Kaptam egy régi monitort Gábortól. Már nem is tavaly, de akkor csak félretettem, aztán nyáron megjavítottam. No de munkára nem tudtam fogni, mert nem volt talpa. Most pedig sokat néztem asztalosok munkáit, és ilyenkor úgy érzem, hogy nekem is van vésőm, fúróm és faesztergám is. Na, elő is kapartam egy darabka tűzifát, amit baltával addig faragtam, amíg nem nagyon rázkódva be tudtam fogni az esztergába. Aztán a keményfa megmutatta, hogy ez is szakma, és a szerénység jó társ minden műveletnél.
Tehát a hidegben közel forgástestet kapartam belőle, majd a monitor talpához illesztő csonkot papírral lemásoltam a falábra, és befúrkáltam, bevéstem.
Ez lenne a munka.
Aztán felcsavaroztam rá egy rétegelt lemezt. Még ferde, és a csavar megcsikarná a PC-t, ezért van alatta egy műanyag lap.
A következő kísérlethez marózni akarok, de a vízszintes talpat megtartom. Csak gumitalpat is kap.
" A halál a városfalnál ül, és vár.
Egy okos ember érkezett a városba, aki meglátja őt és megkérdezi: "Halál, te mit keresel itt?"
A halál azt válaszolja: "Bemegyek a városba, és elviszek 100 embert."
Az okos ember beszalad a városba, és azt kiáltja: "Jön a halál, 100 embert el fog vinni!"
Az emberek beszaladtak a házukba és több hétre bezárkóztak. 5000 ember halt meg. Amikor az okos ember elhagyta a várost, a halál még mindig ott ült. Az okos ember dühösen kiabált:
"100 embert akartál elvinni, de 5000 halt meg!"
A halál így válaszolt: „100-at elvittem, időset, beteget, mint mindig. A többit a félelem vitte el ... ezért te vagy a felelős!"
Ha valaki ismerné a szerzőjét, akkor írja meg nekem, és kiírom.
Attila megmutatta, hogy süti ő a kenyerét, és kedvet kaptam megmutatni Nufi módszerét is.
Nufi hamar beleegyezett, bár mondta, hogy Attila nehogy azt higgye, hogy az övé nem jó. Megnyugtattam, Attila tudja, hogy az övé tökéletes. A vlogjában megmutatta.
Akkor minek az egész, mi? Ha már valaki tudja a tökéletes kenyér készítését, minek megmutatni a tökéletlent? Vagy több tökéletes létezik?
Nem igazán ez volt az indíték. A kovászos kenyérről Bartók Béla írásából készült film. Harmatszedésről meg szinte vallásos áhítatról szól, és nem hétköznapi családi... akár lakótelepi megoldásról.
Lefosztva a misztikumot, asszonyi pajtásom el is meséli, mitől jobb nekem... mitől érzem jobbnak az ő kenyerét. Mert valóban jobb.
Elővettem a kis Nikon fényképezőgépet, és felvettünk egy sorozatot. Aztán eltűnt az első rész. A noteszgépemről átmásoltam az egyik asztalira, és nem jegyeztem meg, melyik könyvtárba. A helygazdálkodás nem erősségem. Azaz amikor elfogy, veszek egy új wincsit, és a régikből jut ide is, oda is. A lényegre térve. a videovágáshoz sok helyre és gyors processzorra, vagy sok időre van szükség.
A kis fotógépem csak a 2 gigás memóriát tudja írni. Miért? Nem tudom. Sebességgond lehet, mert azt a noteszgépem az SD olvasón nem tudja letölteni. Kell hozzá USB-s kütyü. De így Nufinak is 8 perce van egy felvételre.
Össze is akartam fűzni, de a vágóprogramot még nem fejtettem meg. Közben újra nekiálltam a kezdettől jobb megvilágításban felvenni, és úgy tűnik, az első felvétel jobban sikerült. (A szöveg lényegretörőbb)
Ezeket most ide fogom másolni vágatlanul, a második sorozatot pedig összevágva, amint megtanulom kezelni a programot. Már csak azért is, mert az első verzió előtt nem takarítottam le a tűzhelyet, és látszik a reggel kifutott tea nyoma. (Irgum-burgum)
Indul a ....
Az első átkeverés
A második átkeverés
A sütés előtti pillanatok
A végeredmény pedig képeken:
Már megsült, de még nem piros. Le kell venni a fedőt.
