Bárki is fogalmazta meg ezt az igazságot, jó megfigyelő volt.
Miskolcon jártam ismét anyunál. Kész lett a szemüvegem, mert a körzeti orvosom előírta a vezetői engedélyem megújításához. Ugyan nem tartom fontosnak, mert az egyes dioptriám szürkületkor akadályozza a rendszám leolvasást nagyobb távolságból, nappal pedig az összehúzódó pupilla jobb mélységélessége ebben sem akadályoz. Vezetés közben sokkal inkább a megválasztott sebességet kell kötni a reflexhez, felvenni a vas és a forgalom ritmusát, és kommunikálni a közlekedésben velem részt vevőkkel.
De nem a doktornőt tartom hülyének, ő a munkáját végzi, és ez csak kis feszültséget teremtett bennem az elinduláskor. . (Nufi már jelezte, hogy félreolvasható vagyok. Csak a poén felépítéséhez kell az előzmény.)
Szombaton kedvenc szórakozásom volt régen is a Zsarnai piac. Hasznos és fölösleges vásárlásaim kincsvadászatként élem meg.
Most is találtam DVI kábelt, printer madzagot, töltőt a Lumix fényképező gépemhez, kutyára kullancsirtó löttyöt, meg Czakó Gábor könyvet is, meg Nufinak horgolási mintákról könyvet nőnapra.
A kincseimmel éppen a Hondához tartottam kemping bringámon, amikor kis csoport szállt ki a házunk mögött autójából. Felismertem évek óta nem látott Gyurit.
Pár szót váltottunk csak. Apjuk 80. születésnapjára jött családostól. A liftet megtöltötték, annyian voltak, én pedig gyalog indultam az ötödikre.
Jó hangulatom volt. Még terveztem a kaszinó tojás-túrát meg hogy lefényképezem Gábor saját készítésű asztalát. Tetszik az ötlet. Tűzifából rakta össze.
A harmadik emeleten futottam össze egy nővel.
csókolom... szokás szerint, aztán megismertem, a 4/2 szomszédot. Anyuék alatt lakik. Megkérdezte, mikor temetik Gábort.
Mondtam, hogy már tegnap előtt. A pontos időpontot több lépésben raktam össze. Bosszantott, hogy anyut hibáztatta valamiért, és jeleztem, ne keressen magának ellenséget, mert megharagszom. Sőt még én magyarázkodtam, hogy Gábor csak köszönhet anyuéknak, mert az anyja halála után ő vitte Gábor-t közműveket átíratni, hol-mikor-mit fizessen be, stb.
Ezt nem kellett volna. Csak legyinteni a kötekedőre, mert köpni nyelni nem tudtam a következő mondatára, hogy valamit megcsináltatni hívott le, és nem mentem le, amíg "nem adott masszázst".
Arra sem emlékszem, hogy valaha átléptem a küszöbét. Azaz mielőtt odaköltözött, még Tóth Györgyihez biztos 6-7 évesen.
Korábban egy vékony szőke lány volt, és pici gyerekkel költözött alánk. Akkori húzása is meglepett. Délutáni alvásból ébresztett fel, hogy a barátnőjével vigyem el Mályiba diszkóba.
Anyu főzött nekem kávét, és kivittem őket a trabimmal, de még a teljes nevét sem jegyeztem meg... azóta sem. (A keresztneve Andrea.)
Anyu azóta sokat mesél róla, miképpen zaklatja az öregeket a házban. Dudás néni már nem mer egyedül kimenni a házból. A földszinti fodrászatba beront, és lekurvázza az ott dolgozókat, meg verekszik a lakásszövetkezet alkalmazottaival. Aztán a rendőrök érkezésekor mindent letagad és kikér magának. Laci bácsit is megpróbálta lelökni a lépcsőn, de dili flepnije van, a rendőrök nem tesznek ellene semmit.
Eddig anyut megkímélte, és nekem sem szólt be, csak most először. Aztán a végén legyintettem, és tovább indultam hazafelé. Csak éppen nyugodt nem voltam. Megnyomtam a kilincset, aztán nem az a csengő volt, amit megszoktam.
Aha, ez még a negyedik,. Meg 18 lépcsőfok, és ledűlhettem pihenni.
Egy bomlott elméjű embert egyszerűbb elkerülni, mint bármit tenni ellene.
A baj nem is engem ér. Anyut ne találja meg, illetve a többi öreget a házban!
Valami állandó felügyelet kéne neki. Család, de a lánya már felnőtt, és elmenekült. Tudtommal az anyja a gyámja, csak hát biztos van már 70 éves, és ő sem tud mit kezdeni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése