Hol lapos a föld?

 

 Attila belebonyolódott egy témába, és nekem is belement a bogár a fülembe. Igaz, én sem a domború felületeken élem az életem, de igyekszem kívülről figyelni a gondolkodókat. Nem is egyet, hanem többet is.

Ennek megvan a hátránya, mert iskolában is több könyvet vettem elő egy probléma feldolgozásához, és a könyvek nem csak egy valamiről szóltak, azaz elvittek a kiválasztott témától, de valami megmaradt, s még életben vagyok, nem estem le egy tányér szélén.

Nagy segítség lett nekem a számítógép. Amikor elkezdtem a bitekkel megismerkedni, még nem számítógép volt, csak logikai áramkörök. Általános iskolában Árpi bácsi - a technika tanárunk -  kis táblákat gyártott kapcsolókkal és apró izzókkal. Azok modul rendszerűen sorba, párhuzamosan köthetők voltak, aztán középiskolában jöttek a tranzisztorok, majd az integrált áramkörök. Ezekből már számoló gépet is lehetett építeni. Megismertették a kettes számrendszert is, és a hexadecimálisig is eljutottunk.

Ezek így még nem alkottak rendszert, csak mint a trágya a földnek, várták a magot, az életet.

Első munkahelyemen irodagépek javítására alkalmaztak. Akkora általánossá váltak mindenkinek a zsebszámoló gépek, és az irodákban a mechanikus asztali masinák is cserélődtek kijelzős-nyomtatós elektronikusra. Hoztak olyan zsebkalkulátort is, amit programozni lehetett. Tehát nem csak alapműveleteket és bonyolultabbakat számoltak ki, hanem ezek sorrendjét meg is tudták jegyezni. Vettem hozzá könyvet is... bár jóval később, mert nem voltam számolgató ember. Inkább az érdekelt, hogy mit és hogyan, s nem azt, miért.

Ugranék az időben. a számítógépekhez-.
Láttam nagy szobányi szalagos masinát és 8 bites házi használatra szántakat is. Ezekkel már rajzolni is lehetett, és az akkor írt novelláimat ki is tudtam nyomtatni. Közben pedig nem állt meg a fejlődés, egyre komolyabb feladatokat ellátó gépekkel kerültem kapcsolatba. Általános volt DOS. Kevés grafikával, de hatékony programocskák mentek rajta, és zenélni is tudott, meg játszani is lehetett rajta. Ráadásul mindenféle tudású kártyákkal hangolni lehetett, mit tudjon jobban.

Eleinte kis jumperekkel - tüskékre tolható átkötésekkel - kellett elosztani a belső erőforrásokat, hogy jusson a nyomtatónak a képernyővezérlőnek, a hangnak is.

Ekkor már nem csak a DOS-sal találkoztam, hanem VMS volt a cég hálózati rendszere, windows is terjedt munkaállomásokon, és az IBM OS/2 rendszerét is telepíthettem. No meg a Digital Unix is a szemem előtt volt. Még egy tanfolyamra is beírattak házon belül.

De visszatérnék egy kicsit a DOS-hoz. Budapesti életem kezdetén albérletben laktam. Gábor - a főbérlő - pedig 2 év után kiment dolgozni Amerikába. Addig kiadta a háza másik felét Miklósnak. Miklós kereskedett, könyvelt, afféle dzsóker emberke volt. Nagy dumás. Bement egy számítástechnikai céghez, és kihozott ingyen egy gépet, s adott érte akkora számlát, ami nekik jó volt. Az ÁFÁval sakkoztak. Csak a gép állandóan fagyott, és hiába volt benne jó drága hangkártya, nem lehetett vele dolgozni.

A hangkártya azért fontos, mert amint eltávolítottam , a gép megtáltosodott. Nekem akkor egy nagyon olcsó volt, és azzal remekül együttműködött. Miklós pedig ettől felvidulva nekem adta azt a drága kártyát, és én nem kértem munkadíjat.  De másik hasznot is hozott. Én lettem a számítógépese. Ha könyvelő programot kellett installálni, ha ÁFA nyilvántartót kellett rendezgetni, vagy beállt a nyomtatója. Ameddig a DOS jó volt, minden rendben ment. 

Aztán jött a derült égből gumibot. Windows. A könyvelő programját átrakták grafikus felületre. Másik gép kellett. Sokkal drágább, és szerver gép, mert akkor már alkalmazottai is voltak. Központi gépen volt az adatbázis. Nem floppyt kellett szidni.

A lapos föld szélei lekunkorodtak. Ezen a gömbön másképp esett a járás. 

Nekem már volt tapasztalatom a grafikus felületekkel. Win 3.1, NT, VMS  Unix és Linux Xwindow. De Miklósnak  semmi szüksége nem volt a csicsára. A könyvelésnél be kell vinni adatokat. Számlák, kilométer nyilvántartások, amortizációk. Pár karakteres szöveg és legfőképpen számok. Egyszerre csak egy logikai egység a képernyőn. A program másodpercek alatt bejött, és nem kellett végigmalmozni a bootolást. Nem fagyott bele a gép olyan feladatokba, amire Miklósnak semmi szüksége nem volt. Pl levelezésbe. Nem volt pasziánsz a DOS része. Ha magára hagyta a lányokat, nem volt kísértés, hogy a munkaidőt mással is ki lehet tölteni. Nem volt hálózatos összeakadás. Amelyik gépen volt a nyomtató, oda vitték floppyn a nyomtatandót.

Nem ragozom tovább. Aki megállt a lapos földnél, mert ott stabilan megvetette a lábát, az alól nem kell kihúzni a szőnyeget.. Ő akkor érzi hasznosnak magát, és akkor tud másnak is hasznos lenni. (Ezt a kereskedő szelleműek kedvéért. A haszon mindenek felett.) 

Miklós már nyugdíjas, remélem még él, de túl volt egy sztrókon, amikor utoljára találkoztunk. Nem kis része volt a számítógépnek a leépülésében. Pedig jól indult. A föld síkja elég volt neki. Az a lapos terület, ameddig ellátott.