Vizsgára készítem a Hondát

 

Na, megint valami újat kell megszokni!

 Ma hosszabb kihagyás  után ültem a blogger elé, és ismét mást kell megszokni. Lehet, hogy a mondanivalót is elfelejtem,  és már csak kutatok a fejemben, mit is... mit is...

A nyár  is az utolsó hónapjába lépett. Anyu tegnap jött el, Laci bácsi halála óta először Komjátiba. Látom, hogy nehezen mozog. Megviselte a bezártság is. Ez a rohadt vírus mizéria lelkileg a legrosszabb. Aki belehal, az már nem beszél róla, akinek a környezetében nincs, az el sem hiszi. Olvasom és hallgatom a véleményeket a két tábortól. Küzdök én is a derekammal. De járjuk a környéket. Hol a kutyával, hol Nufival hármasban, meg Bélával a kerekes széket tolva.

Az esős napok délutánjain bealszom. Megmértem a vérnyomásomat, és alacsony.

Igazi kihívást keresve vettem egy szélhámostól egy Commodore 16-os gépet. Tudtam, hogy átver, de akartam eg ilyen játékot, és CPU még PLA hibás motyót küldött a kifizetés után több,  mint egy héttel. Mármint akkor adta fel. A Géza barátom pótalkatrészeiből helyreállított Cplus4 -ből kivettem a jót, és kiderítettem a két hibás icét. Kimostam a billentyűzetet is. A sárgultakat hajszőkítő hidrogénperoxiddal visszaállítottam eredeti színükre. Még hátra van a rambővítés. Kísérletezni akarok rajta. A logikai analizátorom megtanulni használni. No nem mintha erre valamelyik C64 nem lett volna alkalmas. De hát csak!

 A Honda forgalmija is lejárt. Laci bácsi temetésén jól megfázott a derekam, nem tudtam foglalkozni vele. A múlt héten bakoltam fel végre. Levettem a kerekeit, jöhet a fékek átnézése.

Vett itt egy kassai ember házat. Újítgatja fel. Közel nyugdíjas korú, és a kerítéséhez kért meg, esztergáljak neki dugókat az oszlopai végére. Hozott hozzá asztallábakat. 

Nekem kapóra jött, hogy a visszapillantó tükrömet pókhálósra törte vagy a jég pár hete, vagy a fűnyíráskor felverődött  murva. Esetleg légpuska golyó. A lényeg, hogy Józsi megcsináltatta nekem. Levágták Kassán. Mert ugyan megrendeltem egy cégtől, de nem szállították. Másik helyen 15-18000Ft-ra még szállítási díj is jött volna.

Anyu a 22 előkertjében akar gyomlálni, meg a rózsát metszeni. Pont jó lesz, mert a kocsit ott bakoltam fel. Ott is nagyobb selejtezésre készülök. Legalább 10 tévétől  meg akarok szabadulni.

A Commodore izgat inkább mostanában. Amikor fiatalon megvettem az Enterprise 128 masinámat, a C64 több,  mint duplájába került. Most meg itt van, és ami akkor kimaradt, bepótolhatom. Leginkább a 8 bites gépek hasonlósága és különbsége érdekel. Akkor csak képmintagenerátor kellett volna tévéjavításhoz.

Tudom, hogy amin most gépelek, nagyságrendekkel többet tud, és sokkal jobban ismerem,  mint a kis kőkori tévényúzókat. Még csak nem is az ugrálós játékok ügyességi kihívása vonz. 

De itt van a kutyánk is. Beszélek hozzá, ráveszem olyasmire, amit akar, és olyasmire is, amit nem. Nem kell kínzásra gondolni, de amikor a csipát szedem ki a szeméből, annak nem örül, vagy a kullancsszedésnek sem. De az ő vezényelgetése is jóval egyszerűbb 'eszközöket' igényel. Nem  kell hozzá virágnyelv, vagy káromkodás.

Más fejlesztés az ő ki tudja hány bites agya az enyémhez képest. Arról sincs fogalmam, hogy az enyém mennyi. Egyáltalán, fejlettebb-e?.. s ha igen, akkor miben?

Lehet, hogy a Commodore erre jó terápia?

Az Adrian's Digital Basement videokon edzettem az agyam legtöbbet. Mármint a trükkjeit, inkább munkamódszerét látom a legjobb oktatónak ebben a témában. Ráadásul élvezi a javításait is. Nekem is jól jön a mosógépem után.

Beállt a keverőtárcsásom motorja, s bár kimostam a csapágyát, a lógós helyett másikat akarok bele. A szétszedéskor eltört a műanyag ékszíjtárcsa is. Megint több motorból alkottam egyet, és rendeltem hozzá a szimeringes tengelyt is. Most újabb időkre lesz mocsokruhára és függönymosásra mosógépem. 

 

Még az első ittnyarallásom idején vette anyu valakitől olcsón, és idáig tette a dolgát. Ráfért a ráncfelvarrás. A másik két motorból is lesz még egy, ha időm engedi.

Holnap 20-a. Lesz kenyérszentelés, meg babgulyás. A Csodaportán tartja a falu az ozsonnát. Anyut is elkísérem Nufi most nem hozza Bélát, mert nem szabadtéri a program. A katolikus templom nem akadálymentesített. A csodaporta talán nem volna nagy akadály, de Béla már szinte csak pépeset ehet. Egy babgulyás visszajuttatná a kórházba biztos. Örülünk, hogy a télvégi kórházlátogatása nem került az életébe. 

Őszre bejelentkeztek Laciék.  Béla már nagyon várja, hogy lássa a fiát és menyét is.  Ideköltözésünk előtt meglátogatták, azóta csak fényképeken láthatta.

 Ezek járnak körülöttünk mostanában. Meg a fűnyírás.

... és egy nyári kép az Esztramos tetejétől

... és Roziról

Megint apró feladatok

Kaptam egy pár értelmetlen játékot. Csöves rádiót, orosz kakukkos órát. A rádiót már levetkőztettem, és kiporoltam. Sok zaj még nem jött belőle. A kakukkos órát csak ma tekertem ki a felhúzó láncából, és megszemléltem. Por ebben is volt pókhálóval. A sípja meg is szólalt.
Kettő is van benne. A másik szétesve. Fújva szól, de a pumpája leszakadt. Fel kell csiszolni a felületeket, és újra összeragasztani.

A másik próba a nyálszívó.
Béla megjárta a kórházat, és bár lemondtak róla, ő nem hagyta el magát. A lényeg, hogy nagyon puffad, és ennek a rengeteg benyelt levegő lehet az oka. Az összegyűlő nyálat nyeli-nyeli, hogy lélegezni tudjon.
A dokik találtak nála fibrillációs problémát, szapora érverést, csak éppen a pocakját nem nagyon tudták leereszteni.
Marad a probléma megoldás Nufira. Mellékzöngeként kiderült, hogy nyálszívóval takarították a torkát, és javasoltak még szélcsövet. Ezt a fenekébe kell dugni a fingot kiereszteni. Felnőtt méretben nem árulják, Nufi a babának valóval kísérletezik. Én pedig a nyálszívóra csaptam le. Még a gázelemzős  múltamból maradt pár méter áttetsző műanyag csövem. Megfúrtam egy kétliteres uborkás üveg tetejét. Szorosan belebújtattam a kettőbe vágott csövet, és Nufinak bemutattam az elvet. A két belógó csőből az egyiket megszívtam, és a másik cső végét bedugtam a poharamba. A vizet kiszívta, és belecsorgott az üvegbe. Van itthon hűtőgépkompresszor motor. Arra rá fogom húzni a csővéget.
Nem lelkesedett.

A hét végén meglátogattam anyut. Miskolcon a Lidlben találtam kis motoros pumpát. Kézben elfér, és autóba való 12V-os szivargyújtóról megy. Ami pedig fúj, az szív is. Ha képes egy gumimatracot felfújni, akkor egy férfi arcát is ki tudja vízteleníteni.
Itthon számítógép tápegység 12V-ról kipróbáltuk. A krokodil csipesz felforrósodott a kezemben, s pár perc használat után le is állt a kütyü, bár csak a hővédelem fogta meg. Amint kihűlt, megint jó. Sajnos a szerkezet fújásra tervezett. A beszívott levegőt a motor hűtése miatt a hátán lévő bordákon keresztül is szívja. Azt le kellett tenyérrel  takarnom, és ezért állt meg hamar.
Ekkor már megkaptam az engedélyt a hűtőmotorra is.
Az nem szívott akkorát. Oda puffertartály kellene, ahová létrehozom a légritkított teret. Visszacsapó szelep, és mérőóra, nehogy átszippantsam Bélát is az üvegbe, ha túl jó a vákuum.
A következő áldozatom a Delonghi takarítógépem. A szívócsövét elhasította valami. Rendelnem kell hozzá másikat, de most kapóra jött.
Bonyolítom még a történetet. Szilasól hazajövet felvettem a földről kidobott olajos flakont. Ilyenekben mindig marad kb fél deci olaj. 10W40-es szintetikus.
A flakont beállítom fejjel lefelékisebb edénybe, és órák alatt átcsurog. Abból műszerészkedem itthon a menetmetszéseket, mechanikai szorulásokat oldok meg, és recsegő hangerő szabályzókat kenegetek.
Na ennek most a kupakja is pont illett a porszívó gégecsövére. 8-as furat a közepére, és belepréselni a műanyag csövet. Immár működik a nyálszívó.
Na ez az ágyúval verébre megoldás, de van még Tájfun porszívóm, aminek szétmállott már a porzsákja. Az befér a Béla ágya alá, és kicsit talán halkabb is, mint ez a takarítógép.
 

Motolla

Ma Nufi kinézett egygombolyítót, és összeállítottam.

Kellett hozzá a fürdőszoba faláról a fogas, talpnak deszka, léc a forgatáshoz, két véknyabb és egy vatagabb kapupánt csavar, valamint egy csapágy. Azt holnap megkettőzöm. Ja, a lábai Polszki Fiat sárleffentyűből és capuccino vagy latte - a szine különbözik- kupakjából lettek. Korona fúróval vágtam ki. Facsavarral húztam be úgy, hogy éle keletkezett a vastag guminak. Nufi kipróbálta. Működik.

Körút az Esztramosra

Ma ismét megjártuk a bányahegyet, immár hármasban. Nufi,  Nyafi és én. Most a legkönnyebb úton, az erdészet járta keréknyomon kutyagoltunk fel. Nufi nagyon csodálkozott, hogy az erdő közepén óriási meggyfa dőlt le. A meggyfák egy-két ember magasságig nőnek a kertekben. Itt meg volt vagy tíz méter a letört rész. A törzs alján vált ketté, úgy derékmagasságomban. A másik ág most is áll. Én rögtön legeltem pár szemet. Sok még nem érett be, és latolgattuk is, vajon miért szakadt le. A gyökere nem tűnt ingónak, a törzs törött része pedig nem volt korhadt. A meggyek is aprók, nem nehezek, mint a szilvák. Tán a fele sincs a kerti meggynek.
A kutya úton végig pórázon trappolt. Csak a Bódvában és a vizes árokban hűsölésre, meg a fennsíkon kapcsoltam le. Tényleg megszokta, és nem rángatott, ritkán feszült a póráz. Nem gondoltam volna.
Ha elültem egy kőre, repült oda a simogatásért. Ha pisilni vonultam egy bokorba, pillanatok alatt ott termett. Annyira más működésű, mint az egerek, vagy a macskák.
Az órát csak később kapcsoltam mérésre, de így is tíz kilométernél többet mutatott a túráról.