2021. június 5., szombat

inverse engineering

 Ötletlopás? Visszafejtés? Újraalkotás? Másolás?

Attól függ, hogyan akarok fogalmazni.

Nufinak a szövött sálához tekergetni kell a fonalvéget egy irányba, majd egy másik irányba. Így négy fonalból lesz egy rojt. 

Megmutatta az interneten, milyen egyszerű szerkezet. Egy nyeles falap, egy tekerő fogantyú és három krokodil csipesz. A tengelyei pedig valami S alakú fémek.

Először meghajtottam alumínium drótból. Hullámpapír helyettesítette a nyeles részt, de inkább csak arra volt jó, mekkora fát kell keresnem.

Szépen kifaragtam először keményfából, és rézcsövet hajtogattam hozzá. 

Akadt, nyeklett-nyaklott. Hajtottam szögekből. Három egyformát sikerült az udvari satupadomon, és felvonultam a padlásra fúrni. Az első mozdulattal a harmadik szöget beejtettem magam mellett egy egérlyukba. Nufi mondta, hogy neki elég két krokodil csipeszes. 

A bosszantó egyéb melléfogásaim nem írom le, de a ketyere csak elkészült. Három görbe tengely kellett, hogy szépen együtt fusson a két csipesz, és már használja is, de most is kiderült nekem, hogy a mechanikai pontatlanság nagy hibám. Nem engedhetem mekk.

A fejlesztés sincs még a végén. A gombja lehúzható, és oda kell még akadály. A tengelyek végére vagy dupla anya, vagy zégergyűrű.

 

2021. május 3., hétfő

Medvehagyma

 A mai kirándulás a hegyen túlra vitt. Találtunk is medvehagymát.

 

Először gyíkot.

aztán virágot


később kecskét


kettőt is


ők meg minket csodáltak


de ilyen messziről

miközben lihegtünk felfelé

de megérdemelt jutalmunk a medvehagyma is meglett





2021. április 4., vasárnap

2021. március 25., csütörtök

Irány a meredek

 A cél az a távoli megharapott hegy teteje.

Bár a képek összekeveredtek, még nincs energiám sorba rakni, Talán holnap.
































2021. március 15., hétfő

séta és barkács

A Bódva hosszabb időre letiltotta az Esztramos túráimat. Ma végre újra megmásztam Rozival, és vittem fényképezőgépet is. Sajnos vagy a memória vagy a gépem gonoszkodott, de alig három kép lett éles.

Ezek a kövek mindig megszólítanak.  

Ha a kutya nem volna velem, talán még válaszolnék is.

A Rozi itt van. Megszagol mindent, és jelzéseket hagy. Ha leülök lihegni, körbejár, és odajön mellém.Amíg simogatom, nyugton van. Ha abbahagyom, akkor rámnéz, hogy MÉG! és ha nem, akkor menjünk.

Ez pedig a madzagtekerő lesz Nufinak. Egyszerű talp, és a szélességében megfúrt állvány azért jó, mert nem imbolyog benne a hosszú tengely. Még nem dőlt el, gumi lesz, vagy szíj a meghajtója az áttételnek.

A méretek nem tervezettek. Amiből tudtam derékszögű deszkát fűrészelni, olyat választottam. A nagyobb tárcsa csapágya zárlatos motorú  fűkaszából került ki, a tengelye üres lézernyomató patronból, csak az imbuszkulccsal fába tekerhető anya volt véletlenül felfedezett valamiből. 

Hátra van még a csiszolgatás és festés, illetve felragasztani a kis csévét és a csapágyat pontosan párhuzamosan a nagy tárcsába beragasztani.

A csónakvetélő spulniját is valamennyire rá kell szorítani a tengelyre, de arra még nincs végleges ötletem. Bár egy gumiszalag is megteszi mellédugva, csak az nem igazán műszakhy mekkoldás. Valószínűleg két gyűrűt kell még esztergálnom rá.