Esős napok

Tegnap lefej(tet)tem a bort a hab alól. Jó savanyú ital lett. Az első üveggel beállítottam Péterhez, hogy krisztusi vért vigyek neki... meg egy traccspartira.
Este én is megkóstoltam, mert áthoztam a Sanyi bácsi tévéjét, és a hozzávaló műszereket. Az EMG szkópom meg húzni kezdett. A nagyfeszültségű alkatrészei átnedvesetek a vályogház párájában, és egyenlőre feltettem a cserépkályha tetejére száradni.

A tévé is pattogott, sziszegett első bekepcsoláskor, de azt nem féltettem annyira. Kidolgozta magából, de a szkóphoz nehéz alkatrészt kapni.

Végre felkerült a konyhaszekrény is a falra.

Ez a gép nem remekel a vakus képpel, de Laciék szeretnék látni a konyhát is, hát kattintottam rá.

A háromból ezen egyenletes a fényeloszlás, a másik két képen borzalom.

Még macskás képet is kell feltennem, pedig abból van már sok, és még a magam dolgait akartam a netemlékezetembe vésni, nem a macskát.
Megpróbálom visszaszerezni az írás fonalát, de piszkosul elfelejtettem, hol jártam.

Merthogy az egeremről akartam írni. A TESCO value TECHNIKA egeremről. Na, csak eszembe jut. A kapcsolói miatt szidtam már napok óta. Megszórták a prellező (érintkezgető) hamis adatokkal az USB portot, és még a fényképezőgépet sem akarta felismerni a gép, sőt a billentyűzetem is le-letiltotta, pedig az PS/2 porton beszélget.
Előástam hát a Digital időből ittmaradt madzagos egérhullát, és abból termeltem ki a mikrokapcsolót.
No, így már azt csinálja az egér, amit én mondok neki, és hagyja szóhoz jutni a többi perifériát is. Egyetlen különbség az, hogy hangosabban csetten gombnyomásra.
"C' est la zsizny!", mondaná Gábor, a volt főbérlőm, ha itt ülne mellettem.