Téli örömök?

Szeretek fűteni. A tüzeskedés nagymamáékkal indult. Szalonna sütés miatt volt szabad gyújtogatnom.
Most pedig a kályhák.
A héten megijedtem, mert a szikrafogó belső ajtó eltört. A NET-en találtam is 25 ezer forint körül, ajtót kerettel de mit tudom én, mennyire egyformák. Meg nekem az egész fölösleges.
A Budafokon lebontott kályhából elhoztam az egyiket. A másik kettő eltűnt. Valószínűleg Laci szomszéd elvitte a méhbe anno, mert a mosókonyhában tartottam a két vécé mellett.
Szerencsémre a megmentettből passzolt bele. Legalább 30 ezret spóroltam, ha a postaköltséget is hozzáteszem.
Állandóan pánikolok mostanában, ha valamit javítanom kell, mert az alkatrészek is annyiba kerülnek, mintha 14. Lajos korabeli kézzel készített akármiket akarnék.
Régen egy város fizetett egy évre 2 Ft adót, most meg milliókkal dobálóznak, és hergelik a tévénézőket, mennyi egy képviselői meg egy államtitkári juttatás. Ilyenkor dühösen zárom el a tévét. Semmi közöm hozzá, akár megérdemli, akár nem. Pénz soha senkinek nem lesz elegendő, akár dollármilliói vannak, akár forintokat számol... azaz már abból is 5 Ft a legkisebb címlet, de tízest még találok, ötöst már nem nagyon itthon sem.
Nufi gazdit keres Nyafinak. Túl sok nekünk. Állandóan vele kellene foglalkozni, és az előkertjében már külszíni bányát nyitott.
A derekam mostanában jól van, de most a nyakam és a vállam jelzi, hogy magammal kellene törődnöm.
Feri hozott egy angol fúrókalapácsgépet, bár ez talán nem fúr, csak kalapál. Kőtörésre jó. Tegnap megjött hozzá az öntény, mert törött alkatrészt kellett cserélnem benne.
Bandi telefonjai pedig nem akarnak gyógyulni. Hiába mondom, hogy új USB aljzatot hozzon hozzá mert ezek szerintem egy forrasztást bírnak ki csak. Itt van egy Sony meg egy másik tapis telefon is, és egyiken sincs életjel. Azt mondja, előtte működtek, én csak forrasszam át egy másikról a dugaljat.
Elegem van belőle. Előtte a csutkára merült akku miatt nem tudom kipróbálni, forrasztani pedig nem hagyományos ónnal lehet, hanem egy sárga kulimásszal, ami hőlégfújós pákával felmászik az alkatrészlábra és a forrpadra. A legvéknyabb pákahely sem fér be a lábakhoz, ellenőrizni sem tudom, jó-e a forrasztás. Marad a kétség, vajon működött-e egyáltalán.
Az eső is beindult, már nem tudok fát vágni. Illetve majd ha eláll, pedig az hozott ki a fásultságomból.
Attila fiának is olvasom a történetét, és jó lenne vigasztalni, de nem volt gyermekem, s fogalmam sincs, mit tennék a helyében.
Egy történetet olvastam anno, hogy valaki egyéni módon oldotta meg.
Leült a fiával egy-egy pakli cigarettával, és egymás után gyújtottak rá, mígnem a gyerek rosszul lett, és soha többé nem akart dohányozni. Kiesett, honnét a történet, de ahogy nagyapámat láttam sírni a kórházban fájdalomcsillapító injekcióért halála előtt a kórházban, és nem engedte levágni érszűkületes lábfejét, s apámat is 40 kilósan a tüdőműtét után, s a kilenc lépcső után percekig gyűjtötte az erőt a következő fordulóig. Mindketten a dohány mértéktelen élvezője voltak.
Nekem is volt olyan munkahelyem, ahol pénztárgépjavítás közben vörös lett a világ, és nem tudom hogyan jutottam el az üvegajtóig, de a szervezetem ösztönből érezte, oxigénre van szükségem. Hamar otthagytam azt a munkát.
Ezek a szavak egy tizennégy éves gyereknek egyik fülén be, a másikon ki. a sokkterápia sem mindenkinél működik. A zsebpénz pedig attól zsebpénz, hogy megtanítja gazdálkodni a fiatalt.
Marad most az együttérzésem.
Előkerestem a Csabai Dániel könyvét, a Hifi hangstúdiót, meg A hangfelvétel gyakorlata, hogy kifényképezzek belőle pár dolgot Attilának, de annyira túlhaladott könyvek. Nem így emlékeztem rá. Még nosztalgiának is unalmas. Pedig hogy csorgott a nyálam anno mindenért!
Próbáltam pár vigasztaló szót MJ-nek is írni, aztán kitöröltem, mert felolvastam Nufinak, és kioktatónak vélte.
Ma este még az orgonapedál van az asztalomon. Az egyik oldal ragasztása elengedett, de nem azért esik be a pedál. Kiforog a tengelyen az anya, és azon kell valamit alkotnom. Legközelebb vasárnap kell Péternek. Addig megszülöm a megoldást.
Visszahoztam az LCD-s műszereket a 22-ből, mert nem akarom, hogy megfagyjanak. A régi notebookot is. Bár a Hinote VP tavaly is ott telelt. Csak rossz tapasztalatom van a bicajsebességmérőkkel. Télen szoktak tönkrefagyni,

Pontos volt

Időben érkezett meg a hangrögzítőm. Volt még némi hatásszünet is.
A postás lányt vártam a kapu előtt, kérdeztem, jött-e Rádiótechnika. Nem. Még semmi. El is ment, majd rövid idő múlva csöngettek. Nufi boltba ment Bélával, a kaput bezárta, és elvitte a kulcsot. A postakocsi állt meg újra, és most a kerítésen nyújtotta be a várvavárt csomagot.
Nyolc gígája van, és nem ivásra. :-) 48 óra fér rá a legjobb minőségű felvételben, 96 közepes, és 576 óra, gondolom vacak minőségben. No ezt az akkuja biztos nem tudná végig ellátni egy huzamban.
Megkaptam az SSD meghajtót is. Visszavásároltam, amitől tavasszal megváltam, csak most nem 120, hanem 240gigásat. Először SuSE linuxot akartam rátenni, de nem tetszett a gépemnek, hát visszanyúltam a Slackware distrohoz. Napokig nem is írtam semmit. össze kellett hangolnom a magyar billentyűzettel, és újra belakni a gépemet.
Ennyit a kütyüimről, mert itt az ősz, és itt van újra a favágás.

Két nagyobb mennyiségen vagyok már túl. A tegnapi nagyon megkínozta a vállam, ma pihenő napot tartottam, pedig be akartam pakolni a felaprítottakat. Van róla képem, mennyi egy napi munkám eledménye, illetve akkor még nem voltam meg a hasogatással, a délutáni aprítás  mellmagasságig érő kupacot eredményezett.

Közben megittam 4 liter teát, s izzadtam, mint tini koromban.
Most jó volna valami hangfelvétel, mi is járt az agyamban, bár inkább ritmus, valami zeneféle megy a fejbenjátszómban. Kötődik a csapásokhoz. A két kilós kapapács már gyűrődik, s két törött baltafejem is konyul, repedezik, de ők a legjobb ékek.
Egy körmöm bánja a műsort. Még nem jött le, épp csak elszíneződött, de csak idő kérdése.
Közben meglátogatott Laci, a polgármester csőfogóért, és jelezte, hogy az önkormányzat olcsón felaprítja, de nekem kell az edzés. Majd ha már nem bírom erővel, akkor jelentkezem.
A szellemi töltődő időm javát Kun Miklós sorozatával töltöttem. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem sorozatot vett fel a történésszel, és szinte hipnózisban hallgattam végig. Az öreg annyira élvezte a saját előadását, mint egy gyerek a játékot, kérdezgette a hallgatóságát, bírják-e még, folytassa-e. Gondolkodom, letöltsem-e, mert DVD-re írva jól jöhet később is. Ennyit nehéz feldolgozni, megjegyezni. A kutatási újdonság a szovjet-orosz archívumokból kigyűjtött, és oral history-nak nevezett gyűjtéseiből érkezett. Bár egy hosszabb időszak már nekem is jutott életem első felén ebből a korszakból, de más értelmezésben.
Pénteken itt jártak anyuék. A temetőre vittünk virágot. Anyu most is görcsökkel küzd, de nem folyamatos. Ezért mozdul ki otthonról nehezen, pedig a mozgás fél gyógyszer. Magamról tudom. Volt róla szó, hogy autóval hazavigyem, de addigra jól lett, és nekem sem volt most dolgom Miskolcon. Kihagytam ezt az utat. A favágáshoz pont ez a nem túl meleg és száraz idő a legjobb. Örülnék, ha tél előtt az összes tüzelő fedett helyen lenne.

Nézegetem a fákat, mert volna jó méretű, amiből a 22 kapufélfáját ki tudnám egészíteni, de hosszanti irányban nem tudok vágni az asztali körfűrésszel. A hasítás középen menne, de utána csak sugár irányban.
Leltem a jutubin 1958-as filmet a kétkezes fűrészek élezéséről. Van is itthon, még el is szórakozom majd a pontos beállítással, csak ki rángatná velem a fűrészlapot?
Attilának igaza van, hogy a régi eszközök, a múlt nem játék. A belőle kifejlődött mai technikák hatékonyságra kényszerítették az embert, és hobbi időtöltésként valaki elszórakozhatja a magáét, ám a másét nem.
Pétert még tavaly, a betegsége előtt kérdeztem, hajlandó volna-e kipróbálni velem a húzogatást, de azonnal lelkesen nemet mondott.
A szekere a parasztházából már nem fog kimozdulni soha, ha rajta múlik, és nekem is vannak visszautasított munkáim.
Tegnap Csaba hozott egy rádiót, amit 200Ft-ért vett, és megkért, forrasszak vissza rá két vezetéket.
A két vezetéket lecseréltem, mert olyan oxidált volt. Érzéketlen, vacak rádiója gerjedt a kiszáradt kondenzátorai miatt. Az állomáskereső és a hangerőszabályzó gombja ragasztott díszlapját már nem vettem le. Ha lett volna valami hasonló tudású rádió a kezem ügyében, neki adom. Most nem volt. Hagytam elmenni így, Még csak nem is pénz kérdése. Ingyenmunka így is, meg úgy is.Tanulom a nemet mondást az értelmetlen tevékenységekre.
Tanulom a nemet mondást azért, mert az én tüzelőm sem állhat esőben azért, hogy valaki harmadik tévéjét is azonnal megnézzem.
Vannak már eredményeim.  

Beszélni akarok

Sosem tudtam. Hol a sok ember zavart, hol egy tanár, akármilyen tekintély. Nem forog együtt az agyam a számmal. Az írásnál lassított közléshez jobban megfelel a vérmérsékletem, de Nufival is a sértődőst kell játszanom, amikor közbevág, mert már unja a szavaim terjengős felvezető módját.
Eljövendő névnapomra diktafont kértem. Tudom, hogy először kínzóeszköz lesz. Az írás is az volt az első novellák idején.
Kezdetnek tárgyakat rajzoltam szavakkal. Először megneveztem, de később poénosra véve kiötlöttem a körbejárást, hátha nem a tárgyra kíváncsi az olvasóm, hanem játszani akar, s kitalálni a szövegelés közben.
Terveztem hozzá hallgatóságot is.
Hol volt, hol nem volt. Ez nem mese, hanem a valóság emlékképe. Igaz, a felolvasáshoz gyakorolni Romhányi Szamárfülét kaptam elő, s idézgettem a Mézga Aladár különös kalandjaiból.
Tizen-huszon évesen Rejtő Jenő fordulatai is belém égtek. Hol a szóviccei, hol a gondolatmenete nyomdokán gyártottam a vicceket. Lecsaptam a magas labdákat, mint egy kezdő teniszező. Nem mindenkinek tetszett. Erre ma is hajlamos vagyok. talán csak szelídebben.
Pár éve Péterrel - a református pappal - összehaverkodva indítottunk filmklubot. Pár alkalom után elhalt. Most a betegsége okán már kevesebbet is látogatom. A kemo lebontja az immunrendszerét is, nem szeretném a gondolkodásommal (sem) megfertőzni.
Ő emlegette az amatőr színjátszó álmait. Milyen jó lenne a Gogol Revizor darabját előadni. Már ha jól emlékszem.
Akkor Móricz Pacsirtáját is átbeszéltük, s bennem is felbuzgott a téma. Folytatni kéne az öregek történetét.  Ötleteim is voltak, boncolni, kiteríteni a bőr alatti területeket, megvizsgálni a zsigereket, labirintust járni az agytekervényeken.
Csak bökkent a dolog. Ötleteim többnyire fanyűvés, hegyhengergetés közben leptek meg, és asztal közelében sűrű sötét köd mögé bújtak.
Nem tudom, Péter feladta-e a vágyát, s összetrombitál-e színjátszó csoportot.
A Pacsirta történet folytatásából nekem is csupán a gondolatfolyam helyhez nem kötődő rögzítése maradt meg.
Tegnap előtt Béla vagyoni helyzetét firtatta a gyámügy, s Edelénybe vittem Nufit. Amíg ő kivont karddal védelmezte a beszámolóját, én a kocsiban ülve töltöttem az időt. Bár szívesen bementem volna, de csak romboltam volna a közbeszólásaimmal Nufi harcállását, inkább háttársként működtem.
Móriczot vittem olvasni. Nem ment. Világított a könyv, annyira rám tűzött a nap. A telefonommal kezdtem rádiót hallgatni. Vacak volt a vétel. Jó, akkor hallgatom zenét. Zappa öt száma van rajta összesen. Na, mi van még rajta? A játék nem vonzott. Van rajta hangrögzítő.
A hangminőség pocsék és vagy torz, vagy halk, de lehet rá beszélni.
Miről?
Bármiről.
Hhhhh.
Pár kísérlet után megérkezett Nufi. A harcban megfáradt asszonyommal átgördültünk a közeli nagyobb ABC-be, aztán haza.
Tegnap pedig rákattantam Berecz András mesemondó videoira. Nem tudatosan. Valami rávitt. Távoli összefüggés. Nufi Boldog születésnapot ünneplő éneket énekelt, s ellenőrizni akartam, vajon az volt-e, amit Berecz András tanított be közönségének.
Nem találtam meg, de több mese lezizzent azóta a dobhártyámon, s kedvet kaptam az élőbeszédhez.
Ismét beszélni akarok.

25920

Ki számolta ki először az eklektika idejét?
Ember volt?
Hm.

Rendet kéne csinálnom

Elpiszmogtam a jóidőt az oszloppal, és még most alakul a nagy kapu tartóbakja. Remélem, hogy az oszlop bírni fogja. A talpa biztos, csak a téglaépítmény érdekes.
Így utólag, mint valami kéményt, úgy kellett volna feltöltenem betonnal. Beleszúrva pár vasat is.
Már marad így.

Ha holnap lesz lelkierőm, levágom a két kakasom, és marad a nagy. A hét végén pedig a kacsát.

Fogyóban a búza is, és tél jön.
Jolikától kapnék néma kacsát kicsikkel együtt. Merjem bevállalni, vagy nem? Eddig egy kacsát vágtam le még az elején, a többit vagy elvitte valami, vagy elhullott.
A kakasok meg szemtelen jószágok. Kötekednek a kutyával is. Nufi olvassa a szakirodalmat. Semmi értelme ragadozók mellett (kutya és macskák) szárnyasokat is tartani.

A macskák megint beköltöztek a padfeljáróba. Az elbarikádozott ablakokat áttörték, és megint minden csupa macskaszar. Elegem van a bűzből.

Tudom, hogy innen szép a győzelem, de most éppen kitörés előtt van a náthám is. Attilát olvasva sem sugárzik a jókedv, Péter megtiltotta, hogy írjak róla, mert lassan túl van az utolsó kemón is.

Jánosék szorgalmasan járnak szedni a gyümölcsöt. Nekem egy délutánnyi favágáson kívül nincs mit felmutatnom. Ezek a vastag rönkök félreviszik a láncfűrészem, nem hatékony. Először három-négy felé kell hasítanom. Majd a megterhelés kihoz ebből a depiből. Ez legalább jó kilátás.

Az ADT-t is halogatom, pedig már hozná az eredményeket.

Ferinek elment az áram a nyárikonyhából. Azt sem tudom megoldani. A házból kimegy a feszültség, de a 0 vezető szakadt. A konyha és a ház között hagyományos kétvezetékes kapcsolat van, Oda nem tudok felmászni. Sem az előtető nem bírna meg, de a palára sem másznék fel.
Szépen terem a birs. Két fán találtam sokat. Anyunak leszedtem az egyik zömét, a másikból lehet, hogy birsalmasajtot kéne alkotni. Gyerekkoromból emlékszem rá, de fogalmam sincs, hogy készül.