Egy éjszakát nem volt itthon Nyafi. Tegnap délelőtt újra végigjártam a terepet, csak most biciklivel, mert azt hittem, gyorsabb leszek.
A felázott földön, egyenetlen talajon még talán nyertem is vele perceket, de a hegyre feltolni már nehezebb volt. Lefelé pedig másik utat választottam. Az erdészek tolólappal készíthették a traktornak, terepjárónak alkalmas utat, ám ott a felázott talaj rátapadt a bringám kerekére, és folyton meg kellett állnom kikotorni a sarat. A peremfék mellett két öklömnyi gombóc keletkezett, és nem fékezett, hanem megállított.
A másik hibám meg a Vadon szava regény volt. Jack London a farkasok közé beilleszkedő kutyáról írt, és én a falutól távolodva kerestem Nyafit. Ő meg behúzódott Szentandrásra. Lehet, hogy már délelőtt rábukkantam volna, ha hallgatok Nufi megérzésére.
Mindegy. A lényeg, hogy a Kisasszony itthon pihen, és reggelinél is fényesre nyalta a tányérját és a kezemet is.
A délutáni játék is nyugodtabb volt. Ma majd kiderül, van-e változás. Nufi azt mondja, hogy elég lesz neki az udvar. Gondolkodjam villanypásztor telepítésben inkább.
A 22-ben is elbóklászhat, amíg ott javítgatok bármit.
Meglátjuk, mit hoz a jövő.
2 megjegyzés:
Úgy néz az utolsó képen Nyafi, mintha égő csipkebokrot látna... (hihihi)
Nekem a karácsonyfán sincs égőm, a csipkebokron meg még kevesebb. :-)
Délelőtt kinn feküdt az ólja előtt, azt fényképeztem le, de csak fehér valamit mutatott a gép. Valami megőrült benne. Ezt Nufi fényképezte. Így szokott nézni, hogy engedjük ki, vagy simogassuk meg. Nem bűnbánat, és még csak isteneknek sem néz minket... remélem.
Megjegyzés küldése