„Fú a szél,
Hullahopp!
Dimitrij halkan megfagyott.
Elfeledte
Elzárni a jégcsapot.”
Bejött a hideg. Odakinn a szél
söpröget. Idebenn pedig én. Mert a tüzelővel sok piszkot
behozok. Közben dúdolom az Omega slágerét a Gúnya szöveggel.
Már ha jól emlékszem. A szövegre elég jó, az szerzőre,
előadóra a tévedés jogát fenntartom.
A hét végén Miskolcon voltam.
Hazavittem anyuékat, a sok tökkel, csicsókával, dióval. A
vasárnapot egy Szilvási Lajos regénnyel múlattam. 'Profi regény'.
Ahogy Ildi szereti a történeteket. Minden szereplőről hosszú
fejezet. Az életrajzok részletesek, és az összefüggések
nyilvánvalók.
Tizenévesen sok regényét elolvastam.
Az Egymás szemében volt az első. Egy Cinema Viki vetélkedőt
nyertünk meg nyolcadikos korunkban, és az iskola elvitt Budapestre
jutalomból. Ott olvasta egy osztálytársnőm, aki mellett ültem a
vonaton. Megengedte, hogy én is. Aztán jött a többi regénye, ami
otthon volt. Meg amihez hozzáfértem.
Érdekes, hogy annyira el tud foglalni,
mintha filmet látnék belül. Nem rágcsálom, hanem élem belül.
Az életfunkcióim lelassulnak. Közben mértem a vérnyomásom, -
játszottam Laci bácsi mérőjével – és 108/68 körüli értéket
is mértem 48-as pulzussal. Ez gondolom alvásnak megfelelő lehet.
A mostani könyv címe: Lélekharang.
Ha végiggondolom, akár önálló
novellaként is megállna minden szála. Még a '70-es évekről
megmaradt emlékeimbe is beilleszthető. Na nem az autós, gazdag
maszek világ, hanem az állandóan dohányzó nagyapám, meg a
Katowice étterem, ahol ebédeltünk felső tagozatos diákként.
Hetedik-nyolcadikban már nem volt napközi, és menza.
No meg az előre eldöntött nyerő
emberek, a meghiúsított versenyek. Az éneklő rajok versenyére
szeretett volna elvinni az énektanárunk. Bíró Pityuka. Mi így
hívtuk, bár csak magunk között.
Szóval valamiért az igazgatónk
kiakadt az osztályra, és nem engedett minket.
Én például ezután már énekelni
sem voltam hajlandó. A mutálás miatt elegendő volt a kottaírás,
meg a lemezhallgatásból szerzett ismeretanyagom. Illetve még
kopogni kellett. Egy és kétkezes koppantások a füzetben leírt
ritmusra. Ennyire emlékszem. A többi homály.
*
Kihagytam pár napot.
Feltorlódni nem hagyhattam a
feladatokat, mert a jövő hét már a hazautazás lesz. A lakásban
végzett teendők megfejelődtek a tüzeléssel, s favágással.
Régifajta húrfeszítésű keretes
fűrésszel darabolom legtöbbször a tűzifát. Legalább kétszer
fűt.
Anyuék itt jártak, és tegnap
kimentünk Szentadrás fölé gombázni. Az erdőben hagytuk a
Hondát. Anyu nem kószált, vigyázott a kocsira, Laci bácsival
fedeztük fel a tölgyest. Szinte semmi gomba.
Aztán visszatértünk az autóhoz, és
az aszfaltút túloldalán indultunk neki.
Sokáig semmi, s amikor már lemondtam
mindenről, akkor bukkantam nagy őzlábgombákra. Kijött egy egész
vödörnyi a területből. Volt még pár pöfeteg is. Csak nem fért.
Kikeveredtem az aszfaltra, és visszakutyagoltam anyuékhoz. Már
kiabáltak, hogy hol vagyok. Az utolsó 100 méteren hallottam csak
meg. Akkor válaszoltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése