A tönkrement kis masinámhoz akartam donort. Hozzám nőtt a Nikon. Szeretem, mert egyszerű, és kicsi.
Hm. De nem tudtam megállni, és egy ötgépes csomagot választottam. Három működőből az egyik szintén Nikon, csak kicsit régebbi, mint az enyém. A Lumix japán menüs, és egyenlőre még nem tudtam angolra, vagy németre állítani, de a piktogramok miatt kezelhető lesz.
A kis Nikon is jó. Ma azzal kutyagoltunk egy kört Nyafival. A Samsung is jónak tűnik, csak kopottas, viszont nem fogom sajnálni a kocsi alatt bújkálva kattogtatni, amikor olajos a kezem.
Van még hozzá Sony kamera is. Ahhoz nincs akku, és nem valószínű, hogy költök rá. Ha akad valahonnét akku, vagy megtalálom, hol és hány volttal kell táplálni, akkor kipróbálom. Van benne kazetta is.
A menüje is nagyon hasonló, csak a mozgókép felvétele nem megy gombról. Ahhoz menüből lehet hozzájutni.
Rövidke sétánk ma már több, mint 6km lett.
Az esti program pedig újra összefűzni a hálózatomat, mert az utóbbi időben minden fájlmozgatást pendrájvokon műveltem.
Megvilágosodásaim pedig nem rögzítettem.
Átrágtam magam Pap Gábor Szent Korona előadásain. Annyira nehéz őt hallgatni, mert nem akarom átvenni a magyarázkodó stílusát. Hajlamos vagyok rá.
A tizedik előadás volt a legnehezebb. Nekirontott Borbola János korona értelmezésének.
Nekem az pislákol az agyamban, hogy a többfajta jelrendszer vaskos könyvet helyettesít valóban. Csak hát Gábor a középkori szimbolikában jártas, és alapos is benne. Pl. Paulus képén a latinszerű betűk második U-nak értelmezett betűje összevont betű. (ligatura) Megfejtést nem ad rá, de legalább észrevette.
Borbola János pedig a koronára került egyiptomi hieratikus jelrendszer értelmét fejtegeti. A latin és görög ABC jelei mellett nem fér meg az egyiptomi is? No meg hány még, amiről még nincs fogalmunk?
Csak csodálni tudom őket. Azt a tömérdek befogadott mintát, amiből visszajutnak évezredekkel korábban született értelmű emberek hagyatékába.
Alap, hogy az agyuk legalább akkora volt, mint a miénk, és ha nem érte nehézfém szennyezés - mint minket az évtizedekig beszívott ólmozott benzinből, az amalgámból kioldódott higanytól - , akkor még okosabbak is lehettek nálunk. Sokkal kevesebb segédeszközzel értelmezték a világot.
Már Szántai Lajos is beszélt a bolygópályákat számító emberekről, akiknek még a papír is drága mulatság lehetett, s még egy zsebszámológép sem lapult a farzsebükben.
Megoldották.
Nekem meg már a fejben szorzás is lassan megy. Talán a kettő hatványai épültek be a fejembe a számítógép miatt. A memória modulok megjegyeztették velem.
Most pedig megint új világba kukkanthatok bele. Ennek a borzas futóbajnoknak a világába. Nyafiéba, aki imádja, ha a hasát simogatják, és négyszer annyit fut köröttem, mint amit én taposok utána.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése