Hétfő

-->

A próbafűtés jól sikerült. Rájöttem, hogy a takaréktűzhely attól takarékos, hogy nem csak fűt, meleg vizet készít főzés közben a mosogatáshoz is. Este a fürdővíz két fazékban is egyszerre jut el a forráspontig, és elégethetem vele a tömérdek szőlővesszőt, amit Laci bácsi termelt az éven. No meg a diólevelek is elégnek benne. Jó huzatú kéményem van, ezért akár vizesen is elég.

Amikor nem szorongat az idő valamivel, még tüzeskedni is szeretek. Átvizslatom a zsebeimet tépőzáras papírzsebkendők után, kivallatom a szemetesemet is zsírtörlésre használt újság után. Eltakarítja a cementes zsákot is.

Közben emésztettem az Ida regényét.

Mennyire undorodott Gárdonyi a manager apától. Egy ember a mókuskerékben. Erről kommenteltem Attilának is. Aki a munkájában, és ez emberben, mint használati tárgyban talál örömöt. Nem tud mit kezdeni a családjával. A lányát klastromba dugja, de úrinőt akar belőle nevelni. Többet szán neki. Az talán nem jut el hozzá hogy az ember a címek alatt is csak ugyanaz az élőlény.

Amikor a történet a vége felé közeledik, megemlíti, hogy a hatóságok folyóba öntik a borait, és felszámolják a gazdagságát.

Mit tesz az igazság bajnoka, Csaba? Meg sem fordul az eszében, hogy utána nyúljon a lecsúszott öregnek.

Tudom, hogy a találkozáskor éppen feleségét kajtatja idegesen. Csak az élet nem fekete és fehér. Ezt egy festőnek nem csak elméletben illenék tudni.

Az a fickó fénykorában a vagyonából, az idejéből áldozott a lánya jövendőbelijére. Mindez a saját

inerciarendszerében. Biztosította a kisasszony jövőjét a maga 'böcsületes kereskedő' módján.

Ezért mit kapott? Undort.

Ilyenkor belibben a képbe apám is. Ő is elhagyatva halt meg a világ másik végén. Mit sajnálok egy kitalált figurát?

Az emberek alapvetően magukért felelősek. Aki kilép önként egy családból, hogy újat alapítson, vagy csak magányosságáért, vagy a szakmájáért, azt is ott fogják hagyni. Ó Péter uramat a borkereskedelem is elhagyta.

Hát ja. Tiszteld apádat, anyádat, és hosszú életű leszel a földön.

Lehet, hogy én nem tiszteltem eléggé apámat? De ő nem volt hosszú életű.

Ez az idézet nem jó rám, de a könyvre sem.

A jó válaszok a pillanatnak születnek, melyben felteszik őket.

Más.

Tegnap meglátogatott Mari néni. Nem megy a bojlere.

Elballagtam, és megnéztem.

 - Ez ki van húzva.

 - Igen.

Bedugtam a konnektorba.

Ettől nem gyógyult meg.

A másik konnektorban világított.

Viszont ha saját konnektora van, akkor az nem véletlen.

Leszedegettem a kupakot a kötődobozokról, egyik sem volt rossz, és nem találtam a bojler konnektorának zsinórját. Fel kellett mászni a padlásra, ott lekövetni egy madzagot a villanyóráig.

A mérőeszköz föltt hagyományos olvadóbetét vigyázta a házat.

Ott lesz a baj.

Levettem a dobozát. Alatta vagy 15 csíkos egyenruhás szorgoskodott. Mondom Mari néninek, hogy

kéne kemotox. Csak ha hozok. Neki nincs.

Visszajöttem méregért.

A darazsak kifújás után átadták a terepet. Az elszabadult vezetékvéget sajnos nem lehetett visszakötni. Nem mozdult a csavarja.

A patkolt biztosíték lehullott, és összetört. Másik sem volt. Jöhettem haza automatáért, meg guman tábláért. Már csak facsavarom nem volt.

Mindegy, amíg kerül megfelelő, addig megtartja a vezeték. Hívtuk Jánost - a fiát – de most nem értük el. Beállítottam anyut a riadóláncba. Jó ötlet volt, mert Erzsikét vitte kötözésre, nem volt elérhető. Anyu pedig otthonról ingyen tudja hívogatni telefonon.

János csak este hívott vissza. Szerintem a héten hozni fog.