Hételeje

Hétfő-kedd

Hétfő reggel visszavittem az átalakított lámpát Erzsike néninek.

Elég zavartan fogadott, hogy nem jó a mosógép. Nem centrifugál. Nem jön ki belőle a víz.

Mondom, először lámpa, utána megnézzük azt is. (Ez mondjuk azért görcs, mert csak pár csavarhúzó, meg fáziscerka volt nálam. Nem mindegy, mihez megyek gyógyítani)

A lápatest felszerelésnél lekapcsolta az automatát, pedig kértem, hogy még ne.

Mindegy, levettem a régit, feltettem az 'újat', kipróbáltuk két 'körtével'. Jó. Megveregettem a vállamat, mert a szögből hajlított fül könnyedén felcsusszant a kampóra.

Azért csak megnéztem, fázist, vagy nullát kapcsol.

Na mit?

Hát nullát, de ez még semmi. A fázis, a sárga-zöld vezetéken kúszik a villanyhoz.

Nem szeretem más munkáját bírálni. Most sem fogom. Csak megjegyzem, hogy életveszélyes megoldás. A tulajra nem, de a szerelőkre mindenképpen.

Jött a mosógép. Lehúztuk a falra bekötött kifolyóját. Hoppá! Amint beindult a szivattyú, már dőlt is kifelé a víz. No, akkor ide vizes szaki kell, akinek csőgörénye van. De legalább valami hosszú kerítésdrótja, és kikotorja a dugulást a csőből.

10 felé már jöttem is haza, Fél tizenegykor jön a vonat.

Anyuék jöttek. Laci bácsinak berántottam a fűnyírót, és utána eltűnt a hátsó kertben. Ott tologatta. Izzadt, de élvezte. Anyu 'megtiltotta', hogy levágjam előre. Most saját szememmel láttam, hogy miért.

Szedegettük a szilvát, meglátogattuk Jolikát. Ittunk egy kávét, és sikerült anyuval összeakasztani a bajszomat. A kút tetejére most is odarakja a mocskos zöldséget, meg amit éppen kiszed a földből.

A kávé, meg a nézeteltérés jókora nyomást hozott a mellemben, ezért bejöttem 'süllyedni' egyet. Bele is aludtam a TM-be.

A ház előtti területet már szabad volt nekem is lefűnyírózni. Hazafelé kísérve meglátogattuk Sanyikát, Rozit, meg kiosztották a zsíros csirkealkatrészeket az utukba kerülő kutyáknak, meg Bobinak. Délelőtt óta szépen kiolvadt a napon.

Este beüzemeltem a videomat is. Előkerült Vámos Miklós műsora, amiben összeültette Presszer Picit Kocsis Zoltánnal, és egy másik kazettán egy vacsoracsata. Ez utóbbi a Szőke András főzőestje volt. Marsi Anikó, Bárdosi Sándor, meg a két médiaszépség volt a vendége. Gurultak egész este a nevetéstől.

Kedden kerékpárjavítással kezdtem. Hűsnek ígérkezett.

Hiába a lámpaigazgatás, a feszítő egyengetése, csak bel-besúrolt a gumihoz valami. Most jobbról a rögzítő csavar.

Fejre fordítva megtaláltam a szakadt küllőt, és a bal oldalt meglazult csavart is. A csavar alá most került rugós alátét. A próbaüzem az eső miatt maradt el.

Hátramentem, Erzsi néni kedvet csinált még a szilvaszedéshez. Az eső pedig sürgetett, mielőbb fejezzem be.

Ja, és a seregélyek is hatalmas zajjal követelik a munkát. Ha nem én szedem, ők szüretelnek.

Szomorú hír.

Tegnapelőtt leszállt egy helikopter, meg sikítozott a mentő a közelben. Nem láttam, mi is történt, talán írtam róla, de most megtudtam, mi történt. Kukac addig zaklatta Bobit, amíg nekiugrott. Sancit vitték Miskolcra összevarrni. Szerencsére nagyobb baj nem történt. A kutya is nyugodt. Csak megijeszthette a csöppség.

Me épp Erzsike néninél raktam össze az új motort és a varrógépét. Ő kérdezte, hogy tudom-e mi van a kicsivel.

Hát várnom kellett vele, amíg megtudtam. A jó hír pedig, hogy kaptam tőle konyhaasztalt sarok-ülőgarnitúróval.

Hazaegyensúlyoztam több részletben a bringával.

Hát itt nem lesz a sarokrész összerakva. A székek és az asztal masszívnak tűnt. Made in Romania.

Rögtön eszembe jutott Attila. ;-) Most megismerkedem a fenyőbútorral.

Na fenyő az van benne. Minden talp, és szegélyléc. Az ülőfelületek és az asztallap már pozdorja.

Sajna a fenyő résszel van itt is a baj. A ragasztások elengedtek a széklábon. Az egyik háttámla mindkét ékes rögzítését már átszakították. Azt valószínűleg újat kell rá csinálnom.

Egyenlőre tetszik. Már azért is, mert munka is van vele. Így szoktam megszeretni a dolgaimat.

Az asztalt már lezsíroldóztam, a tetejéről letéptem a tapétát. Az eredeti felülete szebb is, meg lehet, hogy elvisel egy csiszolást.  

Az egyik széket ékelés nélkül kipróbáltam. A ráépített gyári párnától megszabadulnék, de majd megkérdem Nufit, mit szól hozzá.

Hétvége

Péntek

Fizikai meló.

Reggeli után kiválogattam a zsaludeszkákat, és összeállítottam a falhoz való méretet. Egyben nem adta ki, a nagyon hosszúkat meg sajnáltam elfűrészelni, hátha lesz még hosszúra szükség. A 160cm-eseket toldottam meg 235 centire. Hátulról elhoztam a legnagyobb köveket – gondoltam, ha ezt kibírja a hátam, akkor már jól állok – megtámogatni.

Ebédre a zúzapörkölt felét vágtam be, és ha most látott volna Erzsike és János, szerintem infarktust kapnak. Meg sem melegítettem, csak a hűtőből kivett edényből faltam fel némi csalamádéval. Ez utóbbi is anyu készítette savanyúság. Káposzta, uborka némi ecetes-cukros lében.

A furikban megkevertem a betont. Pillanatok alatt elfogyott. Visszacipeltem a kihordott kövekből a legnagyobbakat. Nem akarok én annyi cementet pazarolni. A homok sem ingyen van. :-)

Így kicsit több macera, mert kis lapáttal alá-mellé tömörítve kell a többi követ is eligazgatni a betonnal. Ezt úsztatott köveknek hívják, ha jól emlékszem, mert a szakönyvem Budafokon maradt.

Kétóratájban elfogyott a cement. Úgy, ahogy voltam, mosdás, átöltözés nélkül felkaptattam Szilasra a tüzépeshez, és hoztam két zacskóval. (25-25kg). Az egyik a kosárba, a másik a tetejére kerül. Most pókot sem vittem, de nem akart leesni. Arra kellett csak vigyázni, hogy ha nem vigyázok, rakodáskor virgoncan egy kerékre áll a bicaj, rá kell ülni mihamarabb, és úgy lecsurogni a hegyről. A 27-es úton már sima, vízszintes hazáig. Mondjuk a tengelyterhelésre 90kg-ot írnak a kerékpárnál. Az agy bírja is de a küllők nem szeretik a 80+50kg-unkat. Elvileg van még benne 35-40kg tartalék, ha a vázat is beleszámolom.

A betonozás végére érkezett Erzsike néni. Megmutattam, mit alkottam eddig. Nem maradt sokáig, mert ment tovább a bioptron lámpás kezelésre. Ebben én nem hiszek, de ő azt mondja, hogy használ. Remélem, neki van igaza! Ja, de nem ejtettem egy szót sem a kétségeimről. Már az is jó, hogy körbe sétálja a falut és beszélget emberekkel.

Visszarámoltam és elmostam a szerszámokat. Átlibegtem még Jolikához a tűzhelyet megnézni.

Sok zsíroldó, meg begyűrt papír fogyott el. A négy gázrózsából egy maradt sárga lángú. Az biztosan kormol nagyon. Azt jobban szét kell még kapnom. Veszek hozzá szilikon spray-t Leskó Pista így tanította még az egyetemen.

( A NME vaskohászatt tanszékén voltunk karbantartó műszerészek, akik a mérésekért és a mérőeszközök, kemencék állapotáért voltunk felelősök. Neki gázos volt a szakmája. Nagymama halála után elhívtam, nézze meg az örökölt tűzhelyet, akkor lestem el, mit hogyan kell csinálni. Meg természetesen azóta vettem könyveket is hozzá.)

Szombat-vasárnap

Locsolom a betont, teszek-veszek, takarítok, pakolok, és a felbukkanó TVC könyveket olvasom. A w2000-es wincsimen már megvan, amit nem sikerült mostanában letölteni.

Összekalapáltam egy univerzális maroktrafóból a VEF206-omnak tápegységet, meg pár elektrolit kondenzátort kicseréltem benne. A hangjában semmi változást nem észlelek. Még a ferritantenna cseréjén gondolkodom.

Ha ugyanakkora induktivitással tekernék egy légmagos tekercset, és kidugnám a tetőre.

No nem mintha akkor érdekesebb adást találnék.

Az olimpia teljesen kiborított.

A Kossuth rádión magukból kivetkőzött üvöltöző tömeg a háttérzaj. Trombiták, tülkök, egyéb zajkeltők. Emberek dicsérik magukat, micsoda hatalmas teljesítmény, meg munka....

Minek?

Az a néger, aki a krokodil elől elúszik, az oroszlán elől felmászik a fára, vagy mondjuk maradjunk Magyarországon, valakinek sikerül karcolás mentesen átszaladni a zebrán, az igen.

Ha macskamozdulatokkal leveszi a legtávolabbi cseresznyét az éppen le nem törő ág végéről kinyúlva. Az teljesítmény. Aki napi 10-12 nyöszörgő beteget pelenkáz, emelget, etet, mosdat, az nem olimpiai szám. Amelyik kocsmáros akkora fülest csavar le a késsel hadonászó részeg vendégének, hogy a padlón úgy csúszik végig, mint a mosogatórongy, és még az asztalokat sem borítja fel, az valami.

Persze, kalapácsvetés.... Persze... Én most itt vagyok falun, és nyár közepe van. Szedik a gyümölcsöt a fákról, hatalmas kombájnok állnak az udvaron, de egyik sem mondta, hogy kalapácsot volt aratni. Az ugyanis nem gabona. A búza, az árpa, a rozs. Azt aratják.

Mire való akkor a kalapácsvetés?

Csütörtök

Csütörtök

Nem volt különösebben koránkelős nap. Nehéz döntést hoztam. Lebontom a válaszfal alját, amit megraktam kőből. Valamikor Esterházy Péter mondta, mennyire fontos munka kitörölni a korábbi napokból származó írásokat. Még akkor is, ha másnak ez furán hangzik.

Mondhatok közelebbi indokot is. Nufi egy pulóvert képes tizenötször is lebontani 90%-nál, csak mert valami nem úgy sikerült.

Most arra fogom, hogy betonnal jobb lesz, de valójában be kellett volna zsaluznom, és úgy megkövelni a falat. Ezenkívül be is kell fűzni. Ezalatt azt értem, hogy néhány téglánként betolni a most épülő fal tégláját a rá merőleges falakba.

Érdekes, mennyi követ beleraktam. Odabent nem tűnik ennyinek. Kihordtam a gangra. Most jön a zsalu, de előtte elmegyek Erzsike nénihez mosógépet nézni. Jolika járt itt, és hozott anyutól mákot, meg szemes borsot. Ő mondta, hogy várnak a Temető utcában. Meg nála csúnya a láng a tűzhelyén, de az nem sürgős.

Erzsike néninél nagy a felfordulás. Szétverték a fürdőszobát, mert eltört a zsuhanycsap előtt a cső a falban. A csövet hamar kijavították, de a kőműves még nem jött. Valami fontosabb dolga akadhatott.

Kapott kölcsön egy mosógépet, de mindkét másikkal baj van. :-)

Ezek az ugrálós NDK mosógépek vannak neki. Az egyik nyikorgott bekapcsoláskor, a másik felfőzte a vizet, meg kibugyogott a tetején.

Hát a nyikorgós nekem meg sem nyikkant. Ebben van valami csapágy gyanú, de még nem cserélném benne – mondtam – mert ha előtte sokáig állt, akkor be is állhatott szegény egy kis beleszáradt valamitől. Kimozgatva kézzel a dobot: hibátlan.

Rátértem a másikra.

Lekaptam a hátfalat, és belekukkantottam. Tömérdek madzag, hőérzékelőnek nyoma sincs.

Kitekertem alul a szűrőt.

Megtelt. Betonréteget távolítottam el a rácsról, és megbeszéltük, ezt bizony takarítani kell. Ha nem tudja kitolni a szivattyú a vizet a mosógépből, akkor a rátöltés felül tud távozni, és ha a melegvízre fűt rá, az bizony forró lesz.

Még adott egy lámpát, amit le kell majd cserélni. A nyele :-) amin lóg a plafonról nem hozzávaló. Az eredeti tőből letört, a – nyélnek csúfolt - cső két végén megmenetelve, és a lámpatest egy búrája törött.

Rábeszéltem, hogy vegyünk le egy ágat, a nyelét meg hozzáfaragom itthon. Még nem tudom mi módon, majd kitalálom, és szétosztom a négy ágat egyenletesen. Az egész most olyan, mint egy ¾ fehér dinnye, körülötte pedig az öt kar. A kisebb búrákat még nem láttam. Mindenesetre ha nincs meg, akkor hozzávalót nemigen találunk, ha eggyel kevesebb van rajta, elhúzza. Szét kell osztani négy irányba a súlyt.

Levettem a nagy üvegbúrát, kitekertem a körtéket, és csak a fémet hoztam haza. Az nem törik a biciklin szállítva.

Holnap betonozás után ez jön.

Még átvittem a Rozi ajándékát. (Bocsánat, Melinda kislánya Phaedra, vagy Fédra névre hallgat, de nekem a kis rózsás arcocskája miatt Rozi marad.) Szóval a névnapja nem oly rég volt, de akkor épp nem telt ajándékra, Miskolcon meg Nufival kiválasztottunk egy plüss sünit. Még mindig húzódott az átadás, mert Miskolcon maradt. Anyu a mosott holmival küldte vissza. Lényeg a lényeg – de utálom, ha mástól hallom ezt a lényeges tölteléket – most átadtam. Kukac (Sanci) pedig kapott egy plüssegeret. Azt már anyu vette. Elvégre nem illik egy gyereknek ajándékot vinni úgy, hogy a másik nem kap semmit.

Én is kaptam ajándékot. Az ajándékos zsákomat jól megtömték körtével, meg paradicsommal.

Este még a Videoton Tv computer és az Entrprise 128 emulátorokkal játszottam tizenegyig. Valamiért most izgatnak a 8 bites gépek. Ezekhez még tanulni kellett, nem csak odaülni, és az egeret huzigálni. Még Miskolcon bepötyögtem a TVC emuba egy ZX81-re írott bioritmus programot. A BASIC nyelv meg olyan, mint a szláv nyelvek. Nekem, magyarnak egyforma, de nem érti meg az orosz a tótot és a rácot.

Szóval adok még fölösleges feladatot is magamnak a hasznos mellé.

Szerda

Komjáti, 2012 augusztus 8. szerda

Egy idézettel kezdeném.

„A természet változatos, sokarcú és bonyolult rendszer. Ugyanez érvényes a félvezetőkre, mint a természet részeire. Nem lehet olyan elméletet kidolgozni amely megragadná és teljesen megmagyarázná az összes megfigyelt jelenséget és tulajdonságot, ezért az emberi agy igyekszik a megfigyelt nagyszámú jelenségből kiválasztani azt a néhány legfontosabbat, amelynek alapvető jelentősége van. Ezt a folyamatot nevezzük modellalkotásnak.”

/J.Krempaski/

Szeretném érteni a világot. Legalább azt a részét, amelyik körülvesz. Megfigyeltem, kisgyereken, mennyire érdekes, ha valami elmozdul, vagy forog, vagy itt megnyomok valamit, és ott világít, elalszik. Ebből tanulnak.

Én is így kezdhettem.

Később is ilyesmik történnek, csak több összetevőt kell figyelni. A kerékpározás egyszerre igényli, hogy mozogjon a lábunk, a kezünk, és még folyamatosan befogadjuk a forgalom változásait.

A politika is így működik. Megtanul, kifigyel minket, hogy életben maradjon.

Valamelyik reggel hír volt a rádióban, hogy már blogokból tájékozódnak. Kik? Gondolom a sajtó, és ha jól csúsztatok, a politikusok is.

*

János tegnap benézett. Anyu hazaküldte vele a kimosott ruhámat. (Ha nem dugom el, anyu mindig elviszi a szennyest. Legközelebbi látogatásukkor a szárító kötélen fogom tárolni frissen mosva.)

Megbeszéltük, hogy ad nekem vályogtéglát a fürdőszoba lefalazásához. Reggel áthozhatom.

Mindjárt fordulok egyet érte.

Az a mindjárt elég hosszú fejmosássá növekedett.

Kezdődött azzal, hogy mit reggeliztem. Gyanútlanul megjegyeztem, hogy barackot szilvával. Tudom, hogy az almát kifelejtettem, de sem a mennyisége nem volt jelentős, sem a felháborodott hangú nekemesésen nem enyhített volna.

Hogy képzelem, hogy csak gyümölcsöt!

Szerintem logikus, mert szeretem, mert nyár van, és ezrével l óg a szilva a fán, és kaptam anyutól 10kg barackot. Nekem ez elegendő indok.

De hát azért nem tudok dolgozni.

Hát ja. Amíg eszem, nem szoktam dolgozni. Régebben előfordult, de mostanában nem.

Még Mari néninek jó hangzó érv volt a fáról ingyen leszedhető kaja, de Erzsike egészségügyisként kezdte az életét, és a koleszterin fenyegető ördögképével igazi papnőként intett meg. János pedig akaratgyenge fickónak nevezett, bár előtte pár mondattal még arról tartott előadást, hogy nem hallgatok senkire. Megyek a saját fejem után.

Az akaratgyengeség a kajálásra, az önfejűség a kajálásra vonatkozott. Meg a csatornarendszeremre.

Azért halkan megjegyezném, hogy itt Komjátiban Dezső bátyáéknál télen állandó gondot okoz, hogy befagy a lefolyó. Itt a Táncsics utca sarkán is látok a ház oldalán kibújó 90°-os csövet azonnal a földbe fúródni. Ez vajon mind szabályos?

Én meg tudom magyarázni, hogy amikor szabályt szegek, azt miért teszem.

A lefolyócsövemet végigviszem a házon a padlóban. Ezért baj esetén fel kell majd törni a járólapot.

De mitől lesz baj?

Nálam nem járkál a cső felet több tonnás autó. Elenyésző a terhelésváltozás.

A két szoba egymás mellett van, majd az istálló felé folytatódik. Minkét szobából – ez fal kéz oldala – vécé és mosdóvizet visz el két cső. A befogadóképessége jócskán túlméretezve, a betóduló vizet egy házivízmű szállítja.

De mondom tovább.

Az istállóban lesz a központi fűtés kazánja. Ugye annak is kell csap és lefolyó.

Vajon mennyivel jobban érné meg minden csővezetéken kétszer kilencven fokot irányt váltani, és a házon kívül az alap mellett – ennek a háznak nem betonalapja van, hanem földbe döngölt köveken áll – fagyhatár alá ásni, és mire a ház mögé érek, már 2m-rel vagyok a föld alatt. Azaz innen kezdeném az emésztő gödröt. Ráadásul a talajvíz olyan magas, hogy a kutunkban sokszor fél méterre van a föld szintjétől. A ház hátamegetti telek nem a miénk. A ház előtt van a kút.

Na szóval köszönöm a tanácsokat. Azt is, hogy csinálni, „dolgozni” kell, nem tanulni.

Úgy döntöttem, egyenlőre még nem kérem a vályogtégláit.

Hazajöttem, és rendbe tettem Erzsi néni mikrosütőjét, majd átmentem Margit néni ajtóját megnézni. Miért nem zár a tavaly felszerelt zár?

Kicsit kijjebb hajtottam a nyelvet befogadó vasbigyót. Így már nem kell kézzel rásegíteni, magától becsusszan a zárnyelv.

Itthon ettem valamit, majd ledőltem egy órát, és jött a koszos munka.

Szétvertem pár törött vályogtéglát, és a fürdőszobaajtó fölött kitöltöttem a keretet ezzel az agyaggal. Kapott egy jó vastag áthidaló deszkát, és felfalaztam a plafonig.

Erre a napra elég is lett.

Forróság és belassulás

Vége a nyafogásnak. Minden nagyon szép, minden nagyon jó és mindennel meg vagyok elégedve.

Tudom, ezután jön a világháború.

Ferenc József a maga szorgalmas hivatalnoki életével előkészítette egy birodalom szétverését. Az új emberek újat akarnak. Pontosítok. Az újak is emberek, és akarnak.

Akinek van, az többet akar, akinek nincs, az valamit akar. Az istenek pedig ha azzal büntetik az embereket, hogy megkapják, amit akartak, akkor az válik kevéssé, vagy túl sokká.

Ebből értelmetlen kiindulni.

Abból kell kiindulni, hogy nekem mi kell. Világbéke? Hát persze. Gazdagság? Hogyne. Egészség?, nyugalom, izgalom,...

Nekem ma úgy kezdődött a napom, hogy elaludtam. Andrásnak tegnap este megígértem, hogy felmegyek velük a hegyre, de nem gombászni, illetve visszafordulok a tetőről, mert anyuék jönnek a fél kilences vonattal.

Este tízkor már ágyban voltam, és beállítottam 4:45-re az ébresztőt. Még el is aludtam időben.

Éppen csak a csipogót kapcsoltam le az ébresztésről. Fél hat után ébredtem, vagyis ők már úton voltak.

Lépek tovább.

Tegnap kitaláltam a spanyolviaszkot. A ház felújításáról tervet kell készítenem, és naplót vezetni.

A legszörnyűbb az, hogy ez a rend nem létezik bennem, és mégis orrba ver.

A nyafogásom témája pedig az, hogy egy-egy munkafázis között eltelik 1-2 év, és elfelejtem a korábbi lépéseket, hogy mit miért.

Reggelente az alomszéken lesem a csöveket, és a félbe maradt betonozást, és szenvedek. Pedig csak folytatni kéne.

Kiveszem, beteszem, és újra meg újra elbizonytalanodom.

Ha már volna rajta beton, akkor a hibával együtt is haladna, így rettegek a melléfogástól. Pedig legfeljebb fel kell törnöm pár négyzetmétert. Nem a világvége. A betont, mint követ tovább tudom hasznosítani máshol.

A következő berzenkedésem, hogy minden, amit nem a felújításért csinálok, az nekem nem jár.

Pedig hát „játszani is engedd....”

Ma már játszottam is. Olvastam MJ bohóc blogját, és nem értem a tétovázását. Ott a barlang, ott a kíváncsiság, és a kényszer. Már csak el kell indulni. Kapott hozzá segítséget is. Tegyen úgy, mint a pillangó. Majd lesz belőle rovarfelhő.

A nem értem arról szól, hogy politikus akar lenni? Elment az esze? A törvényszolgaság, vagy alkotás a másokra kényszerített akaratról szól.

Teszem fel én vagyok az a tizenhat éves cigánygyerek, akinek most éppen börtönben az apja és nagyapja. Az anyja szülni készül, és valahonnét kaja kéne az asztalra. A tévében ott lövöldöznek a négerek, ütemre lóbálják a fejüket, és dagadtak, mint a szomszéd disznaja. Ráadásul egy másik néger a főmufti abban a fehérországban.

Na, magyarázd el nekem, hogy énbelőlem miért nem lehet miniszterelnök Magyarországon!

Itt ma már pillanatok alatt megtapasztaljuk, hogy mit mért nem érdemes megcsinálni.

Amíg az igényinket reklámokból nyerjük, addig nem is.

A kőtáblákat be kellett volna építeni a piramisok oldalába. Guttenberget is ledarálni. Úgy élni, mint a vadállatok, hogy legfeljebb egy emberöltőnyi tudás legyen átadható.

Az eszközeink lebomoljanak a használatban, és a környezetünket se tudjuk jobban elhasználni, mint egy hód.

Biztosan erre vágyunk?

Attila pár hónapja elmondta, mitől jó a specializálódás. Ha adót fizet, lesz, aki megvédi. Akinek ajtó kell, az ad érte uborkát, vagy kihúzza a rossz fogát.

A betyárokról olvastam Szenti Tibor könyvében, hogy sápot szedtek. Olyan adót, amit ha nem kaptak meg, akkor elvittek mindent a tanyákról.

Ők sem voltak soha biztonságban.

Az orgazdák pedig tollasodtak.

Ma már ezt a vadkereskedőfajtát is büntetik. Egyre furfangosabb módon akasztják össze agancsaikat a rablók s pandúrok utódai. A nevető harmadik pedig kapott rászakosodott rendcsinálót.

Az erő akkor is erő marad.

Ha én felkarolok egy csoportot, akiket kitépek a nyomorból, azok különbek lesznek?

Nem.

Tehát nem karolok fel senkit, nem akarok senkit kihúzni a nyomorból és nem rántok le senkit a sárba. Nekem nem ez a feladatom. Teszek arról, hogy minél kevesebb ember szólhasson bele az életembe. Talán ennyi az agresszióm.

Tegnap megkértek Feriék, hogy itassam meg az állataikat. Elmennek Jolikáért. És délben nem lesznek itthon.

Körbejártunk, mindent megmutatott a kis Joli, és még kaptam volna nevelni való állatot is, ha el merem vállalni, akarom mondani, felkészültem volna rá. Hát még nem. De komolyan: se kis kerítés, se ólnak való. 2-3 hónap itt-lakás is csak arra elegendő, hogy megszeressem őket.

No, de nem ezért kezdtem a témát. Délben pontosan átbicajoztam a portára, és valami hatalmas zengés fogadott. A bezárt kutyák ugattak, a libák fújtak, a tyúkok hangoskodtak. Egyedül a tehenek nem bőgtek rám. Csak figyeltek, amíg az istállóban feltöltöttem a locsolókannát vízzel.

Idegen voltam. Talán csak a kacsák örültek nekem. Nekik fontos volt, hogy feltöltöttem az itatót, meg a fürdőtálat vízzel.

A nyulak nem itták meg a vizet. Csak a disznók nem kerültek elő. Ők csöndben maradtak.

Mi történt még?

Sok nem. A bringám a földúton be-besúrolt a sárvédőbe. A hang alapján. Hiába forogtam hátra a földúton, az nem aszfalt, egy rög hamar kikapja a kormányt a kezemből, nem láttam meg, hol.

Itthon jöttem rá.

A lámpa rögzítő csavarja lett fényes. Alátettem még egy anyát, így már nem súrol be.

Anyuék elhozták a memóriát, amit hozzájuk rendeltem Kínából. A memória jó, a gép nem kommunikál wifi kártyával. Úgy veszem észre, az USB sem megy. Az alaplapra integrált hálózati vezérlő memóriahibára panaszkodik.

Kikapkodtam pár kondit, és átméregettem ESR értékre.

0,42-048 ohm.

Pedig ilyen hiba lesz, csak nem ezek a kondik. Kívülről nem látszik púposodás. A táp pedig új.

Van benne 6 db 820uF 6,3V-os, 12db 1000uF 6,3V-os, 7db 1500uF 6,3V-os, 4db 1000uF 12V-os.

A nagy kérdés, hogy kondiátömlesztés, vagy csak pár darabot?

A korábbi kiemelt kondenzátorgyűjteményben ezek az értékek a legjobbak. Illetve két 470uF 50V-os párhuzamosan kötve mutatott 0,22 ohm értéket.

Most jár az agyam.

Kinézek a SOS Elektronik oldalára.

A csövezés következő megakasztó tényezője a levegőelvezetés. A lefolyócsöveket úgy kell összerakni, hogy bűzzáró edény védje a fürdőszoba légterét.

Eddig minden rendben. Egy U alakú cső, és mehet tovább.

Ha nagyobb vízmennyiség hirtelen lezúdul, esetleg kiszippantja a hozzá közel eső bűzzáró edényből a vizet, és máris visszalehel a lefolyó.

Ennek elkerülésére a rendszer végén a padlástérbe vezetnek ki egy csövet, amiből levegőt tud szívni a rendszer.

No, ezt megcsináltam a konyhában a vízcsapnál. A szürkevizes levegőztető rendben.

Viszont a fekáliát szállító cső összesen két wc-t tartalmaz. Vagy az egyiket, vagy másikat húzhatják le. Mekkora az esély, hogy ez egyik lehúzás a másikat kiüríti.

Nem tudom. Kipróbálni sem. Nincs két tartályom, és nincs még emésztőm.

Ha most bevések a falba egy felszálló csövet, az nem túl nagy munka. Viszont kéne még egy Y elem a vécé mögé. Az meg legközelebb Szendrőben.

Hát most éppen itt tartok.