Álmos délelőtt volt. Ferike vonszolta a gordonkát tokjával a zenetanárhoz. Előző este vörösre gyakorolta ujjai végét, s már azt sem tudta, hány hibával fogja előadni a leckét. Mindenben volt hiba. A magnóra vett játék egyáltalán nem hasonlított a belül hallott zenére. Volt, hogy belerúgott a kottaállványba is. Szerencsére nem nagyot, és apa nem is ébredt fel a másik szobában. Anya éjszakai műszakban dolgozott a szövödében. Reggel még kitette a szendvicset, és a forró teát. Belebókolt Ferike szünidei házi feladatába a harmadik mondatnál. Nem is várta meg apát sem, pedig apa újságért és friss kenyérért ment az éjjel-nappaliba. Szombaton nem Ferike volt a soros. Ketten reggeliztek. Apa kérte el az olvasónaplót. Tizenhét piros aláhúzással adta vissza, s annyit mondott:
- Írd újra, fiam! Ennél Te többet tudsz.
Ferike pedig tíz óráig csak nézte a piros hullámokat, aztán fogta a tokot, és ment, ballagott a zúgó forgalom mellett. Kikerülte a rendőrség épülete előtt parkoló kék-fehér autókat, belebicsaklott a pocsolya miatt nem látszó gödörbe. Nyáron még aszfaltpattanás volt, de biztos kipukkantották. Befordult a felüljáró alá, és megállt kifújni az orrát. Ez alibi megállás volt A felüljáró a vasút miatt van ott. Ferike meg szokta várni a következő vonatot. Most volt még 20 perce a zeneóráig. Ha kilép, 5 perc alatt odaér. Csilla néni akkor sem szól, ha 1-2 percet késik. Csak a kéztartásért szól. Csak a köröm alatt maradt gyászkeretért szól. Ferike még nem késett el, és nem is volt piszkos a körme, de Magdika sírva jött el tegnap is. Pedig csak diót szedett. Nem is piszok volt. Csak dióhéj. Az a burok, ami megbarnul.
Csilla néni ajtaja nyitva volt, ma nem járt nála más tanítvány, Ferikének ki volt készítve a széke, és egy pohár csapvíz a kis asztalkán. A nagyon a kancsó, és Csilla néni libás bögréje. A domborlibák mindig Ferike felé néztek, és a kancsó mindig tele volt.
Ferike elhelyezkedett, és kotta nélkül kezdte játszani a darabot. Csilla néni pedig a végén lépett a szobába, és mosolyogva ennyit mondott:
- Hibátlan.
2 megjegyzés:
Kottával biztos hibázott volna.
Élvezetes ilyen történeteket olvasni. Ha írsz ilyeneket, tedd ki. Legalább én olvassam el.
Boldog új évet.
Tudod, ez a mini történet több ismerősömnek mond valamit egyszerre, akik nem is ismerik egymást.
Nem kell ismerni ahhoz engem sem, hogy a miskolci helyszínt is felfedezze. A Búza térről vezető járdán lehet a rendőrség épülete előtt a Gömöri felüljáró alá jutni, és átmenni a pályaudvarhoz.
De mindent nem árulok el. Azt sem, ki volt a csellista, és kié a libás bögre.
Megjegyzés küldése