2020. december 5., szombat

Egy napra visszatért az ősz

 Legalábbis úgy éreztem.  Sütött a nap. Az autót bogyóztam újból. Banditól vettem új téligumikat. Ismét fel kellett bakolni az autót, lecserélni a kerekeket.

Ez egyszerű volna, ha eredeti Honda szerszámaim volnának, de az emelők ma kitoltak velem.

A vastagabb olajemelő nem emelt. Gyorsan visszajöttem a 22-ből a véknyabbért. Abból már elpárolgott a fékfolyadék. Még a dugó sincs benne. 

Bravó. Az autóban van a racsnis változat. Az első kerekekhez még jól is jött. Az utolsónál kibillent, és elő kellett vennem a krokodil emelőt. Annak pedig a dugattyút visszahúzó elem az akhillesz sarka. A gyári hamar eltört, amit én gyártok hozzá, az túl puha vasból van, és szétnyílik. Használni pedig muszáj volt. Csavarhúzóval mozgattam fel minden nyomás előtt. 

A négy kerék cseréje több, mit egy órámba telt. Nem formaegyes idősáv.

A következő munkafolyamat a kocsimosás. Kihoztam a vödrömet a házból, és belegémberedett, majd megfagyott a kezem a vízben. Az első vizet kiöntöttem, és a kútból húztam újat. Melegebb volt, mint ami a házban előkészítve hagytam valamelyik nap.

Aztán jött a motorblokk mosása. Brigéciollal bepermeteztem. Szerencsére jó a flakonjára a hideg zsíroldó pumpája. A lemosás ismét kútvízzel. Elég jó lett. Csak ugye ettől meg a gyújtótrafónál lett zűr. Holnapig hagyom száradni, aztán felcsiszolom a kábelvégi érintkezőt, meg a testjét is. Még valami gumizoknit is jó lenne húzni rá. Bár ha már elindultam vele, sosem hagyott cserben. Ez valamikor csak vezetékvég volt, és én vertem szét hozzá kispolszki gyújtótrafóját. Abból építettem át az érintkező felületet.

Vittem magammal fényképező gépet is, de ma sem készült egy kép sem. Hamar sötétedik. Minden perc a munkára való.

Itthon meg a kályhák várták a fát, mint éhes csorda a legelőt.  Az egyik már jó meleg, a másikat még csak most gyújtottam be. Visszatértem az ágy melletti géphez bejegyzést írni.

Ja, és ismét megnézek egy részt az új kedvencemtől.



Megnéztem Attilát a tévében

 Na jó, ha nem is a tévében, akkor itt volt a számítógépben. 

Érdekes látni az embert, akinek a gondolatai valahol együtt futnak az enyémmel, sokkal szókimondóbbak, időnként megijedek tőle, és fékezném... de inkább nem beleszólok, csak valami tompított lélekfuvallatot küldök.

Jó lenne úgy folytatni, hogy nem ilyennek képzeltem el, mint a regények figuráit a filmvásznon meglátva. De egyezik a kép. Ilyennek látom belülről is. 

A beszéd nekem is nehezemre esik, a gondolt hamarabb kipotyog a számítógép billentyűin keresztül. Már a folyóírás is lassabb, olvashatatlanabb lett. Biztos tudnék szebben is írni, csak kényelmesebb a gép.

Az első felismerés persze kiábrándító lehet. Nufinak mondtam, hogy azért kopaszodik így Attila, mert állandóan nyújtja a homlokát a simogatással, és elkopnak a hajhagymái.

Bocs, ezt szellemességnek éreztem, aztán lehet, hogy mellé megy.

Azért meg különösen felnézek rá, mert az asztalosság mellett nem csak dobolni nem felejt el, hanem be is mikrofonozza, digitálisan rögzíti, ha kell megkeveri, és most még dokumentum filmet is forgat-megvág-publikál magáról.

No és itt van az én kitárulkozásom helye is. Nem merném bemutatni a műhelyemet ebben az állapotomban. Nem tudnám videózni, a javításomat. 

Eleve a szerszámaim hol itt, hol a padláson, hol a 22-ben, hol a kisműhely szobámban vannak. Ott is csak annyi helyet túrok, amennyi annak a készüléknek elegendő, hogy sérülés nélkül szét tudjam bontani.

Nyáron még csak-csak ott az udvar.

A lassú munkához az is tartozik, hogy az asztali fúróm a padláson van, a faeszterga a fáskamrában. A körfűrészt kiviszem minden használatkor az udvarra. Ennek mondjuk van értelme. Nincs porelszívóm, és zömében tűzifát aprítok vele. 

Egy akkus fúróm van csak, és már húsz éves elmúlt. Az akkuja rég rossz. Nem használom. A madzagosokból egy oroszt vettem én, és apámtól hoztam el az AEG fúróját anno, amikor hazaköltöztettem Németországból. Ő nem használta, valószínűleg kapta valakitől. A többi ruszki kézifúrót pedig én is kaptam... örököltem. Házi használatra elegendők így is.  A fúrókapalácsok pedig a már szerepeltek blogbejegyzéseimben.

Miért is mentem el a fúrók irányába,... nem tudom. Elvesztettem a saját fonalam.*

Ez az én öregedésem. Meg az is, hogy szinte minden sorban vissza kell mennem javítani valamit, mert hibásan gépeltem.

Na akkor javítás. 

Ha egy készüléket szét kell bontanom, akkor kell egy zárható fedelű doboz a csavaroknak. Sosem lehet tudni, be lehet-e fejezni. Ha befér zsákba, hullámpapír dobozba, akkor is a többnyire gyógyszeres dobozban mellé kerül a csavaros-apró alkatrészes. 

Ha alkatrészre van szükségem, akkor Kína olcsóbb, tehát 30-90 nap szünet. Addig nem elfelejteni, mi is van vele, és hogy hová tettem. Béla - apósom - tévéje egy szekrény tetején üdül most is, mert elnéztem, és 32 hüvelykes helyett 42 hüvelykesbe való LED csíkokat rendeltem hozzá. Addig az enyémet nézi. Nem mintha hiányozna.

Aztán van a bekamerázást akadályozó tényező még. Nem beszélek munka közben. Már ha éppen nem szidom az anyukáját valakinek. Ezzel kieresztem a gőzt, nem hurcolom tovább. Földhöz csak nem törékeny szerszámot szabad vágni. A hálózati zsinór éppen alkalmas. Törni sem fog, és szinte hangtalanul puffan a szőnyegen.

Az elgurult csavarok anyukája sohasem reklamált. Vagy csak nem vettem észre. Ilyenkor derékállapottól függően hajolok le a székről, vagy térdepelek, hasalok, amíg meg nem kerül, vagy mehetek a roncsaim közé kutaszkodni.

A tabletből, mobiltelefonból kihulló csavar leghosszabb mérete sem éri el az 1mm-t.  Jelentem, zömében meg szoktam találni. Szobában biztos. Az udvaron a fűben még a mágnes is elő szokott kerülni.

Másik gondom a szellőztető berendezésem. Röviden, az orrom.

Rühellem a dohányos készüléket. Apám erős dohányos volt, és a tőle hozzám került videomagnók, rádiók először hideg zsíroldós permetezéssel, majd forró vizes fürdővel kezdték. Aztán ki a napra, fel a kályhára. Volt korábban egy fújható hab, amikor monitorokat javítottam a Digitalnak. Azóta nincs. Mindegy, a zsíroldó is jó. Kifizethető. Látványosan folyik le a kátránylé. A levetett, nekem ajándékozott Junosztok, számítógép tápok, tévék is ílyen kezelés után juthatnak a műtőasztalra. 

A másik rögeszmém, hogy semmiből nem elég egy. Mert mi van, ha épp nem működik? Redundanciának hívják, én meg tartaléknak becézem. A legutolsó komolyabb befektetésem egy szippantós páka volt, és már két éve megvan a pótpisztoly hozzá, de az állomást csak most ősszel rendeltem meg. Névnapomra kaptam magamtól. 

Amikor Nufi tabletet akart venni nekem még nem vágytam rá. Aztán megszoktam. Éjjel elfárasztva a fejemet vele, betoltam az ágy alá. Nem volt jó ötlet, mert egyszer úgy sikerült, hogy Nufi beágyazott, és rálépett. Nem volt még önbizalmam, ő pedig bűntudatos volt, hát rendelt egy másikat. Közben csak megjött a kedvem hozzá, és rendeltem a törött helyére új kijelzőt. Ebből is meglett a dupla.  De azóta a levetett Samsungját és első minialma tabletjét is megkaptam. Immár négyet töltögetek és használok hol itt, hol ott. Na, és amikor a ifon4-e rendetlenkedett, akkor sürgősségből vettem neki másikat. Amikor megjött Kínából a rossznak vélt alkatrész, megjavítottam a régit, és így már nekem is van tapitelefonom. De nem szerettem meg, mert kétnaponta kell tölteni. Jobb a kínai törhetetlen.... meg a tizenéves Siemens.

Sáritól - volt osztálytársamtól - kaptam irodából kiöregedett lézernyomtatót. A cégének már nem kellett, nekem pedig van párhuzamos port több gépemen. Na ebből sem egy van, mert János - szomszédom - is nekem adta az övét, mert már nem használja. 

Soroljam?

A gyűjteményem kezd agyon nyomni, és már elkezdtem selejtezni. Csak szőrmentén, de muszáj. Sajnos nekem nem éghetők az alkatrészek. Vagy ha azok is, nem akarok környezetet szennyezni. A bontás szétválogatás jó hosszú idő lesz, és legalább annyit ki kell termelni a MÉH-ben vele, hogy az elfuvarozás benzinjét kihozza. A bontás pedig egyik kedvenc szórakozásom volt már gyerekkoromban. Csak olyan játékom maradt meg, amit össze is tudtam rakni. Azért van abból is pár darab a padláson. 

Attilával kezdtem, de mégis magamról írtam többet. Írtam, mert beszélni most sem ment volna. Nufi már a harmadik szavamba is belevág, mert tudni véli, mit is akarok mondani, én meg dühöngök egy sort, aztán rájövök, hogy jobb, ha leírom. Ott nem baj, ha nem tőmondat, és megmarad a téma is... vagy közben átalakul.

Filmnézésnek meg továbbra is jó lesz Attila (is).


 


* Mert Attila is akkus fúrót használ, és nekem is minden reklámban ajánlja az internet kereskedelme. Csak hát nekem minek!

2020. november 29., vasárnap

2020. november 23., hétfő

Még nem élvezem a fagyos napokat

 A fűtés és a favágás jól esik, csak a hideg... az ne volna!

Ma igazítottam itt-ott a Honda festésén. De minél többet foglalkozom vele, annál több derül ki. A bal első lámpabúrából a parkfényé repedt, és nagyon koszos lett belül. Ráadásul a foncsorja is lekopott, a műanyagbúra elvált a ragasztásnál.

Viszont így leemeltem teljesen, és kimostam. A tükröző felület pedig nem volt igazi ezüst réteg, hanem a hőálló ezüst festék pont eredetivé varázsolta. Már szárad. A repedés pedig nem az izzó elé esik, tehát belülről vízmentessé tettem melegragasztóval. Holnap még valami rugalmasabb ragasztóval összeragasztom a búrával. Reggelig száradhat kedvére.

Másik élményem egy kis kamera volt. András szomszédom hozta, hogy nem megy. A hüvelykujjnyi szerkezetben felfújódott az akku, mint egy dühös béka. Sajnos másikról sem indult el. Rábeszéltem, hogy rendeljünk újat. Meg is érkezett kb 1 hónap alatt.  Az új sem akart felvenni. Ilyenkor vacakul érzem magam, és nekiesek, mit nem csináltam jól. A töltést ellenőriztem. OK. 

Felkutattam a NET-en az angol nyelvű használati utasítást, de volt magyar nyelvű is. Úgy sem jó. Emlegetnek CD-t, de élő ember nem jelentkezett, akinek van ilyen.

Még win7 alatt is felinstalláltam. Mint webkamera munkára lehet fogni. Levettem a firmware eepromját róla. Ez egy körömfeketényi 8 lábú IC. Kiolvastam. Nem hibás. Feltettem szakmai fórumra. Ott sem jött jó ötlet. 

 Ilyenkor jön a kísérletezés. Telefontöltőről megy a felvétel. Számítógépre dugva webkamerát játszik. Skype alatt a hang torz, de nem mérvadó. A töltés mini USB csatlakozóról egy diódán keresztül és egy ellenálláson át jut az akkura. 5V mínusz 0,7V egyenlő 4,3V.

Most jövök rá, hogy nem polaritásvédelem miatt, hanem feszültségejtésnek van benne!

Juhhéj!

De befejezem a lényeget, hogy a diódát rövidre zárva megy akkuról is a kütyü.

Innen már megint van egy ötletem, hogy berakok egy másik diódát antiparallel, és ha elég a feszültség, mégis menni kell neki!

 

2020. november 17., kedd

Epizódlevél kedvcsinálónak Attila könyvéhez.

 Édes Misikém!
Egy napja sincs, hogy felszálltál a vonatra,és máris hiányzol. Kimentem a legelőre. Megsimogattam a  Muskót, de csak Sanyi ült ott a helyeden, és senki nem furulyázott.
Nárcsi néni azt mondta,hogy hamar vissza fogsz jönni. Ott nem szoktak furulyálni a párizsi mómárton.
Itt sok minden nem történt. Józsi bácsi esett bele az árokba a talicskával. Homokot hozott a patakból, mert betonozni akart, és a házunk előtt nem sokkal megbicsaklott a lába.  Most sántít, és Ferkének kellett visszalapátoni. Az meg a felét ott hagyta.
Nekem a tanulási versenyen második lett a dolgozatom. Volt itt egy tanfelügyelő, és kikérdezett de nem megy senki tovább. Magasak a fővárosban a követelmények.
Ne haragudj, de csak ennyi fért a virágos képeslapra. Még a névnapodra vettem, de holnap hoz szagos levélpapírt a boltos, és akkor többet írok.
Ölellek
Gizi