Hosszú séta a Szalonnai hegység taraján

 

 Pünkösd hétfőjére Nufi túrát szervezett. Megnézzük a tévéátjátszót és a kolostort Martonyi fölött. Már vasárnap próbálgattuk Rozira a szájkosarakat. A tépőzáras jobb volt. Ott nem ért semmi az orrához, kicsit jobban viselte. A következő nehézség a vonat. Még nem ült a kutya vonaton. Vajon, hogy viseli majd?

Meglepően jól. Ahogy megállt a vonat, nyitottam a szerelvény ajtaját, már ágaskodott is fel, de épp jött le a kalauz. Nufi mögöttem pánikolt, hogy mi lesz. Semmi baj. A kalauz udvarias, előzékeny és megértő volt. Megengedte, hogy bevigyük a peronról, és az ülések között utazhatott. Hol az én ölembe, hol a Nufiéba  kapaszkodott fel, és Szilastól már a tájat bámulta hol a mi ablakunkon, hol a szembeni ablakon keresztül, és lengetett farkával jelezte, tetszik a játék.

Szalonnán három kutya is elindult Rozit ütvözölni hangos csaholással. Az állomással szemben laknak, de a gazdájuk visszarendelte. Megmondta nekik, hogy nem vendégségbe jövünk, csak átutazók vagyunk.

A fényképező gépet a szalonnai kúriánál vettem elő. Egyben van az épület, de ráférne a tatarozás. 

 

Ezen az úton jutottunk el a falu végén a jelzéseket figyelve a túraútvonalra.

 (Itt még Nufi letér az ütról, s lefényképez egy zöld templomot.)

Traktornyomon folytatódik a nagyfeszültségű vezetékek mentén, de biztonságos távolságban.

 

A távolban feltűnik az első célpont. Az adótorony.

Hm. Még elképzelhetetlen volt, hogy is jutunk oda. Fejben tudtuk, csak szemkápráztató napfény, izzasztó meleg, és meredek emelkedőn Rozi lihegése a száguldó gőzmozdony hangjára emlékeztetett. 

De volt, aki ilyenkor is dolgozott. A méhek gyűjtögettek pünkösdkor is.

Az első árnyékban Rozi is lerogyott. 

Aztán ráfordultunk az erdősebb részre, és aszfalton lépdeltünk tovább. Itt-ott szedtünk az útra hajló fáról félérett meggyet. 

A fontos elágazásnál motorost és autókat láttunk parkolni. Mi először az adótornyot akartuk megnézni.

Az ott a nyiladékban valami hihetetlen lihegések között megközelíthető. Nem éppen hegymászás, de majdnem lépcsőzés szintű.

A kapu előtt egy autónyi parkoló, és ezek a kerítések fogadtak. Hát nem gy Avasi kilátó vagy Fernsehturm Suttgart. Amiket eddig láttam.Szóval nem látványosságnak, hanem munkára készített adótorony. 

 

Gyönyörű, és rendezett. Sok képet lőttem róla, csak hosszú még a séta, a kolostorrom talán érdekesebb.

 

Ez az öreg harcos vigyáz tovább a toronyra. 

Megérkeztünk. Egyértelmű, hogy Rozi bírta a legjobban a gyűrődést.

A kolostor kerengőjét újjáépítik. A tető és a zsindelyezés már kész.

Közben társaságot kaptunk.

Megígértem, hogy a fényképeiket - amit én csináltam, - kiteszem. Sajnos több is homályos. Remélem, megbocsátanak érte.

Továbbindulás előtt. Csalóka, mert az ég kékje elvitte a fényképezőgép fényérzékelőjét, és alkonyatinak tűnik, de déltáji a felvétel.

Még Komjátiban elindítottam a TomTom órát. Ha a hegygerincen sétálunk, lássuk, merre van a haza. Innét már többször néztük, hogy mi és merre. Tornaszentandrást választottuk iránynak. A zöld L betűs turistajelzés itt már kék vonalra (kéktúra) váltott.

Ilyen táblákkal találkoztunk. Mintha egy metróaluljáróban csomóponton lennénk. Erre-arra, de a végcélokat itt fák takarják, nem pincefal.

 

Itt nincs elviselhetetlen hőség. Csak már a ritkán használt lábizmok jeleznek. Jó lenne leülni. Pedig a Mille hegy még messze van.

Egy kis ellenőrzés, és tovább-tovább....

Még pár fotó a pihiről.

A Mille hegyről már meredek ereszkedő az Esztramos irányába. Ott már a TomTom is hazafelé irányt mutatott.

Közben egy kis szamócázás.

Rozi a pocsolyában hűsölt egyet.

Sajnos a TomTom lemerült. Nem követte végig az utat. Szentandráson a nyomós kútnál mintha még még mutatta volna.

Hétköznapok

A fűnyírás időszaka.

 A 'műszeremnek' sokféle baja volt már, de dolgozik folyamatosan. Tavaly kitaláltam, hogy a kipergő műanyagot a kerekeiben beleolvasztott lézernyomtató patronból pótoltam. Egy nyarat kibírt, aztán kibukott. Most vágtam két lemezt az oldalára. Csavarokkal közébük szorítottam.

 

 

A régi mikrohullámú sütőnk adta a lemezét.

 Megerősítettem az első kerekemet.

Még nem vágtam le a csavarok végét, gondoltam arra is, hátha kell még hozzá.

De erre a jobb hátsóm szakadt ki.

A motor alatt látható szögvasból hajlítottam derékszöget, és azt szabtam be a kiszakadt rész helyére. Tegnap végignyírtam vele a kertet. Úgy néz ki, hogy bírja. Igaz, ez még nem nyári gaz. Azaz friss, lágy és zöld.

Ma a 22ben kell újra bizonyítania.

Már ha az ég is úgy akarja.

Még most is kisüt a korabeli gazdagság

 Vasárnap van. Még kinéztem a Zsarnaira, és hazaútnak a Gömöri pályaudvar felé kerültem. Kattogtattam a régi állomásépületre. 

 Nem a kopottságát éreztem, hanem csak az öregséget. Nekem még így is szép.

Körbejártuk Nádaskát

 

Ész nélküli támadás

 Vajon mire volt jó? Ennyire megbízható az ösztön? 

Tegnap meglátogattuk Irénkét Szilason. Nem volt túl jó idő, de mára még rosszabbat jövendölt az internet, hát dacolva széllel elsétáltunk hármasban. Nufi, a kutya és én.  

Azt már megszoktuk, hogy a kerítés mögötti kutyák ugatnak, a  kint csellengők érdeklődnek, de a tegnapi foxikeverék meglepett. Már hazafelé tartottunk, és a gyógyszertár utáni kanyarban Rozinak ugrott egy fele akkora kutya. Láttam, hogy a torka felé kap, ezért néhány rúgással lebeszéltem a szándékáról. Kiabáltunk, Még Nufi is kipróbálta a sumós járást, még meg is kergettük a vakmerőt. Csak valahogy nem fér a fejembe, mit keresett a falu főutcáján, és mire volt jó egy 'falkában' közlekedő sokkal nagyobb ebet megtámadni. Kutya kutyát nem eszik. Az a terület nem az övé, mert forgalmas hely. Nem csak a gyógyszertár, a fogorvosi rendelő is ott van, és szemben a most épp felújítás alatt álló kocsma is. A 27-es főútvonalon is van forgalom.

Nem tudok kutyául gondolkodni. 

A végére egy találós kérdés.

Mi ez?

A fáskamrában találtam, és lemostam. A belseje a gumis patentnek hála pormentes, tiszta volt.

Van tippem, de fogalmam nincs, mire használhatták.