Itt járt János. Hozott csavart, és
rögzítettük a dobozt.
Én meg szenvedek a vizes fával. Pedig
elegendő lenne valami fedett helyet csinálni neki, és egy csomó
felesleges bosszúságtól megkímélném magam.
Már a csengő felszerelését tűztem
ki magamnak. Vezetékes, hagyományos csengő. A gombhoz kivezetem a
230V-ot, mert akkor nem fogyaszt nyugalmi áramot. Megnéztem, hogy
az oroszok erre tervezték a gombot. Egyébként fej fölé, a kapu
eresze alá fogom tenni. (Nekem szemmagasság) Oda nem jut be a víz
nagy zápor esetén sem... talán. Ha meg mégis, akkor a 0-át és a
csengőreduktoron keresztül menő fázist viszem ki. Legalább
megoldom a padlás villamosítását is ezen az oldalon. A túloldal
már megvan.
András hozott egy kétlapos rezsót.
Állandóan ki-bekapcsol. Nem melegít rendesen. Át kéne kötni a
szabályzót.
Igenám, de akkor folyamatosan megy.
Visszahozta, hogy így nem jó. A kapcsoló egy hőkioldós megoldás.
Kivezettem egy kábelt a kapcsoló helyén, és mondtam, ha nem váli
be, akkor visszaalakítható. Két forrasztás árán visszatehető
az eredeti gomb.
Így a nagyobbik lap maradt szabályzós,
a kisebbik ki-bekapcsolható.
Tegnap meséltem Nufinak, hogy a
kutyáktól már úgy járhatok ki-be Andrásékhoz, mintha otthon
lennék.
Gombóc kölykeiről még nem is tudott
Nufi. Illetve a születésükről igen, de követelte, hogy küldjek
róluk képet.
Jó, ha beleegyeznek. :-)
3 megjegyzés:
Na azért! Ez a minimum, ha már Nálad a fényképező... Arról nem is beszélve, hogy a kistörpék határozottan jót tesznek a blogstatisztikának, még az is kíváncsi rájuk, aki a műszaki megoldásaidat skip/ignore...:)
Meg aztán bennük nem kell elemet cserélni.
Hát ha az van éppen a szájában, talán jobb csontra cserélni. De nem értek a kutyákhoz. :-)
Megjegyzés küldése