Irány a meredek

 A cél az a távoli megharapott hegy teteje.

Bár a képek összekeveredtek, még nincs energiám sorba rakni, Talán holnap.

séta és barkács

A Bódva hosszabb időre letiltotta az Esztramos túráimat. Ma végre újra megmásztam Rozival, és vittem fényképezőgépet is. Sajnos vagy a memória vagy a gépem gonoszkodott, de alig három kép lett éles.

Ezek a kövek mindig megszólítanak.  

Ha a kutya nem volna velem, talán még válaszolnék is.

A Rozi itt van. Megszagol mindent, és jelzéseket hagy. Ha leülök lihegni, körbejár, és odajön mellém.Amíg simogatom, nyugton van. Ha abbahagyom, akkor rámnéz, hogy MÉG! és ha nem, akkor menjünk.

Ez pedig a madzagtekerő lesz Nufinak. Egyszerű talp, és a szélességében megfúrt állvány azért jó, mert nem imbolyog benne a hosszú tengely. Még nem dőlt el, gumi lesz, vagy szíj a meghajtója az áttételnek.

A méretek nem tervezettek. Amiből tudtam derékszögű deszkát fűrészelni, olyat választottam. A nagyobb tárcsa csapágya zárlatos motorú  fűkaszából került ki, a tengelye üres lézernyomató patronból, csak az imbuszkulccsal fába tekerhető anya volt véletlenül felfedezett valamiből. 

Hátra van még a csiszolgatás és festés, illetve felragasztani a kis csévét és a csapágyat pontosan párhuzamosan a nagy tárcsába beragasztani.

A csónakvetélő spulniját is valamennyire rá kell szorítani a tengelyre, de arra még nincs végleges ötletem. Bár egy gumiszalag is megteszi mellédugva, csak az nem igazán műszakhy mekkoldás. Valószínűleg két gyűrűt kell még esztergálnom rá.    

csontkúra

 A tél beszorított a falak közé. Séta a kutyával és kevés csicsókaszedés a 22 udvarán a levegőn, de túl sokat foglalkoztam a médiából ömlő undormánnyal. 

Ekkor jött doktor Csont.  Bones. 12 sorozat agykarbantartásra. Ettől kimosódik sok fölösleges zavaró tényező. Az izgalmat inkább a többször is meginduló vízcsorgás jelentette a zuhanykabinban a csempe alól. Most - hogy lekopogjam, sikerült tömítenem - megállt. 

A Méheske víz alatt. kiránduló útvonalnak marad az Alsóhegy lába. Többnyire felveszek egy botot, mert egyszer sikerült a Bódva parton mély traktornyomba lépni, és a fagyott jég miatt nem láttam. Térdig merültem, ahogy eltaknyoltam, az élesesn repedő jégbe tenyereltem. az ujjaim véreztek, mert a kesztyűt még nem vettem fel Fel is kellett pattanni azonnal, különben a kutyám azonnal rám ugrik nyalogatni.Végi az úton szopogattam, amikor lüktetni kezdett, de a hideg hűsítette.

Jaj, ott is ért kaland. Anyukám 1945-ben örökölt egy szőlőt, amit Dezső bátya művelt, majd meg is vett talán a 60-as évek táján. Ő épített rá kis házat, ásott pincét a hegy oldalába a szőlő alá. Többször felsétáltam már elé. Hol csak a kutyával, hol Nufival. Leültem a farakásra, és Rozi körbeszaglászott, majd valami talált őzcsontot ropogtatott. Meg szoktam várni, amíg megeszi,  mert azt nem hozhatja haza. 

A lényeg, hogy egyik alkalommal bambultam ki a fejemből. Nufinak itthon volt dolga, s bár esett az eső, egy motoros - akit már az odaúton is láttunk szembe jönni - jött felfelé kínozva a Simsonját a sárban. Mérgesen kérdőre vont, hogy mit keresek ott. Ki vagyok én, és így tovább. Mert hogy már többször betörtek hozzá. 

Mondtam neki, hogy amit itt ez a kutya velem, senki sem fog betörni hozzá. Elég nagyra nőtt már, tekintélyt sugároz.

Aztán leesett, hogy engem néz tolvajnak. Meg hogy be van kamerázva a kunyhó, és látta, hogy már többször is jártam ott. Megnyugtattam, hogy az egyik házikó rokonom tulajdonában van most is, (Irénke nevén) és addig járok oda, amíg a Bódvapart felé nem tudok sétálni. De ha zavarja, inkább elkerülöm.

Azóta beszéltem másokkal is, hogy kicsit zavart a tulaj, de majd megnyugszik. 

Kísérletezéshez vettem egy univerzális scaler panelt, meg négy garnitura LED csíkot fényerő szabályozó panellal. Kaptam már pár darab 19 hüvelykes monitort fénycső hibával.  Kettőt már átalakítottam. Bár még szét kell szednem, mert szőrszál került a kép fényterelő műanyagjai közé, de az egyiket tévévé is akarom alakítani scaler panellal.  A korábbi LG is elégetett egy garnitura LED csíkot, és a Vortex sem volt hosszú életű Béla asztalán. Bár most a Vortex került vissza az összes LED cseréje után. Ahhoz nem rendeltem csíkot, hanem egyenként vettem le, és forrasztottam fel a fényforrásokat, s ragasztottam vissza a prizmákat. Már csak azért is muszáj volt, mert fordított bekötése volt a LED-jeinek, mint ami nekem volt itthon. Csak az összes LED cseréje után lehetett a bekötő vezetéket is megfordítani.

Még van egy potenciális tévém, illetve két roncs is. Kevés az önbizalmam hozzá, bár lépdelek tyúklépésben a megoldás felé. Nufinak nem tetszik a Vortex képe, tehát újra műtőasztalra kell tenni az LG-t is. (Mondjuk jogos, mert a LED-ekre nem tudom olyan pontosan felragasztani a prizmát, és a DA átalakítója is olcsóbb fajta.

A téli depiből kimászni tehát a csontokkal és a roncsaimmal sikerül. Írásra, levelezésre sem volt energiám. Most is csapongok még.

Jaj, és hogy még említsek egy jó kis segítséget.

Jánoséktól kaptam 1980-as évekből újságokat gyújtósnak. Ezekben pedig volt megfejtetlen keresztrejtvény. Hogy ez mekkora élmény?

monitortalp

 Kaptam egy régi monitort Gábortól. Már nem is tavaly, de akkor csak félretettem, aztán nyáron megjavítottam. No de munkára nem tudtam fogni, mert nem volt talpa. Most pedig sokat néztem asztalosok munkáit, és ilyenkor úgy érzem, hogy nekem is van vésőm, fúróm és faesztergám is.  Na, elő is kapartam egy darabka tűzifát, amit baltával addig faragtam, amíg nem nagyon rázkódva be tudtam fogni az esztergába. Aztán a keményfa megmutatta, hogy ez is szakma, és a szerénység jó társ minden műveletnél.

Tehát a hidegben közel forgástestet kapartam belőle, majd a monitor talpához illesztő csonkot papírral lemásoltam a falábra, és befúrkáltam, bevéstem. 

Ez lenne a munka.

Aztán felcsavaroztam rá egy rétegelt lemezt. Még ferde, és a csavar megcsikarná a PC-t, ezért van alatta egy műanyag lap.

A következő kísérlethez marózni akarok, de a vízszintes talpat megtartom. Csak gumitalpat is kap.

Mai népmese (most olvastam)

" A halál a városfalnál ül, és vár. Egy okos ember érkezett a városba, aki meglátja őt és megkérdezi: "Halál, te mit keresel itt?" A halál azt válaszolja: "Bemegyek a városba, és elviszek 100 embert." Az okos ember beszalad a városba, és azt kiáltja: "Jön a halál, 100 embert el fog vinni!" Az emberek beszaladtak a házukba és több hétre bezárkóztak. 5000 ember halt meg. Amikor az okos ember elhagyta a várost, a halál még mindig ott ült. Az okos ember dühösen kiabált: "100 embert akartál elvinni, de 5000 halt meg!" A halál így válaszolt: „100-at elvittem, időset, beteget, mint mindig. A többit a félelem vitte el ... ezért te vagy a felelős!"

 

Ha valaki ismerné a szerzőjét, akkor írja meg nekem, és kiírom.