2019. május 29., szerda
Azt hiszem, ez nem ide való
Megint Commodore napokat élek. Inkább a zsebmuhely.blogspot.com-ra írom.
2019. május 24., péntek
2019. május 23., csütörtök
Csip-csip-csip
"Nyomja ezerrel!"
Hogy mai kifejezést használjak. Nufi behozott egy hanyatt esett csibét, aki most sem akar aludni. Amíg a kezemben tartom, és viszonylag sötét van a markomban, elcsendesül, és nem követelőző a csip-csip. Most viszont betakarva a dobozkájában követelőzik az érintésért. Én pdig időnként kiveszem, hogy megnyugtassam, de már aludni is mennék.
Eddig már vagy nyolc csibét temettem el, mert széttaposták a nagyok. Rossz a környezet? Akkora tyúkólam van, még előszobája is van. A tyúkudvarban törpe birsalmafák és térdig érő csalánbokrok, hogy bárki elbújhasson a ragadozó madarak elől.
Viszont a kotlós engem megtámad, ha kötzelítek, de a csibéit nem viszi a fészkébe a dobozba, hanem kinn hűltek ki a doboz mellett.
Hát ez is állati világ. A nagy szeretet.
Nufi megszólt, hogy túlzottan kötődni fogok ehhez a Csipcsiricához. Nem tudom. Remélem megmarad. De ágyba nem viszem. Itt a langyos kályha mellett a másik szobában fogja tölteni az éjszakát, és fogalmam sincs, mennyi időnk jut majd rá. Hogy tudjuk visszavezetni a többiek közé. Vagy a még élő kettőt is mellé kell dobozolni, mert őket is magára hagyja a kotlós.
Na jó éjszakát!
Hogy mai kifejezést használjak. Nufi behozott egy hanyatt esett csibét, aki most sem akar aludni. Amíg a kezemben tartom, és viszonylag sötét van a markomban, elcsendesül, és nem követelőző a csip-csip. Most viszont betakarva a dobozkájában követelőzik az érintésért. Én pdig időnként kiveszem, hogy megnyugtassam, de már aludni is mennék.
Eddig már vagy nyolc csibét temettem el, mert széttaposták a nagyok. Rossz a környezet? Akkora tyúkólam van, még előszobája is van. A tyúkudvarban törpe birsalmafák és térdig érő csalánbokrok, hogy bárki elbújhasson a ragadozó madarak elől.
Viszont a kotlós engem megtámad, ha kötzelítek, de a csibéit nem viszi a fészkébe a dobozba, hanem kinn hűltek ki a doboz mellett.
Hát ez is állati világ. A nagy szeretet.
Nufi megszólt, hogy túlzottan kötődni fogok ehhez a Csipcsiricához. Nem tudom. Remélem megmarad. De ágyba nem viszem. Itt a langyos kályha mellett a másik szobában fogja tölteni az éjszakát, és fogalmam sincs, mennyi időnk jut majd rá. Hogy tudjuk visszavezetni a többiek közé. Vagy a még élő kettőt is mellé kell dobozolni, mert őket is magára hagyja a kotlós.
Na jó éjszakát!
2019. május 19., vasárnap
Még mindig komondor
Vagyis C64. Mert annak becéztem már korábban is.
Ma a játékhoz telefonos segítséget kértem Lacitól. Ő biztos többet találkozott vele, mint én. A játékok elindításához a list parancsra adott egy számot és régen azzal lehetett munkára bírni. De csak a gosub meg a poke jutott eszembe, az meg nem indította el.
Ahogy nekem ez a fejemben összeáll, a feltört másolt játékok elindításánál egy olyan memória címre vezénylik a programot, ahol már a védelem nem aktív. De ez nem biztos, csak az én észjárásom.
Más.
Ez a kis masina igazi számítógép. Nem vindóz, amin kattingatva felfészbukkannak a rég nem látott ismerősök, hanem parancsolni kell neki, és vagy végrehajtja, vagy közli velem, hogy mellé ütöttem, vagy nem az a parancs.
Most, hogy elindult a floppy emulátor, még újra fel kell fedeznem az IBM batch programozás rejtelmeit is. Pontosítok. A StarCommander nevű proggival megnézem, melyik lemezképfájlon milyen programok vannak, és azt beleírom a 64hdd indítóbat fájljának útvonalába.
A régi szabad verzióm a 8 a 12 -es azonosítót behozza, a kilencest letiltja, és a 14 15-öst is.
Ahol nem találja a fájlt, ott megjelenik a C:\ gyökér.
Valószínűleg, a fizetős verzióban a többit is fel lehetne fűzni, de még az újabb szabad verziót sem indítottam el. Feloppy nincs ebben a gépemben, abban pedig nincs USB. A DOS wincsit pedig szintén csak másik gépre tudom felkötni, mert ebben már csak SATA port van.
Érik nagyon egy szerver gép, csak az időt sajnálom rá. Pedig egy e-mail szerveren bármit bárhová el lehet juttatni, ha a nyűves SMB protokollok nem kompatíbilisak.
Megint van három új macskánk. A kedvenc feketém fialt le. Ma reggel pedig hat csipogó csibe köszöntött. Illetve reggel még csak kettő, este számoltam hatot.
A délutáni sétánkon Nyafi rengeteg fácánt rebbentett fel, és térdig ér már a fű mindenhol. Nufi szenved tőle, pedig ő még nem is fogott kullancsot a nadrágján. Én megint kettőt pöcköltem tova.Szerencsére a farmeren eddig nem fúrta át magát.
Ezen kívül megint összeomlottam délben. A kávééhség leterített, és kedden megyünk Edelénybe. Béla szemét megvizsgáltatni. Addig jó, ha kiürül. Nyugodtabb vagyok, ha nincsenek az álmossággörcseim dél tájban.
Ja, a Honda csomagtartójával is volt dolgom. A zár megadta magát. Nem akadt be. A mechanika acél része nem rossz, csak van egy műanyag bütyök a közepén, és az ütközik fel az acélhurkon. Már amikor jó. De ez a műanyag már elkopott, és feljebb kellett húzni az acélhurkot. Csak koppanásig fenn volt. Venni kell másik zárat, de ideiglenesen a rögzítő csavarok furatát hosszabbra reszeltem, így feljebb kerülhetett a hurok, és most megteszi egy darabig.
Este még tovább olvasom a C+4 könyveket. A lemezmeghajtó kezelést már végigfutottam Dr. Úri László könyvéből, de vannak még hézagok.
Jaj, azt még kihagytam. Vannak nekem itthon vezetékek, csatlakozók, egyebek a különböző számítógép és tévé korból, a csak összeválogattam egy dominó tuchelt egy ipari RS232 höz való dugóval. Na ja, még rengeteg időt szántam a beforrasztására is. Pontos vágás, ne kelljen rá szigetelő csövet húzni, csak a diódákra. Összeraktam. Ezt pedig sohasem szabad próba előtt. Most sem kellett volna.
Az ipari dugó házába elölről csavarral kell rögzíteni a csatlakozót. Az meg kiáll. A PC pedig két cavaros aljzattal fogadja a csatlakozót.
De még nem is ez a vége.
A ház hátlapján pont akkora besüllyesztés, amitől nem lehet a dugót csatlakoztatni. Felakad.
Viszont dicsérjen meg az olvasóm, mert nem káromkodtam fél órát miatta!
De van egy újabb szomorú hírem is. A Commodore plus4 megadta magát. Pedig rákattantam a könyveire.
Ma a játékhoz telefonos segítséget kértem Lacitól. Ő biztos többet találkozott vele, mint én. A játékok elindításához a list parancsra adott egy számot és régen azzal lehetett munkára bírni. De csak a gosub meg a poke jutott eszembe, az meg nem indította el.
Ahogy nekem ez a fejemben összeáll, a feltört másolt játékok elindításánál egy olyan memória címre vezénylik a programot, ahol már a védelem nem aktív. De ez nem biztos, csak az én észjárásom.
Más.
Ez a kis masina igazi számítógép. Nem vindóz, amin kattingatva felfészbukkannak a rég nem látott ismerősök, hanem parancsolni kell neki, és vagy végrehajtja, vagy közli velem, hogy mellé ütöttem, vagy nem az a parancs.
Most, hogy elindult a floppy emulátor, még újra fel kell fedeznem az IBM batch programozás rejtelmeit is. Pontosítok. A StarCommander nevű proggival megnézem, melyik lemezképfájlon milyen programok vannak, és azt beleírom a 64hdd indítóbat fájljának útvonalába.
A régi szabad verzióm a 8 a 12 -es azonosítót behozza, a kilencest letiltja, és a 14 15-öst is.
Ahol nem találja a fájlt, ott megjelenik a C:\ gyökér.
Valószínűleg, a fizetős verzióban a többit is fel lehetne fűzni, de még az újabb szabad verziót sem indítottam el. Feloppy nincs ebben a gépemben, abban pedig nincs USB. A DOS wincsit pedig szintén csak másik gépre tudom felkötni, mert ebben már csak SATA port van.
Érik nagyon egy szerver gép, csak az időt sajnálom rá. Pedig egy e-mail szerveren bármit bárhová el lehet juttatni, ha a nyűves SMB protokollok nem kompatíbilisak.
Megint van három új macskánk. A kedvenc feketém fialt le. Ma reggel pedig hat csipogó csibe köszöntött. Illetve reggel még csak kettő, este számoltam hatot.
A délutáni sétánkon Nyafi rengeteg fácánt rebbentett fel, és térdig ér már a fű mindenhol. Nufi szenved tőle, pedig ő még nem is fogott kullancsot a nadrágján. Én megint kettőt pöcköltem tova.Szerencsére a farmeren eddig nem fúrta át magát.
Ezen kívül megint összeomlottam délben. A kávééhség leterített, és kedden megyünk Edelénybe. Béla szemét megvizsgáltatni. Addig jó, ha kiürül. Nyugodtabb vagyok, ha nincsenek az álmossággörcseim dél tájban.
Ja, a Honda csomagtartójával is volt dolgom. A zár megadta magát. Nem akadt be. A mechanika acél része nem rossz, csak van egy műanyag bütyök a közepén, és az ütközik fel az acélhurkon. Már amikor jó. De ez a műanyag már elkopott, és feljebb kellett húzni az acélhurkot. Csak koppanásig fenn volt. Venni kell másik zárat, de ideiglenesen a rögzítő csavarok furatát hosszabbra reszeltem, így feljebb kerülhetett a hurok, és most megteszi egy darabig.
Este még tovább olvasom a C+4 könyveket. A lemezmeghajtó kezelést már végigfutottam Dr. Úri László könyvéből, de vannak még hézagok.
Jaj, azt még kihagytam. Vannak nekem itthon vezetékek, csatlakozók, egyebek a különböző számítógép és tévé korból, a csak összeválogattam egy dominó tuchelt egy ipari RS232 höz való dugóval. Na ja, még rengeteg időt szántam a beforrasztására is. Pontos vágás, ne kelljen rá szigetelő csövet húzni, csak a diódákra. Összeraktam. Ezt pedig sohasem szabad próba előtt. Most sem kellett volna.
Az ipari dugó házába elölről csavarral kell rögzíteni a csatlakozót. Az meg kiáll. A PC pedig két cavaros aljzattal fogadja a csatlakozót.
De még nem is ez a vége.
A ház hátlapján pont akkora besüllyesztés, amitől nem lehet a dugót csatlakoztatni. Felakad.
Viszont dicsérjen meg az olvasóm, mert nem káromkodtam fél órát miatta!
De van egy újabb szomorú hírem is. A Commodore plus4 megadta magát. Pedig rákattantam a könyveire.
2019. május 17., péntek
Nem megy-nem megy-nem megy.... na most a tutitutitutituti
Trabarna és a kis polszki hangja jut ma eszembe magamról.
Ugyan hosszabb az előkészítés, mint a megoldás, de mégis közeledik.
Bélának új programot néztünk ki.
Autóverseny.
Megy is az XP-jén, de billentyűről irányítva még nekem is nehézkes. Erről már írtam is, és a próbaképpen előkeresett Commodore botkormányok nem működnek PC-n.
Azért mégis jó lenne kideríteni, tudja-e kezelni Béla a botkormányt, mielőtt belefektetünk.
Kezdtem az Atari clone kínai játékkal, de az nem tud jobbra érzékelni. Semmi baj, van nekem C64 és C+4-esem is. Majd azon kipróbálom, kipróbálja.
Na ez lett bonyolultabb, mint gondoltam,.
A 8 bites floppyk már a múlté, és valahol lapult egy emulátor. PC-re készített kábellel lehet használni. Még Budafokon vettem egyszer két rossz C+4-et, és akkor megjavitottam egyet Lacinak, a másikat magamnak tartottam meg. Össze is állítottam rá a kábelt. Egyet Lacinak, egyet meg magamnak. Na ez a magamnak alkotott nem akart előkerülni. 6 pólusú dugóm meg már sem volt kapható sehonnét. Sebaj, volt még egy lengő aljzat, meg elbontott Orion tévéből is van konnektor.
Bekötöttem.
Hosszas hibakereséssel jöttem rá, hogy az aljzaton minden balra van, ami a dugón jobbra.
De még nem tartottam itt.
A régi gépből kivettem valamihez a tápegységet. Amit beleraktam, azzal pedig meg-megállt a merevlemez. Nem is csoda. Az 5V helyett csak 4,5-öt kapott.
Előhúztam pár masinát. Többek között az anyuéktól lecserélt öreg Digital LPx-et. Ez 1995-ben vásárolt jószág, és a második tulajdonosa vagyok. Üzemelt anyuéknál is vagy 8-10 évet, majd nem akarta felismerni a merevlemezt. Ő volt a kiszemelt megjavítandó.
Nem megyek bele nagyon mélyen, de van egy RTC modul benne.Ebben tárolja a BIOS beállításokat is, és jár benne az óra is.
Nekiálltam leroppantani róla a műgyantát, mert elemet gyanítottam benne.
A gyanúm beigazolódott. Szegény elég viharvert lett, de ráforrasztott tablet akkuval már megjegyezte az alkatrészeket, de az időt nem.
Két ilyen bigyóm volt már. A másikról úgy roppant le a burkolat, hogy még a belső IC nevét is elárulta.
A NET-en kutatva kiderült a hiány. Még kellett rá x-tal kvarc és így teljesen működőképes lett.
Már csak a C64-gyel nem állt szóba. Kínomban megfordítottam a hibakeresést. A floppyt szólíttattam meg a PC-ről. Működött. Tehát a kábel jó.
Újabb kavarás következett egy jobb AT-s tápegységért, és visszacuccolni az eredeti PC-be. Jött a csoda. Szépen működik, mint floppy.
MS-DOS kellene alá, vagy win95 98 dosa. Multitaszk nem jó neki.
Mármint ez lenne a hivatalos verzió, mert nekem az Opendos taskmanagere sem zavarta. Valós időben kezelte a 486DX2 66 -os processzor.
A biztonság kedvéért mindkét wincsről lementettem az összes tartalmat. Kiírom CD-re, vagy DVD-re, de még van egy DELL gép is, hát őt is kimentem. Ez a retro nap megint kedvet csinált a munkához is. Csak éppen a 8 bites játékok nem igazán dobnak fel.
A botkormányt már megrendelte Nufi is, tehát okafogyottá vált, inkább csak az én szórakozásommá, és nagyobb átrendezkedéssé a számítógép-gyűjteményem háza táján.
Ugyan hosszabb az előkészítés, mint a megoldás, de mégis közeledik.
Bélának új programot néztünk ki.
Autóverseny.
Megy is az XP-jén, de billentyűről irányítva még nekem is nehézkes. Erről már írtam is, és a próbaképpen előkeresett Commodore botkormányok nem működnek PC-n.
Azért mégis jó lenne kideríteni, tudja-e kezelni Béla a botkormányt, mielőtt belefektetünk.
Kezdtem az Atari clone kínai játékkal, de az nem tud jobbra érzékelni. Semmi baj, van nekem C64 és C+4-esem is. Majd azon kipróbálom, kipróbálja.
Na ez lett bonyolultabb, mint gondoltam,.
A 8 bites floppyk már a múlté, és valahol lapult egy emulátor. PC-re készített kábellel lehet használni. Még Budafokon vettem egyszer két rossz C+4-et, és akkor megjavitottam egyet Lacinak, a másikat magamnak tartottam meg. Össze is állítottam rá a kábelt. Egyet Lacinak, egyet meg magamnak. Na ez a magamnak alkotott nem akart előkerülni. 6 pólusú dugóm meg már sem volt kapható sehonnét. Sebaj, volt még egy lengő aljzat, meg elbontott Orion tévéből is van konnektor.
Bekötöttem.
Hosszas hibakereséssel jöttem rá, hogy az aljzaton minden balra van, ami a dugón jobbra.
De még nem tartottam itt.
A régi gépből kivettem valamihez a tápegységet. Amit beleraktam, azzal pedig meg-megállt a merevlemez. Nem is csoda. Az 5V helyett csak 4,5-öt kapott.
Előhúztam pár masinát. Többek között az anyuéktól lecserélt öreg Digital LPx-et. Ez 1995-ben vásárolt jószág, és a második tulajdonosa vagyok. Üzemelt anyuéknál is vagy 8-10 évet, majd nem akarta felismerni a merevlemezt. Ő volt a kiszemelt megjavítandó.
Nem megyek bele nagyon mélyen, de van egy RTC modul benne.Ebben tárolja a BIOS beállításokat is, és jár benne az óra is.
Nekiálltam leroppantani róla a műgyantát, mert elemet gyanítottam benne.
A gyanúm beigazolódott. Szegény elég viharvert lett, de ráforrasztott tablet akkuval már megjegyezte az alkatrészeket, de az időt nem.
Két ilyen bigyóm volt már. A másikról úgy roppant le a burkolat, hogy még a belső IC nevét is elárulta.
A NET-en kutatva kiderült a hiány. Még kellett rá x-tal kvarc és így teljesen működőképes lett.
Már csak a C64-gyel nem állt szóba. Kínomban megfordítottam a hibakeresést. A floppyt szólíttattam meg a PC-ről. Működött. Tehát a kábel jó.
Újabb kavarás következett egy jobb AT-s tápegységért, és visszacuccolni az eredeti PC-be. Jött a csoda. Szépen működik, mint floppy.
MS-DOS kellene alá, vagy win95 98 dosa. Multitaszk nem jó neki.
Mármint ez lenne a hivatalos verzió, mert nekem az Opendos taskmanagere sem zavarta. Valós időben kezelte a 486DX2 66 -os processzor.
A biztonság kedvéért mindkét wincsről lementettem az összes tartalmat. Kiírom CD-re, vagy DVD-re, de még van egy DELL gép is, hát őt is kimentem. Ez a retro nap megint kedvet csinált a munkához is. Csak éppen a 8 bites játékok nem igazán dobnak fel.
A botkormányt már megrendelte Nufi is, tehát okafogyottá vált, inkább csak az én szórakozásommá, és nagyobb átrendezkedéssé a számítógép-gyűjteményem háza táján.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)