Szerda

Egyenlőre nem lesz csengőnk.

A három ceruzaakku nem egyforma. A piros lemerül, és most őt gyanúsítom. Valószínűleg összekalapálok hozzá egy 5V-os tápot, és arról megy majd a beltéri, de egyenlőre nem jó reklám, hogy nem működik. Majd ha már több napot üzemelt, akkor csavarozom ki újra.

Ma Erzsi néninek volt rám szüksége. Ő nem tudott csengetni.

Erzsi néni a takarékosság mintaképe.

Még a múlt héten jelezte, hogy nézzek már neki tolózárat. De mégse nézzek. Nincs pénze.

(Ez azt jelenti, hogyha van nekem, az jó volna neki.)

Lett. Én viszont furfangos módon nem új zárat találtam, hanem erősen korrodált változatot. Semmi szándékosság, tényleg leltem egy rozsdás vackot, és eszembe jutott, hogy Erzsi néni biztos ilyet akar.

Sok reményt nem fűztem hozzá, nyomtam neki kis étolajat, és anyu földlazításra használatos késével addig vakargattam, addig tisztogattam, amíg megláttam a rozsdában a vasat.

Kis kalapálásra nem tört el, hanem megmozdult.

Nem pazarlunk! Több olajat nem töltöttem rá, csak vakargattam, mozgattam, törölgettem. Még mosolyogtam is, hogyha meglátja, majd azt mondja, hogy ilyet vegyek.

Ennél szebb a történet.

Jó lesz neki. :-D

Hát, csak zuhintottam még rá némi olajat, megjárattam meg le is mostam. Kerestem a lomok között szögvasat, és fűrészeltem hozzá siltet. Megfúrtam, kireszeltem a nyelvnek való rést, és tényleg fel kellett szerelnem. Ugyan lett volna rá igény, hogy megfúrjam lakathoz, de azt nem vállaltam. Nem volna másik fül, gyártani pedig... hát mindent mégse.

10 óra, most átmegyek Jolikához, végre befejezem a gázrózsa tisztítást.

Megint lepattantam. Csak a kutyákat találtam otthon.

Leszereltem inkább a csengőgombot, és vallatásba fogtam az akkukat. Egy lámpában lemerítem, és újratöltöm. Ha meggyógyul, szerencse, ha nem, hát úgy is jó.

Ebédre pedig kiolvasztottam a csirkefarhátat. Két nagyobb fej hagymával odatettem zsírba, és később belegyalultam az a zöld uborkaforma, csak nagyobb, és tökmagja van – ha jól sejtem cukkini – rudat. Két paprikát, némi őrölt fehérborsot, két paradicsomot is mellé tettem, felhígítottam egy bögre vízzel, és hagytam elfőni róla a nedvesség zömét.

Ma ez volt az ebéd. Illetve csak a felét ettem meg, de jóllaktam vele.

Kedd vagy mindegy (111. bejegyzésem:-)

Kedd

Újra itt a nyár. Hőség. Kóválygás a napon. Előhúztam a kapucsengőt. A kimosott panel már megszáradt, de a sok próbálgatással lemerítettem az akkukat. Amíg a töltőn szívták az energiát, kipakoltam a gyümölcsöket a műanyagpolcokra. Selejteztem, hessegettem a legyeket. Na jó, amelyiket sikerült, agyon is csaptam. Gondolom, ha a teste lapos, az agya is kapott a csapásból.

A kimosott adó ugyanúgy abbahagyta a szólongatást a valahanyadik nyomásra. Csak percek múltán, kiszedve az elemet működött.

A mérőzsinórra viszont reagált.

Rámértem az antennahurokra. Minden esetben megszólaltatta a csengőt.

A hangadót kitettem a konyhaajtó küszöbére, és elindultam a kert végébe. Ha hozzáért a mérőzsinór az antennahurokhoz, akkor a Józsi szomszédék kerítésétől is fogadta a jelet.

Hát ennyi. Akkor Komjátiban is lesz csengőnk.

Felszögelem a gombot az ajtóra, a deszkarésen kilógatok egy arasznyi antennát, és ha hazamegyek Budafokra, csak az elemet távolítom el belőle. Vagy majd meglátjuk. Lehet, hogy levehetős lesz.

Felvillanyozva a sikeren odaültem a mosógéphez. Kivallattam a madzagokat, mi-hová. A motorvallatás nem tűnik egyszerűnek. A szénkefés két szál ok, de a két fordulathoz tartozó tekercsek. A mosás közben lassú, centrifugálás közben gyors. Két érintkezőpár a motoron. Vajon 230V a gerjesztés is? Ki fog ez derülni, de idebenn a házban elalszom. Odakinn a napon szédülök. Kínomban kifeküdtem a diófa alá a gyékényre a ZX81-es könyvvel. Ilyen számítógépet láttam először életemben. Igaz, csak láttam, mert aki behozta javítani, nem tudott mit kezdeni a lekopott billentyűfóliával. Mindez '83-'85 táján? Az apropó egy bioritmus program. Az ő Basic nyelve persze nem érthető sem az Enterprise, sem a Videoton TVC emulátornak.

Mióta itt vagok, gyűröm a fejembe, hátha megmarad benne valami. Már a változó lekérdezésnél felfedeztem a 2 utóbbi nyolcbites jószágon, hogy másképp értelmezi. A VT simán 0 értéket ad, ha még nem adtam neki semmit, az Enterprise128 közli, hogy nem inicializéltem meg. Szóval ragad, mint a kosz. Most kezd világossá válni, mi a különbség az if-then és az if-then-else szerkezet között.

Időnként elbizonytalanodom, hogy valaha is képes leszek még bármit is megtanulni. Aztán beindulnak csikorogva a rég használt fogaskerekek, és elmozdulok.

A napon heverészést itt falun büntetik. Ez véresen komoly.

Percenként kellett lecsapnom a rám szálló böglyökre, és nem is tűrtem sokáig. Inkább még elővettem a szürke Favorit bringát, amivel Miskolcra készülök, hogy felfújjam a kerekét, és persze ennek a sebeségmérőjében is lemerült az elem.

Van is félig lemerült ceruzaelem. Majd felforrasztom.

Hát ja. Szépen lefut a teszt, de eltűnnek a számok.

Másik elem.

Tózse.

Mozgatásra időnként megjelenik. Mérhető az 1,211Volt.

Szétfeszegettem a ragasztott fedelet. A rugó acél, azt nem jó forrasztani. Inkább kivettem, és vezetéket forrasztottam bele. A számítógép 5V piros és 0V fekete madzagját. Ezt csak azért írom le, hogy el lehessen képzelni, milyen masszív megoldás.

Az öröm pár másodpernyi. Összerakáskor elmúlt.

Ez a Jingyi már régen is idegesített a kontakt hibájával, de tud órát, hőmérőt, meg többféle távmérést. Rá kell beszélni a megfelelő működésre!

A rábeszélés egy új elemmel sikerült. Még nem tökéletes. A fedelet vissza kell ragasztanom, mert használat közben elmozdul, ezért a sebesség értekek ugrálnak 5-32km/h között.

Próbának nem szántam nagy utat. Visszavittem az ollót a Tóth néninek, aztán elindultam Bódvalenke felé, de visszakanyarodtam. Inkább megnézem a 'szekerutat' – ahogy itt emlegette Dezső bátya. Volt széles út a hegyre. Mondjuk inkább 1950 körül, de gyalog még járható.

Kikerekeztem Tornanádaska irányába, és találtam fasort, meg betonozott átjárót a vasúton. Köves út vitt tovább. A vékony kerekű bringa nem szereti, de van benne több, mint két és fél légkör, bírja a nyolcvankét kilómat. A fák között kanyarogva eljutottam a Pasnyag forrásához, Vízügyi terület, tábla tiltja a legeltetést. Van épület, közvilágítás, szépen nyírott udvarral, függőleges antenákkal. Ha oda készültem volna, most lennének fényképek is, de nem. Szóval ott nincs szekerút.

Leültem a fűre, és hallgattam a harkályt. Fel is fedeztem. Itt a környéken az a szlogen járja, hogy a csend hallható.

Hát ja. A faluban légyzümmögés, a fűnyíró, a Purina takarmányt áruló reklámtrillák, stb. A seregélyek hangjára már ugrom is a két pozdorjalappal zajt termelni.

Itt pedig rövidesen dízelmotor hangja törte meg a marárzajt.

Jött a vonat. Nádaska végállomáson várja ki, hogy visszatérhessen. Addig lehet hallani. A sinek még folytatódnának, Hídvégardóba már nem megy el a vonat. A Torna irányába folytatódó vágányokat azonnal felszedték a szlovákok, amint visszakapták a felvidéket. De jó, hogy nem akkor születtem!

Voltam még ismeretlen csattogások. Ez lehet akár fegyver is, bár még talán nincs vadász szezon, viszont nem lenne jó sebzett vaddisznóval összefutni. Inkább majd máskor visszajövök.

Átkerekeztem még a Szilasi oldalára is Komjátinak. Van egy vízmosás, ahol szintén látni betonozott átjárót a vasúton, aztán nem volt bátorságom nekivágni. Kinéztem még a legallyazott fák között egy hüvelykujjnyi ágat, viszont nem tudtam letördelni, még annyira nyers volt. Majd viszek bicskát. Jó lenne légycsapónyélnek... vagy fülbevalónak. :-)

Hazafelé összefutottam még a rokonokkal, akikről csak azt tudom, hogy anyu unokatestvérei. Majd kibogarászom a családfát megígérem, és beszélgettünk a kapuban. Itt olyan egyszerű beszélgetni. Otthon próbálnék meg valakit vagy fél órára feltartani a háza előtt! :-)

András is rám köszönt az ajtóm előtt. Pár szót váltottunk. Én kézenálltam, hogy menjen a fejembe egy kicsit a vérből. Mostanában annyira szédülős lettem.

Nufival túlszaladtuk az egy órát beszélgetéssel. Utána ismét a Basic könyv következett párhuzamosan a C nyelvvel. Ez nem ökörség, mert hasonló dolgokat csinál mindkettő más nyelven. Úgy rögzül a fejemben, mint az úszásnál. Nem külön tanulom meg a bal kéz és a jobb mozgását, hanem együtt. :-)

Na nem fárasztom tovább az olvasóimat.

Majd holnap jövök... ha úgy adódik.

Augusztus 20.

 

Nemzeti ünnep. Szónoklatok, beszélgetések István Királyról, az intelmeiről, stb. Felüdülés a sok sportközvetítés után.

Reggel szedtem Nufinak szilvát, szedret meg málnát. Na jó, még egy szál rózsát is becsomagoltam újságpapírba. A Pingyomról hozott szőlőt és nagy szemű szilvát is bedobozoltam két műanyagvödörbe, majd leültem, mert nyolcra már megvoltam vele, Laciék pedig csak tíz után indulnak haza Budafokra,

Bezártam mindent, átkarikáztam a Dózsa György utcába.

Már javában pakolásztak. Bobit üdvözlő vakkantásai után le sem lehetett vakarni rólam.

Ennek az is haszna volt, hogy elfoglaltam, Sanci pedig nyugodtan dobálhatta ki a kocsiból azt, amit az apja 'rossz helyre tett'. Nagy lendülettel tesztelte az ablaktörlő kapcsoló karját. Nem is olyan rossz autó az a Citroën. Kibírta a gyűrést. :-)

Irénke – mintha anyut látnám – kirámolta a fagyasztót egy jókora műanyagkosárba, és Laci egyre feszültebb lett. Nem volt hűtőláda. A húsneműt meg nem lehet visszafagyasztani.

Hazaugrottam, hátha... de nem. Telefonáltam anyunak, hogy van-e itthon, (nem volt, nem csak nem találtam) de abban egyeztünk meg, hogy mondom Lacinak, ha Miskolcra beérnek, csörögjön rájuk, és Laci bácsi leviszi 'feltöltött' jégakkuval a ház elé.

Fél dél felé gördültek ki a kapun. Még pár percet beszélgettem Gáborral – Melinda testvére – és én is kaptam körtét, almát, paradicsomot. (Ilyenkor felmerül bennem, hogy megérdemeltem?)

Itthon tetőzött a kánikula.

Odaültem a mosógép vezérlő panel elé, és nem fogott az agyam.

Ledűltem az ágyba, és negyed óra szundítás után anyu ébresztett fel. Laciék elvitték a hűtőtáskát.

Akkor mégis hasznos voltam.

Újabb szédelgés a napon.

Mit is csinál egy mosógép?

• fűt
• forgat
• pumpál
  Nagyjából erről szól a játék. A mikrovezérlő programjában ezek a feladatok vannak hosszabb-rövidebb időzítésekkel rögzítve.

Átméregettem a tápegysége kondijait. Hagyományos, 50Hz-es trafó, 2200 mikrós szűrés. A többi elko is kicsi. 470 mikrós, meg 47-es.

Az elszenesedett csatlakozót kitakarítottam, és átforrasztottam az érintkezőket. Nem lehet akkora szerencsém, hogy ez gyári hibás forrasztás miatt volna.

Na nem is volt, de ez még nem itt derült ki.

Visszavittem, és felvázoltam, mit csináltam eddig, belepróbáljuk, és folytatom tovább.

Feldugdostam a csatlakozókat, bedugtam a konnektorba a készüléket. Dolgozott szárazon. Tekergettem a programkapcsolót, a fűtés potiját. Megálltam a pumpálós programnál. (Ekkor tolja ki a vizet magából. Jellegzetes hangja van.)

Kikapcsoltam. Utána vissza. Csatt, és villámlás.

Hát ez pumpa. Illetve úgy tűnik, mint amikor egy szénkefés motor megáll a zárlatos tekercs szegmensénél.

A hálózati biztosíték nem ment ki – világított a lámpa a fürdőben - , de a panelen is látszott szikrázás.

Inkább vigyük hozzám! Több a hely, és nem is ijesztgetem a tulajt. Ezen a gépen amit lehet patentos módszerrel szereltek, és minden mozdulat úgy hangzik, mintha törnék-zúznék.

A házigazda kerített kisszekeret, és elhúzta hozzám. Kitettük a gangra, és ő hazatért. Ígérni azt ígértem, hogy ma csak szétszedem, de pár napot kérek a megoldásra.

Ahogy itt az internet működik, lehet, hogy nem elég 1 óra a partnumbereket kivadászni, és megtalálni az alkatrész árát.

Leburkoltam, és belém bújt az ördög. Hátha mégis a fűtőtest?

Kibányásztam. Ez ugye úgy néz ki, hogy egy hullámosra hajtogatott cső, és abban van a fűtőszál.

A fűtőszál belül hőálló porcelánszerű valamiben van. Ez nem csak a hőt adja át a csőnek, de el is szigeteli a külvilágtól.

A fűtőbetéten három csatlakozó felület van. Egy a fázis, másika nulla, harmadik a védőföld.

Ha netalán kibújna a fázis, és odasimulna a fűtőbetét csövéhez belülről, akkor is tűzijáték jön, majd leveri az automatát. Ki van ez találva, és nem is csak augusztus húszra.

A megérzésem igazolódni látszik, mert két felületen sötét foltot látok a fűtőbetéten.

Mérni még nem tudom, és először a vízkövet kell lesúrolnom, meg ecettel lemarnom, de holnap kiderül.

Ennek örömére hátramentem szilvát szedni. Két vödörrel zúdítottam be a cefrébe.

Ma hasznos is voltam.

Ünnepre hangolva

Ünnepre hangolva.

Terveztünk ez Zsarnai látogatást. (Akinek még nem vittem be a köztudatába, a miskolci zsibpiacot jelenti. A Zsarnai telep a Sajó mellett nagy placc, és már diák koromban is itt árultak a lengyelek, románok, oroszok mindenfélét. Többek között az első kvarcóramat is itt vettem 14 évesen a nyári munkám árából.) Sokkal inkább szórakozás, mint beszerzési kényszer.

Most indok is volt. Vezeték nélküli ajtócsengő kell. Az első kibírt három évet, a mostani felet sem. Béla „inascsengője”. Ha megszólal, akkor szüksége van ránk, vagy Ildi próbálja az éberségemet.... akarom mondani, a működőképességet ellenőrzi.

Ezen kívül találtam magamnak egy TechniSat beltéri egységet. Ez ugyan földi digitális tuner, nem műholdas, de a műholdasomból kipurcant valami, és remélem, ebből meg tudom javítani.

Nufit megértem, küldje el a távirányítót Laci szomszéddal.

Megtalálta, elküldte és még egy jóhír: a távrittyentő kezeli is ezt a kütyüt.

A piacon kinéztem még egy régi fajta dinamót. Megkérdeztem, mennyi. 500Ft. ?????

Mondom 100.Az öreg árus megsértődött, hogy akkor vegyek kínait.

Ennyiért kínaiból valóban újat kapok, de 500Ftba egy használt biciklit veszek, nem egy dinamót.

Vettem még egy csapágylehúzót. Kétkarmost, amivel egyszerűbben szét lehet majd szedni a mosógépcsapágyat.... ha a következő 10 évben lesz megint egy ilyen javítanivaló.

Vasárnap reggel jöttünk vissza anyuval Komjátiba.

Itt falunapra készült mindenki.

Én meg nem bírtam rávenni magam, hogy kimenjek.

Anyu ment, mert Jolikának megígérte, és nekem ott zengett a fülemben-fejemben a Szendi Gábor könyvből vagy valami hasonló írásból, hogy a depressziós nem valamit nem tud, hanem nem tudja akarni. Les ki a fejéből, szenved, és nem teszi meg az első lépést a kijárat felé ebből az állapotból.

A beleélőképességem sajnos, vagy szerencsére nagyon eleven. A bennragadt emlékek magaménak tűnnek. Például Albert Györgyi könyvéből. A megírt gyötrődés, hogy mindenki örül, mindenki jól érzi magát, és ő benn ez szobában vergődik...

Nem mertem még végigolvasni a könyvet. Ráhangolódnék, és... és mi is lenne? Ami a többi lehetetlennek tűnő élethelyzettel. Kezdeném megélni.

Anyu visszatért az ünnepségről, hozott két kis sütit, meg vett mangalicatepertőt. A felét itt hagyta nekem. A másik felét viszi Laci bácsinak Miskolcra.

Az állomásra menet rávettem magam, hogy belépjek a tömegbe. Alibinek persze ott volt a fényképezőgép. Odasomfordáltunk Jolikához. Rábíztuk anyu szatyrát, és betipegtünk a kézművet bemutató területre. A nagy udvar jobboldalán fiatal zenekar Illés slágereket játszott.

Amikor felfedeztem Melindát, már könnyebb leet. Anyu felkapta Rozit, majd Sancit. Kukac azonnal lekapta a szemüvegét. Hogy mivel lehetne leszoktatni erről, nem tudom, de nagyon zavaró játék.

Rákattintottam a szövőszékre, a kékfestősök asztalára, a fényképek és rajzok szobájában is ellőttem néhány képet. Élmény volt egy portréban ráismerni Nagy Feróra. A fafaragós emberkéről készítettem 20-30 másodpercnyi videót is.

Ha otthon is megmarad a lelkesedésem, még összekalapálok hozzá egy honlapot, és belinkelem a blogomra. Holnap alatt 2-3 HTML oldalt értek egy ingyenes tárhelyen.

Kisomfordáltunk az állomásra. Állomás? Hol van az már? A vonatmegállóba. Már a kitett műanyagtáblát is összetörték. Lenne ötletem a tettesek büntetésére.

Itt pár kilométernyire van kőbánya. Ott kellene kifejteniük egy olyan két méterszer másfél méteres tömböt, és belefaragni Komjáti nevét.

Nem kellene sem pénzbüntetés, sem testi fenyítés. Egyszerű munkával letudhatnák. Még fel is rajzolnám nekik a betűformát. Hátha tartósabban ott maradna a pince dombocskáján!

Itthon még elővettem az 1986-os Szép versek kötetet, és kikerestem Weöres Sándort.

Most mondja valaki, hogy nincs sugalmazás az égből! Bemásolom az első versét ebből a kötetből.

EGYKEDVŰSÉG

Egy ablak saját kékjére bámul

Egy szikla nézi a rengeteg havat,

Vigyázz, hogy el ne ájulj,

ha megpillantod teljes önmagad.

Üzenet? Vagy csak ennyire egyformák vagyunk, mi emberek?

Szerda-csütörtök

Nufinak nem tetszik. A konyhánkba túl nagy, mást tervezett. Zegzug konyhát. Én legalábbis így hívom. Nem körberakva a berendezési tárgyakkal, hanem elválasztó pulttal, meg a bejárat és az ajtók közötti részt előszobának kialakítva.

Ez az asztal és a székei átnemesülnek kültéri használatra. Ha vendégek jönnek, akkor fogom kitenni a diófa alá, addig pedig meghúzódnak majd az istállóban.

Egyébként ma már megnéztem, mi a szemzavaró benne. Nem mindig fogja fel az agyam azonnal. Ma reggel rájöttem.

Az asztallap tapétája – ami olyan, mint a rétegelt lemez egy rétege, valószínűleg fából van – keresztben egymás mellé ragasztott fát mutat. Az asztalok mindig hosszában összeállított fából vannak.

A lábain a 'tapéta' már függőleges. Ott meg az élfólia mintázata nem követi az oldalfalat.

Nem, fikázni akarok. Ez egy masszívnak tervezett ülőbútor, és biztosan sok készült belőle. Ki is szolgálta már azt a családot, akitől kaptam. Ráadásul az én környezetemben az eklektika tobzódik.

Például a múlt század eleji gőzölt bükk székecskéim remekül megférnek a 60-as évek irodabútoraival. Itt is – Komjáti birtokukon - van mahagónitapétás fehér pozdorja szekrénysorból egy elem, és annak – minő borzalom - műanyagból készültek a fiókjai. Amin a számítógép monitor van, az meg zártszelvény lábú.

Fölöttem pedig valódi tölgy gerendák tartják a mennyezetet. Szerintem, ha pénzem lenne, akkor sem tudnék már ízlést vásárolni magamnak.

Más.

Megnéztem Attila emeletes gyermekágyát. Szép. Megdicsértem a gépemet, milyen remekül küldi most ki a képet és a blogbejegyzésem is. Már éppen egy hosszabb kommentet eresztettem meg az Attila ágyáról, amikor összeomlott a kommunikáció. Most ismét offline készül újra, és nem kommentként, hanem a bejegyzésbe írom, ami még eszembe jut belőle.

Azért látom szépnek az ágyát, mert egy ember munkája. Az első csavartól az utolsó ragasztásig tisztában volt vele, hogy mit hová és miért. A görcsök hozzátartoznak. Én sem takarnám el, és nem is fúrnám ki. Kiesett magától otthon is a lépcsőkorlátomból. És? Vissza tudtam dugni.

Na most megyek egy kicsit falat rakni.

Két és fél sor felkerült a betonalapra. Utána elkészítettem a lecsómat, és átkarikáztam Jolikához.

Rosszkor. Épp nem volt otthon.

Még el kellett mennem a Malom utcára Tóthékhoz összerakni egy tekerentyűt. Fehér gomb két műanyag részből, meg egy rugóból, és a gáztűzhely begyújtásához való a nyomógomb része, a tekerhető palást pedig a gázrózsa lángjának szabályozója.

A következő feladat a mosógép volt. Nem forog a tárcsája. A volt polgármester – Gyenes úr – eredetileg háztartási gépes volt, és meg is vetette az öregekkel a szimeringet, de ki nem cserélte.

Télen távozott a falu legcsöndesebb kertjébe.

A feladat megdolgoztatott. Elképzelendő a forgódobos Hajdu mosógép. Oldalán fektetve átölelve nem érem be egyszerre két oldalról a motort és a tárcsát. Az ékszíjtárcsa nem akart lejönni a tengelyről. Kalapács, olaj, ráncigálás. A tárcsa nem tört el,. Második lépés: a tengely nem bújt ki a csapágyból. Haza kellett jönnöm kikalapálni, és addig járatni olajban, amíg végre könnyedén visszatehető volt.

Már csak a szimering nem akart átbújni a tengely bunkós végén.

Mintha Juci néninél egyszerűbb lett volna ez a művelet. Hát persze! A tárcsa eredetileg lecsavarható. Épp csak 12-es kulcsom nem volt hozzá.

Sebaj, a néni hozott biciklikulcsot. Azon van mindenféle. Juhéj! Letekerve.

Bejáratva, bezsírozva. Már csak a tárcsa nem csúszik a helyére.

Se zsír, se olaj nem beszélte rá. Ismét loholás haza. Reszelő, olaj, satu, fogak közül kiszűrődő szitkok. Pedig csak zömül a tengely a levételkor. Azt kellett leforgácsolni, és ismét csusszant, ahogy kell.

Tóth néni mesélt kicsit a pesti szomszédról, aki asztalos, de már meghalt. Ő is élt Bp-en az 50-es években. Szolgáló volt egy ügyvéd családjánál.

Szomorúan jegyezte meg, hogy a téeszesítés tanította meg az embereket lopni. A szegény világban nem ez volt a módi.

Még adott egy ollót,amiről le kell köszörülnöm a bunkót. Nem tudom, mihez készítették, láttam már ilyet. Hazafelé elcsíptem Jolikát, aki egy kisebb fajta 'virágüzlettel' a tringája puttonyán ment valahová. Énekelni a templomba. A tűzhelye halasztva.

Itthon pedig leültem lejegyezni a napot. Ásítozva tárgyaltam végig Nufival az estét. Hamar nyugovóra tértem.