Esőnap

Tegnap kiástam a 22 oszlopát kis segítséggel. Lebontottam a téglaoszlopot is, és a kis ajtó egyik oszlopát is. Bedöngöltettem a leendő tartócsövet. Nem mértem, de több, mint a fele bement a csőnek, és betonnal kitöltöm, amint a két akasztó is benne lesz.
Ma az eső akasztott meg a folytatásban.

Attilának akartam valami továbbgördítőt írni. Utálom, hogy a korosztályom a halálra készül. Péter is eltűnt, bár Nufi szerint már kopaszodik is. Ma, amikor elkértem a templomkulcsot a feleségétől, a kórházban volt.
Az orgona hangerejét pedál szabályozza.
A műanyag pedál már megragasztva, csak még akarok rá fémlapot szegecselni merevítésnek.
Érdekes megoldás. A hangerőt egy izzólámpa fénye halkítja, és ahogy a pedált megnyomják, eltakarja a fényforrást az érzékelőtől, és felhangosodik. Ha visszaeresztik a pedált, a fény megnő, és lehalkul.
Még keresnem kell hosszabb pozdorjacsavart is. A hátlapot beburkolták a templom padjai anyagából készített díszlappal.
A tetején felnyitható minden zongora. Ez is. Viszont a hátlapot lelökte, és a kis csavarokat kihúzta a hátlap. Még szerencse, hogy pozdorja. Öt csavarom bánja.

***
Az orgona újra használható, a téglaoszlop alja kibetonozva. Nufiék még köröznek a faluban, s ha visszajönnek, megyek falazóhabarcsért. Abba rakom a téglát. Kaptam egy tanácsot, hogy nem kell minden sérültet kidobni, elég az ép felületét kifordítani. Belül nem látszik, és a kötőanyag tartja. 

***
A képen Huba látható. Magdiék 'öreg' macskája.

***

Megmentettem

Ugrani kezdett a Deep Purple cd a lejátszómban. Ijedten vettem ki, és megszemléltem, nincs-e rajta karcolás. Dupla koncertlemez, és már több, mint 15 éve megvan. Rémlik, hogy a Campona nyitásakor vettem, hátul emeleten volt a lemezboltban. Jó drága volt. Havonta 10-15 ezer forintot engedélyeztem magamnak kultúrára. Éppen csak belefért.
Tavaly betáraztam nagyobb menyigségű írható lemezt, és repültem a számítógéphez. Az kicsit többet kísérletezik az olvasással, mire feladja.
Ma már minden gépben DVD író van, és nem is az olvasás gond, az írás nem tetszett neki.
De hát mim nincs nekem? - gondoltam - előkeresem a Yamaha írót. Az még 1-4x-es sebességgel ír, csak SCSI felületű.
Ja, hogy ki tudja, hol tárolom már a SCSI illesztőt?
Viszont van még PATA IDE is. Jó sok idegen röfi-dítés, igaz, valódi disznó vagyok.
A lényeg most is, hogy öregebb gép kell a művelethez. Nem véletlenül tárolok annyi mindent a kőkorszakig visszamenően. Kőbaltám is van, bár törött. Majd lefényképezem, de az nem a cdíráshoz kell, nem tartom itt a lakásban.
Szóval a jó öreg Plextor pillanatok alatt lemásolta hibátlanul a kincset.

***
Holnap indul a kapu helyreállítás. Délelőtt körbeásom az oszlopát, és jön segítség leemelni. Jó nehéz, és csak remélhetem, hogy a cső megtartja majd, bár ha már felakasztjuk az új helyére, az oszlopcsövet kitöltöm betonnal is. Ha pedig megszilárdult, lebontom a téglaoszlopot is, és az alapját hozzábetonozom ehhez a fémoszlophoz. Később pedig, ha már áll az új téglaoszlop is, akkor hozzá is bilincselem.
Ha mindez megvan, még kettévágom a régi oszlopot, és mint burkolatot ráillesztem a fémoszlopra.
Eddig ez a tervem.
Ja, ha nem bírná a fémcső, akkor van még biztonsági tervem is.

***
A tegnapi video Nufinak vontatottan kezdődött, gondolom, más is félbehagyhatja miatta, de amikor már a doki beszél, az összeszedettebb, hallgathatóbb szöveg. Remélem, másnak is tetszeni fog.
Túl sok műsort és könyvet rágtam át Trianon hatásairól, és időnként már gyomorgörcs fogott el, de kínoztam magam vele. Ez a doki az egészséges hozzáállású életmódjával  akkor is több erőt mutat, mint a fotelforradalmárok. (Bocs, de ez a kifejezés nagyon tetszett. Nekem is meg kellett örökítenem.)

***
Apropó erő. Hajlamos vagyok engedni én is mindenben, de ma a sarkamra álltam. :-) Káposztás tésztát főztem ebédre. Mármint a tésztát főztem én. Fodros kocka nem volt itthon, a hosszabb cakkos nem volt fél kiló, az a csőtészta, mi volt itthon nekem nem passzolt, de a spagetti igen.
Nufi húzta az orrát, hogy mikori. Rákóczi szabadságharcából maradt hadtáp-raktári lehet.
Akkor is az lesz!
Elmentek a templomba, és 3-4cm-esre tördeltem a spagettit, úgy főztem ki. 2018 szeptember 16-ig jó. Megnéztem, bár ez nem szokott zavarni, mert a száraz tészta nem kényes a lejárati időre.
Ilyen hamar még nem fogyott el egyetlen kaja sem, mint a mai tészta.
Lehet, hogy érdemes tengelyt akasztani néha az asszonnyal is?

***
Holnap délután pedig még lesz egy feladatom. A templom orgonája elromlott. Péter már valami kis játékorgonán kísérte a gyülekezetet.
Annyit tudok róla, hogy nem lehet a hangját szabályozni. Valószínű, hogy a hangerő poti rossz. Vagy elkopott, vagy megszakadt. Majd kiderül.

  

Jó

Mostanában hallottam egy egy előadáson, hogy ahány olvasó olvassa a bibliát, annyi vallás létezik.
Ennek a dokinak a beszélgetés végén van az az ütős meghatározása, hogy kettő a negyvenediken felmenője volt a Kárpát medencében bármelyikünknek. Ez a 16 milliárd ősanya és ükapa csak úgy létezhetett, ha átfedések vannak. Vagyis itt mindnyájan testvérek vagyunk.

Buda vagy buta

Atilla mellett a tudós Buda volt. Talán tényleg nem véletlen, hogy az ellentéte a buta nagyon hasonló hangzású szó. Sőt. Ha a keleti változatát a Buddha kövér figuráját nézegetem, a szótlan mosolygó, befelé élő alakot, a teljes ellentétpárt le tudom róla olvasni.
Így vagyok a javításokkal is. Amíg nincs meg a megoldás, halvány lövésem sincs, mi legyen a következő lépés.
Baj ez?
Amikor rábukkanok, kitölti a belsőmet az elégedett mosoly. Hízom tőle... mondhatnám, de nem mondom. Jobb a normál súlyom közelében maradni.
Megint felfedeztem egy jól beszélő bácsit a jutubin. Történész, filozófus, és több órán keresztül magyarázza bibliát, a kabbalát, és humora is van. Ez a zsidó bácsi több nyelven olvas, és millió szerzőt felsorol, akik kutatói, ide-oda fordítói a szent szövegeknek, és a mellément fordításokat kutatják, mégis mi lehetett az eredeti értelme egy-egy látszólag természetes, de marhaságnak fordított szövegekben.
Mondok egy példát, amit meg is jegyeztem. (korábban is hallottam már, de akkor nem ragadt a fejemben a megfejtés.
A tű fokán átkínlódó tevét a görögre fordításnál humorkodták össze. Mert ami héberül teve, az arámiul hajókötél... vagy fordítva. Tűbe egyiket sem lehet befűzni, de tevével fordítva nagyobb ökörség lett.
Vagy hogy a héber nyelv mássalhangzóval leírva is tökéletesen érthető - amit azért a sok értelmezési kísérlet nekem kissé gyanússá tesz - de magyarul ez nem működik. Pl. az RKTR felirat lehet raktár is és rektor is.  Azért megnézném azt a diákot, aki az orvos egyetem főnökének irodájába benyit egy preparátumért, csak mert lepergett a magánhangzó betűje az irodaajtó fölött.
Na nem gonoszkodom, mert végig élveztem a 11 előadást.
...
Elővettem egy öreg rádiót. Riga 16. Valamikor működött. Át is hangoltam a CCIR URH-ra, és itt a Kossuth be is jön rajta nagy nehezen, de ennek a rádiónak az AM sávok lennének az igazi fogni valók. A közép és több rövid hullám.
Nem igazán akar beindulni sem. Az oszcillátorát tapogatva hol van, hol nincs rezgés. A fénycsöveim zavarják, de ha az összeset lekapcsolom, akkor sincs mutatóba sem műsor.
Ez az igazi kihívás. Mármint az öreg műszerrel végigtapizni a KF-et. Kezdésnek kicseréltem a kiszáradt AGC kondikat. A sávokat hosszúkás modulokkal lehet bedugni. Az összes érintkező felületet fényesre radíroztam. Még ki kell madzagolnom a hangszórót, mert útban van a doboza is. Rövid javításban gondolkodva eddig még nem csomagoltam ki teljesen. No meg korábban beépítettem az elemtartóba egy 12V-os tápegységet. Elég rövid madzagokkal, s most akadályoz.
....
Itt voltak egy hétig anyuék. Erzsikééknél aludtak, nyaralás volt. Aug 20, falunap, Szepsi bevásárlás, meg séta a Bódva parton kutyával. Hamar elment.
Tegnap még átmentem kicsomózni a 'vendégház' hátsó bejárata mellett a villanykapcsoló bekötését.  Még nincs bekötve a 230V, régen lakatlan. A ház előtti udvarmegvilágító és a volt konyha kettős kapcsolóját a bejövő piros madzagokkal és a megszakított nullával már egyszer dühösen ott hagytam. Most enyém volt a terep, és kirángattam a kötésdobozig a vezetékeket. A fürdőszoba ablakán kilógatott vezetékkel hoztam át a bojler védőföldjét, hogy rájöjjek, melyik a 0 vezeték a két pirosból. Tudom, hogy át kellene az egész házat madzagolni, de arra nem költenek. Ha nem csente volna ki valaki a konnektort és a kapcsolót,..
A lényeg, hogy hol kint, hol benn csavartam izzót a lámpatestbe, hogy kitaláljam egy ellenállásmérővel, melyik hová megy. Természetesen a régi fodros lámpabúra látta a kárát. Rohangálhattam partfisért, hogy felszedjem azonnal az üvegcserepet, mielőtt beletaposom az új szalagparkettába. 
Most már ez is megvan.

Miért öli meg a hangfelvétel a zenét?

Miért öli meg a televízió az életet? Miért pusztító a számítógép?
Mindenkinek másért.
Pedig nem haltam meg. Csak elsatnyulnak mozdulatok, és erőtlenednek a gondolatok. Szürkül a képzelet, fátyolosodik a valódi kép, s élesedik a betűkből összerakott gondolat.
Zappa lemeze nem forog mostanában, de annál jobban él.
Ma kikergettem a tyúkokat a virágcserépből. Felfedeztem, hogy minden paradicsomom miattuk konyult a földig, és a tövéről tűnik a gondosan rágórt föld is.
Nem csak mi emberek pusztítunk. A háziállataink is kitaposnak, fellegelnek, megcsonkítanak mindent.
A kacsámnak előre kell rágni az almát, mert bár szereti, nem fér hozzá. Nem roppantja el a csőre.
Tud ő természetes életet élni?
 Ő sem.
A kutyánk körül kerítve kis szabadságát élvezi végre, mert csak a séta idejére kell már a lánc.
 Megélne a saját erejéből?
Nufi szerint igen, mert minden friss tehénlepényt felfal, megtalálja a macskahullát, a szépen vasalt madarakat az aszfalton, és mindenféle ehetőt.
Gondolom, hogy a kismacskákat is jóízűen elfogyasztaná, ha hozzájuk férne.
Nem az ember a legnagyobb pusztító. Ő csak túlhatalmat szerzett a szervező, adatfeldolgozó képességével.
Jó ez nekünk?
Mikor-melyik oldalon szemlélődünk.

Most éppen Meryl Streep film megy a tévében, s két házas ember szerelméről ad képet.
Jó kép?
Két esetlen kamasz módjára nyúlnak egymásért, s húzódnak vissza.
Ismeri valaki ezt az érzést?
Ki nem ismeri ezt az érzést?
Ki meddig jutott el, s mikor menekül el vagy bele?

Nem akarok ebben a filmben lubickolni. Már dühít a madaraim pusztító éhsége, mert  nincs az a kajamennyiség, amitől jóllaknának, s ne pusztítanák a haszonnövényeimet.

Tehát sem a film, sem az állatvilág.
Mégis jól esik, hogy a kacsa védelmet keres nálam, és a kutya nyalja a kezem, a macska hozzám dörgölőzik.

Sem állat, sem ember.
De gép sem.
A magára hagyott eszközök elrozsdálnak, kifolyik belőlük az elektrolit, vagy más módon mennek tönkre.

Pedig az éltet, hogy helyreállítom, amit tudok.
Mégis a gép.
Vagyis az ember, mert nem mindent magamnak állítok helyre.
Vagy amikor kiszórom a kaját, az állatok örömét jó nézni.

Van egyáltalán jó és rossz? Vagy csak a kínai karika a fehér-fekete görbe vízcseppjével. Jin és jang.

Nem tudom.
Semmit sem tudok.
Talán holnap okosabb leszek.