Megérkezések

Két nap. Két bicaj. Más póló is. Az egyiket Nufi kommentálja is.
Így érkezünk meg a fürdő utáni futóedzésről. Odafelé van kis bemelegítő futás. Visszafelé a komjáti hídig egy ügetés, onnét a malom utáni hídig vágta. A gát túloldalán egy kis simogatás, és még egy levezető ügetés a magaslesig.
Ha volna eseményrögzítő kamerám, az egész utat felvenném, de arra még nem szórtam pénzt.

Metadon kúra

Remélem, jól írom a nevét, mert az Annie Hall filmben hallottam régen.
Amennyire jól tudom, az egyik méreg kiváltására használják a kiürülés idejére, hogy az idegfeszültség ne pusztítsa el a vergődő drogost.
Letöltöttem egy filmsorozatot, és most kiütöttem vele a kávééhségemet. Harmadik napja ülök a képernyő előtt bámulva az amerikai életformát. Minden vágy nélkül, csupán egy zsonglőr teljesítményét hasonlítva a készítő stábéhoz.
Billions. A magyar címe Milliárdok nyomában. De az én fejem azonnal szétszedte, és Bill Lions -sá amit torz műveltségem Oroszlános Bill -re magyarosított. Nem baj, ha baromság. Csak működik.
Ha jól fejtem vissza a tömérdek kódot a filmből, akkor az igazságszolgáltatás szerepét egy másik bűnbandának mutatja, a brókerek kiszorítósdijában. Hol az okosabb, hol az erősebb, hol a sunyibb ér el eredményeket. A pazarló helyszínek között csill-vill autókkal, repülőkkel cikkáznak, és az első milliárd után a köldökzsinór elvágása vérrel - pénzzel - együtt jár. Csak az anyaszervezet visszapumpálná magába a köldökvért legalább.
Öt óra tájban kibiciklizünk Nufival a kutyát megfuttatni, és én most nagyobb bútorátrendezésen töröm az agyam, hogy Béla szobájából a lapos tévére cserélt nagyobbat el tudjam hozni.
Nem kis feladat. Mert jól működő, szép képű a nagy dög is. Viszont Béla szeme az öregedéssel romlik, és az LCD túltolt kontrasztja mosolyt csalt az arcára.
Talán, ha Laciék meglátogatnák, akkor lenne igazán boldog mosoly.
Talán.
Nekem meg Attila mutat jó példát az életmódváltással. Megnéztem a fényképeimet, és elszörnyedtem a 90 kilós dagadt fizimiskámtól. Valamikor megálljt kell parancsolnom magamnak is. Ez pedig 10-15 kilót jelent karácsonyig.
Ha pedig kitettem a blogomra, akkor illik beszámolnom március 1-ig, hogy meg is tartottam.
Nem fogadalom. Kijelölt cél.

Kékül a szilva

Van róla egy aranyos vicc.
Pistike megkérdi a nagyapját:
- Papó, mért piros a kék szilva?
- Hát mer' még ződ'.

Szakállas, de nekem tetszik.
Megint neki kell esnem a gaznak, és kaszálni, mert a magas fűből fel nem tudom szedni a lepergő szilvaszemeket.

Nyafi újabb meglepetéssel szolgált a hét végén. Bár mostanában mindig jött velünk nyugodtan, de ha jól emlékszem, szombaton eltűnt Nufi mellől.
Pont akkor érkeztem meg a fürdőhelyéhez, és üresnek tűnt. Felmásztam a gátra. Nufi gyalogolt, nem túl messze, és ő azt hitte, hozzám rohant a kutya, én meg kerestem mellette, mert nem láttam.
Eztán kiabálhattunk, tettem pár kört is a megszokott útvonalon, majd mikor kezdtem beletörődni, hogy meglógott, hazamentem, s a kapu elé kötve csóválta a farkát. Mi pedig Nufi és én nagyot sóhajtva betereltük a karámjába.
Az első dühöt és kétségbeesést lenyelve oda lyukadtunk ki, hogy elém akart jönni valószínűleg, és elkerültük egymást.
Azóta sem volt szökési kísérlet, bár Nufi kijelentette, hogy nem viszi ki többé egyedül a kisasszonyt, mert nem hallgat rá.
Ma hoztam cementet Szilasról az oszlopok vakolatához, és tereprendezéssel telt a délután. Nem sokat késtem, öt után pár perccel jöttem vissza a 22-ből a 33-ba. Nufi sehol, a kapu zárva, a kutya sincs.
Bekaptam az ebédem maradékát, és utánuk eredtem. A fürdőhely üres. Azért bemásztam a Bódvába is a köveken, és amikor visszatértem a bringához, Nyafi tűnt fel Szilas irányából, és azonnal hanyatt vetette magát egy kis pocakvakarásra. Na, mondom, Nufi meg biztos őt keresi.
Megszidjam ezt a kutyát? De hiszen kitörő örömmel jött hozzám. Szerencsére 1-2 perc, és a gát tetején megjelent Nufi is. Igazolódni látszik, hogy ez a kutyalyány akkor is, mint most is miattam rohant át a gáton, s hagyta ott Nufit.

Lóbáztuk még pár percig a lábunkat az árvízi áteresz betonpalánkján. Ledobtam a kisasszonynak az aktuális műanyagpalackját a mélybe. Ilyenkor lerohan, és visszahozza egy újabb simogatásért. Aztán rohantunk - én bringán, a kutya gyalog - egy kört a Szentandrás felé vezető út hídjáig és vissza. A magaslesnél vártuk be Nufit. Ő nem rohan. Neki az apostolok lova a biztonságos közlekedési eszköz.
Aztán nyugisan hazakutyagoltunk.

Kaptam még pár valamiért rossz tévét. Az 1984-es Philips pl. megközelíthetetlen. Mármint az előző gazdája nem tudott vele semmit csinálni. Hangerőt és programot lehet léptetni rajta, és semmi több. Nincs video és hangbemenete, csak antenna koax.még ráhangolni sem lehet semmire.
Itthon kipróbáltam ami Philips és univerzális távirányítóm volt, nem lehet a menübe lépni velük.
Lekaptam a hátulját, és kiporoltam, amennyire sikerült. Aztán oda lyukadtam ki, hogy nincs leválasztva a hálózatról, nem is szabad rá video bemenetet forrasztani, viszont a panel elején van helye beállító gomboknak. Oda forrasztok fel számítógép RST gombokból egy sort, és ha sikerül beállítani vele, akkor... na, akkor. Lesz még egy jó tévém. Mert még nincs elég!
De mikor annyira jó képcsöve van, és még video magnót lehet rajta nézni.
Ennyit a gyűjtögető szellememről.


***
Nem jött be. A felforraszott gombok nem vezérlik a tévét.

Mit tudunk mi az örömről?

Sokat nem, az biztos.
Ma kivártam, a sétával. Nufi madzagra fogta a kutyát, és kiment a fürdőherlyre. Én később pattantam bringára, és bekapcsolt fényképezőgéppel videora akartam venni a megérkezésem. Nem sikerült. A gép nem rögzítette azt a féktelen rohanást, amivel körbeszaladt, majd be a vízbe, aztán ki, és ugrált és pocsolt és bejött mögöttem a vízbe és ugatott, amikor már nem ért le a lába, és nem tudott követni. Aztán futás. Mert szeret futni, és most legalább két kilómétert loholt a következő simogatásért, majd vissza. És amikor megkerültem a bokorsort, és nem látott, fáradtan is utánam szaladt.
Örömhömpöly.

Ma meghallgattam a genetikus előadását honfoglaló elődeink és a Kárpát medencét lakó itt élők csontjairól. Ez a géntérkép és a csontokkal bűvészkedő antropológusok szépen összegezhető tudomány, de nem passzol a nyelvészethez... a hivatalos nyelvészethez ma sem.
Mindegy, hogy nekem mi a véleményem a tárgyban, Csak a nyakatekert magyarázatokat Borbola János visszatekergetéséből megismerve már örülök, hogy nem mentem magyartanárnak. Egy műszaki probléma feltárásánál is csak egy tényező a tulajdonos elmondása. A valóság az én asztalomon derül ki, ha sikerül megjavítani.

Attila bútorjavítgatásait is olvasom. Mennyire nem elégedett sokszor a saját munkájával.
Hát  én is toldozgattam egy régi szekrényt itt pár  éve, s oda lyukadtam ki, mindent kellene rajta cserélni, akkor lenne jó. Így meg működik.
Van egy szebb példány is. Tálaló szekrénynek hívják. Levettem róla a vitrineket, így jobban tudom használni. De kívülről tényleg pofás, belülről pedig ronda a tároló felület.
A  könyveim súlyától is konyul szegény. A vége az lesz, hogy eredetiség ide, eredetiség oda, kap egy rétegelt lemezből másik polcot, ami bírja a gyűrődést... akarom mondani, elég vastag, és nem görbül azon a fesztávon.
Legfeljebb meghagyom alatta a az eredetit.

 
 Egy video a barátkozás nehézségeiről

Tavaszi képek