Büntetésben

A legrosszabb közérzetet magamnak okozom mindig. Most is sikerült.
Tejtermék. A fagylalt ütött ki éjszakára, és így agyonvágja a napomat is.

Reggel hozták a következő fél köbméter fát. Már túl üres volt az udvar.
Anyuék ismegérkeztek. Kukoricát törnek Laci bácsival.
Én az autó alá szándékozom mászni. Tegnap kiszabadítottam az új akkuval a diófa alól. Ott annyira laza a talaj... nagyon. Rükiben meg sem mozdult a Honda, csak ide-oda hintáztatva egyesben, majd farral a kerítésig, és nagy nehezen előre.
Hagytam járni a motort teljes bemelegedésig. A négy henger nem jár szimmetrikusan hidegen. Hallom, de nem versenyautó, hát ilyen.
A fék sokadik pumpálásra is padlóig szaladt, de mára még a szilentcserét tervezem.

A reggeli miszmajsz már nem fordult vissza a torkomban, most megnyugtatásul ettem körömpörköltöt. Még egy óra pihi, és összekapom magam.
A dumó is húzódik vissza a fejemen. Sikerült fejbekólintani magam a baltával.

Reggel bekapcsoltam a szkópot is. Végre láttam, hol ugrik át a szikra. Szedhetm újra szét. Az egyetlen, amivel elégedett vagyok, a növekvő farakás a felhasgatott száradó tüzifából.
Illetve még a baromfipárocskával is alakul a barátkozás. Már nem annyira félnek, csak tartják a három lépés távolságot.

Ja, és reggel újra macskamentő akció indult.
Ma nem ment át a szomszéd oldalára, csak ezen a felén nyávogott a tetőnek, de hiába nyitottam neki ki a komora ajtaját, őnagysága csak azt kérdezgette odafentről: "Mi jár? Mi jár?"
Nem úsztam meg, a tetőn nyitott szellőzők egyikénél kellett dumálnom, és zajt csapnom. Nem vagyok én tűzoltó. Nem mászom ki még az ő kedvéért sem a palára.

Új lakók

Két új lakó érkezett az életünkbe. Egy japán kakas a tyúkjával. Edittől kaptuk, és némi használati útmutatót hozzá.

Egy hétig nem szabad kiereszteni. Addig magánzárkában töltik a napot. Kisfogyasztásúk. Egy marék ennivalót kell betenni nekik, de csak mikor elfogy. Vizet is a nejlonon összegyűlt esővízből adtam nekik.
Fehér zsákban adta a kezembe Edit. Már megkurtított szárnnyal. Először nagy remegés, aztán a karomban megnyugodtak. Beszéltem hozzájuk, ők kotyogtak.
A tyúkólba helyezve azonnal a legtávolabbi sarokba húzódtak.
Este még megnéztem, az ülőfán bóbiskoltak, reggel pedig vittem a száraz mellé frissen szedett tyúkhúrt.
 Nem tudom, sikerül-e lefényképezni őket, mert vakuzni nem akarok, és odabenn biztos szürkület van, jobban mondva sárga fény. Drótüveg előlapja van a tyúkólnak.

Esős napok

Tegnap lefej(tet)tem a bort a hab alól. Jó savanyú ital lett. Az első üveggel beállítottam Péterhez, hogy krisztusi vért vigyek neki... meg egy traccspartira.
Este én is megkóstoltam, mert áthoztam a Sanyi bácsi tévéjét, és a hozzávaló műszereket. Az EMG szkópom meg húzni kezdett. A nagyfeszültségű alkatrészei átnedvesetek a vályogház párájában, és egyenlőre feltettem a cserépkályha tetejére száradni.

A tévé is pattogott, sziszegett első bekepcsoláskor, de azt nem féltettem annyira. Kidolgozta magából, de a szkóphoz nehéz alkatrészt kapni.

Végre felkerült a konyhaszekrény is a falra.

Ez a gép nem remekel a vakus képpel, de Laciék szeretnék látni a konyhát is, hát kattintottam rá.

A háromból ezen egyenletes a fényeloszlás, a másik két képen borzalom.

Még macskás képet is kell feltennem, pedig abból van már sok, és még a magam dolgait akartam a netemlékezetembe vésni, nem a macskát.
Megpróbálom visszaszerezni az írás fonalát, de piszkosul elfelejtettem, hol jártam.

Merthogy az egeremről akartam írni. A TESCO value TECHNIKA egeremről. Na, csak eszembe jut. A kapcsolói miatt szidtam már napok óta. Megszórták a prellező (érintkezgető) hamis adatokkal az USB portot, és még a fényképezőgépet sem akarta felismerni a gép, sőt a billentyűzetem is le-letiltotta, pedig az PS/2 porton beszélget.
Előástam hát a Digital időből ittmaradt madzagos egérhullát, és abból termeltem ki a mikrokapcsolót.
No, így már azt csinálja az egér, amit én mondok neki, és hagyja szóhoz jutni a többi perifériát is. Egyetlen különbség az, hogy hangosabban csetten gombnyomásra.
"C' est la zsizny!", mondaná Gábor, a volt főbérlőm, ha itt ülne mellettem.

Vasárnap

Ez a pihenés, a megnyugvás napja.
... máshol. Ez nekem most nem tűnt annak.
Még szombaton megkértem Pétert, emeljük át az íróasztalom a veranda oszlopdíszén, aztán megnyílt a tér a fáskamrában. Kihoztam a kis szekrényt, pár monitort, ágyat, és új utat szabadítottam fel a talicskázáshoz.
Ez volt az előzmény.
Tegnap pedig megcsináltam a reggelit, és éppen kikészítettem a fanyűvő eszközöket, amikor megjelentek anyuék.
Jó, értem, Irénke néni gyászistentiszteletére - biztos nem a szakszót használom - jöttek, de Nufi éppen küzdött Béla tokától-bokáig betakart testével. Megint hasmenés és újra hasmenés, és ismét hasmenés. Sosincs vége.
A hátsó helyiségbe szánt íróasztal ott állt az oldalán az ajtó előtt, mert még a favágás nincs kész, anyuék idehozták a nyáron begyűjtött és lefagyasztott gyümölcsöt. Ez meg azért jó, hogy a fagyasztó ajtaja kinyílik a mostani helyén, oda kellett húznom az asztalnak szánt helyre, és még lesz vele küzdelem, csak a spajzból ki kell hozni az öreg konyhaszekrényt - a fagyasztó végleges helye ott lesz -  , de annak meg a fa behordásáig nincs helye a fáskamrában.
Természetesen így már a favágás is lassabb lett. Mire bemelegenek az izmaim, mindig van valakinek valami kívánsága. Ennek ellenére már tényleg 4-5 tönk maradt kinn csak, ám az fenyő. Külön tettem, mert nem hasad jól, és könnyű, ezért elrántja a láncfűrész. Gondolván: Majd kidolgozom, hogy célszerű, de ebéd után beleillesztettem a hasító éket, és úgy is maradt. (beszorult)
Küzdelmemből Erzsikéék állítottak le.
János elmondta, hol kell megvasalni a baltámat, ne forgácsolja szét a nyelét a munka.  De nem is jó a baltám, az csak gyújtósra való. Stb.
Kora délutánra elfogott valami platty, és csak  kóvájogtam, mint gólyaf.s a levegőben, és már 7-8 körül belealudtam még az ülésbe is.
Este megbeszéltem lefekvéskor Nufival, hogy végre túl vagyok Mózes első könyvén, és hihetetlen perverziókat találtam az írásban. Miért kell valaki 'tompora' alá tenni a kezét az esküvőnek? Miért kell a fütyijét megrövidíteni egy szövetségesnek? Este csak tovább olvastam a második könyvet, s abban jött a következő borzalom. Kéjes részletességgel, az RTL klub szájbarágó stílusában, elmondja, hogyan szabadított rá sáskajárást, döghalált, kígyót-békát az uralkodóra egy fickó. Egyáltalán, minek kellett közvetítő ebben a közegben?
Igaz, volt egy könnyen megvezethető fáraó, aki nevében József központosította az ország vagyonát, majd a pereputtyát betelepítette a legjobb állásokba, és még a legjobb földeket is szétosztotta rokonai között, de a következő fáraónak kinyílt a csipája, és kényszermunkára fogta a feltűnően szapora csoportot.
Miután pedig lógni (ünnepelni) akartak, megnövelte a munka termelékenységi mutatóját.
Nem volt elég a vályogvetés, maguknak kellett (volna) a pelyvát is beszerezni.
Feltűnően emlékeztet az utolsó munkahelyeim stílusára. Műszerésznek vettek fel, de utána más kereskedni is kellett volna, 'meg amivel megbíznak'. 
Ott a bibi, hogy vagy specializálódunk, és akkor termelékenyek vagyunk, vagy mindent elvégzünk, de akkor magunknak csináljuk. Ha marketingtől a takarításig enyém a feladat, akkor a hasznot is én akarom felélni.
Nincs új a nap alatt. Mi emberek így működtünk ezeréveknek előtte is.
A természet pedig bőkezű, és nem számító.
Voltunk Bélával sétálni. Az úton szedtem fel pár gyapjas tintagombát.

 Két tojássak finom vacsorát rittyentettem belőle.  Hát kell az embereken gondolkodni, amikor a természet a tenyerén hordoz?

Ady vagy József Attila

HŰSÉG ARANYOS KORA


Édes Adának küldöm.

Most már megjött az áhitatnak
S hűségnek aranyos kora.
Hivőn s hitetőn borulok le
Előtted,
Jövőmnek kikedvelt asszonya.

Szerelmemnek frigy-követsége
Hűséget, békét visz eléd,
Arany-pirját nyárvégi napnak
S lelkemnek
Forrott nektárját, nyugodt hevét.

Hadd nevezlek téged Adának,
Nevem olvasztván és neved,
E titkos, drága asszony-névvel
Ne tudják
Soha, hogy én kit keresztelek.

Szemednek jó intését hozza
Hozzám már minden alkonyat
S már indulunk lassan egymáshoz,
Álmodva,
Mint nyugodtak, bölcsek, boldogak.

Robajos viharok elültek,
Csöndes, tiszta, derűs az ég
S szemeink bátrak és vidámak,
Nem önti
Könnyel el csókos keserüség.

Vár bennünket minden boldogság,
De őrjöngőn nem rohanunk.
Biztos, hogy megtaláljuk egymást
S kinyujtva
Már távolról ölel a karunk.

Óh, nagyszerű közeledésünk,
Béke és boldog áhitat,
Nagy virág-szemei Adának,
Melyekből
Szent mézzel és halk tűzzel itat.



Hát most nekem volt jó a megérzésem.
Péter idézett a versből Irénke néni temetésén. Nufi tudta fejből az idézetet, de J.A.-ra emlékezett. Én meg Adyt véltem felfedezni benne, de nem ismertem a verset.
Nem jó temetésre járni. Bár van pár felismeréem, amit eddig nem tudtam.
Itt a koporsóra vastag deszkákat helyeznek, és nem a dobozon kopog a rög.
Móricz könyvéből is olvastam, hogy az öregeket mélyebbre temetik. Embermagasságnál mélyebben piheni álmát Dezső bátya, és a felnyitott sírban fölé helyezték el Irénke nénit. Azokra a deszkákra eresztették a koporsóját.
A rögök most sem kopogtak a dobozon, mert fehér paplannal takarták be.
Péter a földmunka alatt sorolta a zsoltárokat, mit énekeljen a kórus. Úgy tűnt, menne már, ő megtette a kötelességét. Felkészült, szép hosszú beszédet mondott.
Ezt neki is elmondtam, amikor a torra besétáltunk. Kinn bagózott pár férfival.
Fura, hogy egyből mögöttes tartalmat firtatott. Nem poénkodtam. Egy temetés nem hoz poénos állapotba.
Na mindegy.

Most fáradt vagyok. Két nap favágása kivette az erőmet, és még az elején tartok.
Délelőtt csak hasogattam, délfelé már szédelegve álltam a körfűrész mögé, és az izzadó homlokom állandó párával vonta be a védőszemüveget. Majd összeestem, de egy szuszra meg akartam 'enni' a (kint)maradék fát.
Nem jött össze.
Végre kisütött a nap. Ettem, ledőltem a napra pár percet, majd előhoztam a láncot a fűrészlappal, és kireszelgettem a sorjákat.
Láncfűrésszel sokkal gyorsabban lehet felmetélni a vastag törzseket. Vagy csak úgy érzem?
Viszont hajolva kell csinálni, és ettől a derekam tiltakozik.
Ma már autót kell(ene) csinálnom, és átrendezni a fás kamrát is.Ha nem hordom ki a szekrényt, meg az íróasztalt az ággyal, akkor nem lesz helyem pakolni.
Így is ki kell találnom, mi fogja meg majd a két szélét a farakásnak.
Estére áthozom a villanyzongorát is. Annyira beálltak az ujjaim a baltanyél markolástól.

*
A fénykép a tűznéző napon készült a kultúrházban.