsot meg én is szedegetem a nadrágomról, meg a kutyánkról és a kutyánkból is.
Ilyenkor hamar összekapcsolom én is a hallottakat, de most nem akartam ugrani megint az orvoshoz, hisz a közelmúltban sem éreztem  biztosnak az orvosom diagnózisát. Ha meg épp az én számból hangzik el a ráutaló szöveg... azt jobb nem  végig gondolni.
Na de Feri előadásában volt egy fontos rész, hogy ugyanaz a doki tizen- vagy huszon éve még nem a gyógyszert, hanem a mozgást ajánlotta a gyógyuláshoz. Feri pedig visszatért a régi tanácshoz. Kikínozta magából a bajt.
Lajos bácsi pedig minden előadásában a sétát, a mozgást, a napi 2-3-4 óra járást emlegeti. Még csak nem is megerőltető, hanem a lassú gyaloglást.
Tavaly télen Nyafival jártam a  környéket órákon keresztül. Minden nap. Volt, hogy erőltetett menetben, volt, hogy lassan sétálva. Most úgy emlékszem, hogy jót tett.
De azt is tudom, hogy az első nagyobb távok nem élvezetet, hanem akaraterőpróbát jelentenek. Most pedig együtt járunk hármasban Nufival, s erre meg lelkileg van szükségünk. Már csak Béla miatt is. Anyu miatt is.
Most, hogy Laci bácsit kórházba vitték, mert már veszélyes volt anyura és önmagára is. A cukra ugrált, ő pedig nem tudta időben  követni  inzulin adagolással.
Most pedig otthont  keres a lánya, ahol felügyelet alatt élhet tovább. Anyu már nem tudja pelenkázni, de még felsegíteni sem, ha elvágódik.
Ő is nehezebben mozog.
Nekem pedig most pedig jönne a téli tüzelő aprítás is. Valószínűleg elég lenne a kamrában levő a télre, de a kinn ázó készletet is be akarom vinni. A dió is a földön, és az alma is. Amit lehet, menteni zárt, száraz helyre.
Még az esőtől a gaz is megtáltosodott. Még egy fűnyírózás is, és a metszés is hátra van. Minimuma tönkre ment gallyak és ágak eltávolítása az alma és körte fákról.
Szóval szurkoljon nekem mindenki! Csak a mostani tyúklépésben haladást abba ne hagyjam. Én pedig szurkolok Attiláért. Neki is az étrend és mozgás megfelelő kimódolása és tapasztalati szabályzása fog egy-egy stresszfaktort kikapcsolni... szerintem.


***
Megnéztem a wikipédián a lyme kór címszó alatt a kullancs csípést és nekem nincs ilyen. Tehát jó, hogy nem vaklármáztam. A vállam miatt pedig megint elővettem a kamillát.
Már úgy használom mindenre, mint Svejk kórházában a doktorok a beöntést. Csak jobb lesz tőle.

A kézi tekercselés örömei

A fázisok. A monotoniáról nehezebb volna írni, de rátekertem a vezetéket, és most szárad a lakkozása.
A harmadik sorig nem volt fék a rendszeren, csak beraktam egy görbe fogót a tengely mellé éknek a lakkozás idejére, majd amikor meg bicsaklott a szék, és kiesett a fogó, lelazult a tekercs, én meg markolhattam a lakkos vezetéket, hogy újra megfeszítsem inkább fúrtam lyukat az állványba, és áttekertem rajta féknek egy tiplicsavart. Ezután már nem volt több visszapörgés.

Elég a nyafogásból

A gyulladást lehúztam kamillával és kalmopyrinnel. Még motoz a nyelvem a seb körül, ha nem figyelek oda, de már elkezdtem a tekercselést.

Az első kudarc is 'megvót'. Nem bonyolítottam túl a leeresztő orsó csapágyazását. Nem volt 12-es anyám, azt kemény fából fúrtam és meneteltem, és állványnak két körbehasított tuskót választottam. Átfúrtam, hogy könnyedén rá tudjam húzni a tengelynek használt menetes szárat. A két tuskót pedig nem csavaroztam rá a kiválasztott pozdorja lapra, mert megint lepisálták a macskák ott, ahová előkészítettem. Hiába mostam le, hiába húztam le a műanyag tapétát róla, már undorodtam tőle.
A kiválasztott asztal szélére fogattam fel pillanatszorítóval.
Eddig semmi baj. Szépen elindult a tekerés, csak egyre szorosabb lett. Nem számoltam a menetes szár tengely éles menetével. Belevájta magát a tuskókba, és megszorult a jobb szélen.
Ilyenkor jobb a megoldásra összpontosítani, nem a mérgelődésre. Kerestem hozzá két csapágyat, és felhívtam Jánost Miskolcon, hogy ha nem nagy kerülő, hozzon nekem 20db 12-es anyát. Bár átmeneteltem négy Trabantfelni csavart 1,5-ösről 1,75-ös menetemelkedésre, de nem folytattam. Jobb lesz a gyári.
Tegnap még más dolgom is volt. Szilasról el kellett hoznom a három doboz pelenkát s az egy csomag betegalátétet. 
Még nem cseréltem ki a törött küllőt sem, táncolt a fenekem alatt a teherbicikli. Sorompót is kaptam. Bandival ketten vártuk a vonatot. Közben rákérdezett, mit fogok hozni a bringautánfutón.
Tudom, hogy szereti a nagy számokat, hát átszámoltam, és 270db pelenkát és 50db betegalátétet mondtam. "Akkor még nem sejtettem", hogy a betegalátét csak 30 darabos. De ez nem nagy füllentés, és nem is volt szándékos. A 270 igaz.
Marikától hoztunk krumplit, és megnéztem neki a turmix gépét. Múzeumi darab. Nem is indítottam el szétszedés előtt. A kapcsolóit kiporoltam és megcsiszoltam, meg a ház üregeiben lerakódott kávé és egyéb lerakódásokat csavarhúzóval-fogkefével kivésegettem. A motortartó bakokból egy kiszakadt, azt megragasztottam, de komolyabb nagymosást nem kockáztattam,. Ha a motort ki kell szednem, biztos elporlik a többi tartóbak is.
Nyafival most lépésben séta volt két  nap is egymás után. Neki ez is jó, csak vele foglalkozzanak. Igazi nő!
Ma pedig csapágyazás és tekercselés. Mese nincs!

A képeken a zacskóban (nem) látható a turmixgép. :-)

Koponyavarratszedés

Valami nagyon hülye címet akartam adni ma. Olyat, mint a haláltánciskola, vagy még morbidabb. Nem baj, ha értelmezhetetlen. Nem baj... semmi sem baj.
Több napos kínlódás után megszabadítottak a lüktető fogamtól, és láthatóan nem az a fog okozta a kínjaimat. Mármint azon tudtam a fájdalmat szabályozni. Kis lyukat formálva a szám szélén szívtam rá a levegőt, hogy hűtsem. Ezt egyre sűrűbben kellett, míg már a fogorvosi váróban folyamatosan.
A kihúzás után tamponnal a számban hazakerékpároztam, és aludtam egyet. Aztán a miszmajsszal jól megkínoztam a friss sebet. Csípte, de éhes voltam, és a vitamin is fontos ilyenkor.
Azóta kalmopyrin és kamilla tea. Amikor felsajog valami, akkor fekvés, és lazítás.
Legnehezebb az alma és a disznósajt, mert ott rágni kell keményen, és a kenyér, meg a cukortartalmú ételek kizárva. Amíg a gyulladás le nem megy.

Más.
Tegnap már befűtöttem. Előtte kisepertem a kéményt. Negyed vödörnyi korom jött ki csak. A kályha két dugóját is kivettem. Onnét már több finom por-kormot húztam ki, és ki is porszívóztam. Megkevertem fél vödörnyi agyagot a visszaragasztáshoz. Még ronda, mert többször körbeiszapolom vele a repedező kiszáradt részt, majd amikor már nem repedezik, akkor mosom le a dugókat és a környezetét.

Ma megnéztem a hentesünk konyhai robotgépét. Két műanyagfogaskereket nyalt szét a motor. A két műanyag vacak meg a szállítás drágább lenne, mint egy olcsóbb masina.
Este pedig összeraktam a fényképező gépemet. Már a múlt héten megjött hozzá az optika, de nem volt hozzá energiám. No meg vettem egy használtat is belőle. Annyira megszoktam a kis Nikon-t. Az enyém L27 volt, amit rendeltem, az L29. Még nem látok különbséget, de majd kiderül.  

Mosolyalbum