2009. szeptember 13., vasárnap

Komjáti napló 2009 - XXXI. rész

Péntek

Járkáltam körbe a portán, mint a mérgezett egér, és alig csináltam valamit. Délelőtt a Szomszédok c. teleregényben gyönyörködtem -- tévéjavítás ürügyén -- és közben a betonozáson járt az agyam.
Dél felé átmentem a boltba partont cserélni. (Nufi azt hitte, hogy festék a nyomtatóba, de közönséges szódáspatronról volt szó.)
A kocsma előtt -- egy épületben van a bolttal, jobbra a bolt ajtaja, balra a krimóé -- kicsit pocakos hölgy állt, és sokszor elnézést kért, meg hogy nem kapott pénzt, stb. Igen, a számítógépes néni volt. Belül legyintettem, és bementem a boltba. Józsival is ott futottam össze. Ő meg azt mondta, hogy a hét végén összerakhatnánk a hegesztő trafóját. Mondtam, akár most is. Eddig sem rajtam múlt. De neki még mára vannak teendői. Jó.

Délután csak nem hagyott nyugodni a lelkiismeret, és odamentem a kerítéshez, megkérdeztem Józsit, mennyire barátjuk a terhes hölgy?
Nem terhes. Ilyen.
Jeleztem, hogy nekem egy hazugság elég, a továbbiakban a köszönésen kívül nem tervezek más kapcsolatot vele.
Semmi gond, egyszerűen csak falubeli. Nem barát és nem ellenség. Tegyek belátásom szerint.
Ha már így összejöttünk, Józsitól kaptam jó nagy köveket.
A házunk verandájának első oszlopa kidőlni látszik, s az alsó tömbjén is jelent meg repedés.
A föld kissé alámosva körülötte, oda fogom bedöngölni a sziklákat, és a tetejére betonjárdát húzok a kiskapuig.
Ezzel az is elérem, hogy a vizet kivezetem az építmény alól, és Nufi 'száraz lábbal' juthat el a verandáig esős időben is.
A legfontosabb feladata pedig az lesz, hogy terhelhető felületet képezek az oszlop újrarakásához.
A járdára akarom kiékelni és felállványozni a boltívet, majd visszabontani az oszlopot. A volt tulaj szerint ez téglából van. Tehát az oszlop lebontása után még egy üreget nyitok alatta, amit szintén kővel és betonnal megerősítek. Amint a talapzatnak szánt beton meghúz, újrarakom az oszlopot is.
Tehát szombaton a nagymosás után fürdőszoba betonozás, és ami idő marad válogatom a köveket a járdához.
Vasárnap járdabetonozás.
Hétfő fatelep gerendáért.
Az oszlop újrarakásához pedig valami sablont fogok szerkeszteni, mert nem bízom a kőműves szemmértékemben.
A vízmértékkel meg már ma gyakorolok. (hihi)
Este még volt fél órám a telefonig, gondoltam kicserélem a kemping bringában a hátsó lámpához futó madzagot a vázban.
Nem sikerült. Beszakadt a vázba. Átkötöttem kívülről, úgy mentem vele T-Com butykába.
Közben jókora zápor hullott a fülkére, pedig előtte épp csak szemetelt a málnázásom alatt.
Haza is úgy jutottam, hogy a di-manó csúszott a vizes gumin, hiába hoztam rendbe a lámpát, kézzel kellett a kerékhez nyomni útközben. Ezzel én egy kemping bringán úgy mutatok, mint a ló hasa alatt ügyködő kaszkadőr.
Szelaví.
Itthon meg már dühös voltam, bevittem a konyhába a bringát, és merev dróttal átkaroltam a csövet, kivettem a gumitömítést és tisztességes vastagságú -- Precisa 3400 asztali számológép hálózati zsinórjából kimentett 1mm átmérőjű - kék vezetékre cseréltem.
A hátsó (rész vezetéke) is beleszakadt áthúzáskor. Ott pedig le kellett volna venni a pedált, kivenni a középső tengelyt, de elegem lett belőle. A csatlakozótól az első lyukig a vázban, utána rátekerve jutott el a lámpáig a 6Volt.
Végre rákerült a búra is. Már csak az első patkófék nem ér le a ráfig. Valószínűleg oroszt kell keresnem, hátha az hosszabb.
Pedig a miskolci kempingemre leltem jó méretűt. Az mintha Altenburger volna. Mit tegyek, szívügyem ez a kis piros is?

Szombat

Fogalmam sincs, mit csináltam szombaton. Illetve tovább takarítottam a fürdőszobát, és este még 1 m2-t lebetonoztam az ajtó előtt.

Vasárnap

Hajnalban keltem. Hétre már kinn álltam a mosógéppel az udvaron, nyolcra minden a szárítón, s a gépek a helyükön.
Fél kilenckor ott vártam a vonatot a lebontott őrház helyén. (Nagyon hiányzik ez a vityilló. Még az eső elől sem tud behúzódni, aki vonatra vár. De hát a MÁV szegény, inkább bontott, mint karbantartott.)
Nem jöttek anyuék.
Telefonáltam.
Laci bácsi közölte, hogy kilenc után indulnak.
Később kaptam egy SMS-t, hogy anyu Csámpival jön.
Otthon még rámoltam egy kicsit, de csak alibimunka volt. Fél tizenegyig csak az időt vertem, el.
Mire az állomásra értem, a vonat elment, anyuék beszálltak kis Jolikához (épp akkor jött valahonnét utánfutóval) a kocsiba, és fordulhattam vissza újra.
Bemenni csak velem tudtak, hát megvártak a kapu előtt.
A két "lány" elcsámborgott a kertben, majd a Bódvapartra készültek sóskát szedni. Mondtam, én még beszintezem a kádat, utánuk megyek.
Két furiknyi betonnal aládolgoztam a vasnak, majd én is kigurultam a Bódvapartra.
Ők már hazafelé vették az irányt nejlonszatyrukkal. Nem adták ide, cipelték inkább.
Megmutattam még a homokozómat, és anyu lemászott egy kavicsos partszakaszon kezet mosni, majd kijelentette, hogy ő most fürdött a Bódvában.
Az érdekes pedig az volt -- nekem -- hogy nem találtam kagylót, ő meg azonnal kiszedett két 'békatekenőt' a vízből. Lakója már nem volt.
Itthon még meglátogattak Erzsikéék is. Jánossal megtekintették a fürdőszobát, és elmesélték, hogy sikerült eladni a kisházat a szüleik mellett. Kassáról vette meg valaki. Most ürítik ki az átadáshoz.
Az idő haladt. Anyuék már átöltöztek, hogy meglátogatják még Jolikát, de a kapuban összefutottak vele. Jó kis traccsparti lett a délutánból. Csak a fél hatossal indultak haza anyuék.
Este még elkezdtem a kád oldalát letakarítani.
Ez a kád régi öntöttvas. Kaptuk. Korábban a másik oldalával volt befalazva, most a falas rész kerül külső oldalnak. (A kifolyó határozta meg így) Nem valami szapora munka.
Nehezítésképpen még a tavalyi nyárból kinn töltött hosszabb időt, s a belehullott diólevelek is megfogták. Súrolással nem nagyon akar kopni a barnaság. A gumiszerű szigetelő réteget és a maltermaradványokat is spaklival kapargattam. Már ahol hozzáfértem, mert a hosszabb oldalon még híg a beton.
Majd holnap.

Hétfő

Reggel héttől vagyok fenn ismét. Ez a szeptemberi ritmusom?
Reggel lekentem hipóval a kád belsejét és benzinnel meg szitált homokkal is dörzsöltem, amíg elfogadható lett.
Ennél többet már akkor érdemes sikálni, ha használatba vesszük.
Délelőtt még bringakerekeket szabályozgattam, még nincs felkészülve a derekam a kövekre. Tegnap meg tegnapelőtt megnyaggattam. Majd délután folytatom.
De inkább diót szedtem, málnáztam, mindent csináltam, ami nem munka.
Aztán egyszercsak kihordtam az udvarra a 110-es csöveket meg a 40-eseket. Húzogattam, illesztgettem, és ki-bejártam a fürdőbe.
Vittem a rajzfüzetet, és a gérvágóval metéltem a csöveket, mert azzal tudok szebb véget elérni.
Végre összeállítottam a földön a padlóösszefolyót.
Időben voltam telefonálni, aztán a Beugró helyett inkább becipeltem egy hosszúfénycsövet a fürdőszobába, és méretarányos rajzot skicceltem a pókról. (Ez lenne a padlószifon)
Újraszámoltam, hány könyök kell még, majd átvonultam a vendégszobába, és ott kibogyóztam, hová tegyem a zuhanytálcát a vécét és a mosdót. Újabb rajz és számolgatás a könyökökről, mert holnap Miskolc.
Hajnali kettőkor volt lámpaoltás.

Kedd

Lótifutinap.
Jolikát Feri ma vitte a kórházba vizsgálatra. Még a hét végén anyunak is elmesélte, és megbeszélték, hogy megyek én is.
Most belefért a programomba, mert kellett a kádhoz lefolyó és túlfolyó alkatrész, meg 87°-os könyökök a csapok és a mosógép lefolyójának fali csatlakoztatásához.
Reggel hatkor és fél hétkor ébresztett a telefon. Fél nyolcig ráncba szedtem magam. Pontosan érkeztem az udvarra.
Kis Jolikát beadtuk Színben az iskolába tanítani. Feri szabadnapot intézett, és beszaladt az intézménybe megerősíteni. Természetesen kapott feladatot a 'cégtől' is. Ha már úgy is Miskolcon jár, töltessen meg néhány nyomtatópatront.
Miskolcon anyu mindenfélével készült, de csak én rohantam fel hozzá, a többiek a kocsiban vártak.
A közterület-felügyelők most is vámolták a parkoló kocsikat. Hogy ilyen ingyenélő foglalkozást ki tudott kitalálni? Esküszöm, megnyitnék pár újabb külszíni kőbányát, és visszatérnék a maradandó anyagokból dolgozó házépítéshez. A fölöslegesen energiapazarló téglaégetés helyett újból kőművesek faragnának épp a megfelelő helyre illő köveket. Stabilabb lenne a ház is, meg jobb fizikumú a lakosság is.

Visszatérve a programra, Jolika beült a kórházi váróba, mi -- férfiak -- átbumliztunk a belvárosba számítógép alkatrészeket venni Feri öccsének, aztán a Búza térre műanyagelemekért a vízrendszeremhez.
A bevásárlás után még mindig korán jutottunk vissza. Anyu már megtalálta Jolikát, s immár négyesben vártuk, hogy behívják.
Dél alig múlt el, jöhettünk vissza... a belvárosba alaplapot cserélni, mert nem megfelelőt vettünk. Én is befektettem egy 15m-es patchkábelre. Ezzel már feljutok a tetőtérbe, és átrendezhetem a hálózatom. Ha hideg lesz, akkor odalenn (a szobában) írom majd a naplót, innét (a padlásról) csak feltolom a wifin keresztül a leveleket.
Holnap felvések egy műanyag csövet a veranda falán, és ott húzom fel a 230Voltot, meg a műhold antennát is egy dobozon keresztül lakótérbe hozom. Jönnek a hűvösebb éjszakák, már számítani fog az a rés is, ahol a vezetéket betoltam, és újra be tudom zárni az ablakot.
De még Miskolc.
Anyut kitettük a Szentpéteri kapuban, aztán irány a TESCO. Feri ott töltette meg a festékpatronokat, Jolikával pedig begördültünk a sok holmi közé.
Bár nagyon hívogatott a kerékpár alkatrészes, most lefogtam magam. Én csak kísérő vagyok. Meg sem álltunk a húspultig.
Választottam egy lecsókolbászt. Ha nem szól közbe semmi, főzök egy paprikás krumplit. (Tudom, tele a hűtő.)
A pénztárnál pedig nem tudtam ellenállni egy Magnumnak. (Jó,.. hárman voltunk.)
Kisétáltunk a holmival, Feri nyitotta a Skoda csomagtartóját, s kit látunk?
Anyu hozott még egy szatyor almát, mert ott felejtettem nála.
A hazaúton (anyu) már nem előzött meg.
Edelényben tankoltunk, kis Jolikát felvettük Színben és hazatértünk.
Én sok mindent nem ettem az úton, betörpöltem anyu máglyarakását, és pihentem vagy 20 percet az ágyon. Közben rakosgattam a műanyagcsöveket, mit és hogy...
Felpróbáltam a túlfolyót a kádra. A csavarja ezt sem érte át, de volt hosszabb csavarom. Ez már meg fog felelni.
A korábbi más rendszerű.
A kád alatti (új) betonból így is vésni kell vagy 5cm-t, mert mélyebbre nyúlik a cső belőle.
Ez az a fajta, ahol az összefolyót a kád alá tervezik, de nekem nem lábakon áll, csak (öntvény)csonkokon, s be is fogom burkolni a kád oldalát. Szerencsére a 32-es átmérőjű könyök jó lesz rá. Azzal viszem majd jó fél métert tovább a padlószifonig a kifolyó vizét.
Kicsit pilledt voltam. Nem akarózott vésni. Inkább megraktam a zsebkohót, és csináltam parazsat.
Elővettem a hűtőből egy zacskó virslit. Megsütöttem.
Vacsora után rátettem a fürdővizem melegedni a zsebkohóra. Bevittem a konyhába. Ott nem éri a szél, és a parázs már nem büdös.
Az első melegvizet beöntöttem a kádba, s csörgött a telefon.
Géza hívott Miskolcról.
Van itt neki egy barátnője Komjátiban. Együtt dolgoztak az áramátalakítóban, és amikor a hölgy nyugdíjba vonult, hazaköltözött Komjátiba. Itt született és nőtt fel.
Vele akart beszélni, de a telefonját nem tudta elérni Géza.
Három éve nyaraltunk itt Nufival először egy hetet, és Géza meglátogatott minket, akkor néztük meg Szádelőt egy biciklis-gyalogos túrán. Szóval útba esett a néni, bemutatott minket egymásnak. Viszont azóta nem láttam. Remélem, emlékszik még rám.
Azt a feladatot kaptam, menjek el hozzá, és szeretne beszélni Géza a nénivel. Ott felhívja a telefonom, majd adjam át neki ott.
Bringára pattantam. 1-2 perc az út.
Csengője neki sincs, de észrevett. Sikerült nem megijeszteni, és két mondatban bemutatkozni. Beeresztett.
Megmutatta, hogy csinálták meg a fürdőjét és a wc-t. Megkínált nagyszemű szőlővel, s beszélgettünk. Géza csak nem telefonál.
Küldtem neki SMS-t.
Na, így már sikerült összekapcsolni Gézát Erzsike nénivel.
Sötétedésig maradtam. Akkor irány a telefonfülke. Mire hazaértem, a víz már nem volt langyos. Nem is fürödtem, csak mosakodtam lefekvés előtt.
Ma nem lesz 24. Lehet, hogy tíz előtt már aludni fogok?

Szerdától szombatig

Nem voltam fenn naplót írni. Megnéztem a leveleim, de ennyiben kimerült a tevékenységem.
Hazudok, csütörtök este még AGP-s videokártyát és DVD írót kerestem a NET-en, hogy árajánlatot adjak az egyik családnak. Felkeresett az asszony, hogy menjek már át, mert ő nem kapott pénzt, de az ura kifizeti a múltkorit.
Alig több, mint két hete történt. Mégsem volt bátorságom elzavarni, hogy felejtsen el.
Persze nem túl új gép, s az autóverseny szaggatva megy rajta. 32 megás Nvidia kártya van benne. Nem épp rakéta.
Megbeszéltük, hogy pénteken születésnapom van, akkor nem dolgozom, jöjjön át szombat délután valaki, addig utána nézek az áraknak.
A szombati látogatás valahogy ismét kimaradt.
De csütörtökön is volt egy hasonló találkozóm.
Szerdán egy úr a kocsma előtt megkért, nézzem meg a rádióját.
Jó. Mikor hozza?
Holnap.
Mondom, délután Ferivel hozunk sódert, nézzen be később, ha nem találna otthon éppen akkor.
Csütörtökön ismét összefutottam az úriemberrel, és kérdezte, mikor vagyok otthon.
Mondom, most megyek haza. - A sóder már otthon volt. -- Várom.
Várhattam.
Azért frankó, hogy kikészítem az asztalt a vendégszéket, és a műszert az udvarra. Majd előtte megnézem. A zsebrádiók az elemcsatlakozók korrodálásától szoktak nagyon szenvedni. Két krokodilcsipesszel tápról azonnal beindulnak, látványosan lehet eredményt produkálni.
Hát le voltam szarva. Se oda nem jött, de még csak üzenetet sem küldött, hogy ne várjam.

De jöjjön még a szerdai kalandom.
Feriékkel megálltunk a hazaúton Szendrőben. Megkérdeztem, mennyibe kerül a 110-es cső. Majd egy ezressel olcsóbb 2m-enként, mint Miskolcon. 16db-nál ez már tétel. (Külön viszem a szürkevizet és a vécé tartalmát ki a házból. A fekáliás szmötyi műanyag tartályba kerül, s onnét fogom átszivattyúzni a komposztdombba. A szürkevizet pedig ülepítő betonmedencében fogom kezelni, majd később oxigénnel /akváriumi buborékoltatóval/ dúsítva öntözésre használom.)
Meleg volt, és nagyon jó idő. Nézegettem, hogy jól elbarikádoztam a tetőcsomagtartót. Megemeltem egy csövet, majd úgy döntöttem, hogy jó lesz nekem a bringás utánfutó is. Műanyag. Nem lesz 50-60kg-nál nagyobb a szállítandó tömeg. A futó pedig 100kg fölött kibírt már. A Józsitól kapott köveket húztam a kert túlvégéről a házunk elé a szántott hepehupán keresztül. Nem lesz baj.
Ugyan a rögzítő patkót nem leltem meg, ezért újat kellett csinálnom a vonórúd végére, de két fúrás egy laposvason, meg U alakra hajtottam. Negyed óra alatt menetkész lettem.
Ha hallgatok a babonámra, akkor már nem indulok neki. Ilyenkor mindig ér baleset.
Viszonylag jó tempóban, 21-22km/h sebességgel haladtam a vontatmánnyal sík terepen. Lejtőn 27-ig engedtem, felfelé meg nem néztem, mert nem arra kellett az energia.
Szendrőben megpakoltam a futót, és felültem.
Szitált. Mozgatta a rakomány a seggét, mint egy indiai hastáncosnő.
Kézzel toltam fel a bolt melletti emelkedőn. Ott ismét felültem, és úgy 100-200 méterenként megálltam igazgatni a csöveket.
Éreztem, hogy baj lesz.
Szalonna előtt a hosszú egyenesben megbicsaklott az egész, a bal oldalon kipergett egy csavar, és a jobbon meghajlott a kereket tartó idom.
Nem örültem neki.
Innentől már csak tolhatom hazáig.
Próbáltam még felülni, de értelmetlen volt. A spanniferrel összehúztam ugyan a vázat a csövekkel, de a bicikli minden pedálfordulatára rántott a futón, és hajlott a lemezkeret.
Szalonna előtt nem sokkal közelgett egy piros Opel.
A mentőangyalom János képében érkezett.
Kicsit morgott, hogy lehetek ekkora hülye, de bepakoltuk a bringát, a futót a kocsiba, a csöveket meg a tetőcsomagtartóra, és hazahozott.
Megkímélt vagy 4-5 óra gyaloglástól. Vagy még az lett volna a fejemben, hogy beadom Feriék szüleihez a futót, és hazakarikázom Perkupáról a kocsiért. Persze így is rengeteg idő, mert Perkupa is 1-2 óra út lett volna Szalonnán keresztül tolva a bringát meg az utánfutót gyalog.
Itthon persze kitört rajtam a fáradtság, mikor túl lettem rajta. Szerencsés szervezetem van, mert közben nem éreztem.
Estére berámoltam mindent a hálószobába, és telefonálás után hamar aludni tértem.
Szeptember 11-én pedig -- a születésnapom -- munkával ünnepeltem.
A kapu és a veranda között járdát építettem.
Először leraktam a 30-60kg-os köveket, majd alákapartam itt-ott, eligazgattam, minél fixebben és egy síkban álljanak.
Ezek a kövek nem lapos jószágok, és alatta is zúzott kövek voltak. A tereprendezéskor tönkretettem a kapát sokszor. Le is lazult a feje, meg köszörülni is kellett többször.
A nagyobb kövek résébe kisebbeket illesztgettem, majd még kisebbekkel ékeltem tovább.
A végére hagytam a betont.
Nagyjából a felét sikerült lebetonozni. Elfogyott a cement.
Szombatra anyuék ígérték magukat. Jöttek is.
Reggel korán meglocsoltam a betont, majd levettem a kiskaput. Le kellett vágnom belőle.A járdától magasabb lett a terep, felakadt.
Számítottam rá, figyeltem is, hogy mennyire hagyhatom magasan. A kiskapu deszkája alul jó ötcentit felrohadt, és addig vágtam egyenesre.
Később majd a kerítésoszlopokat is fel kell újítani, s akkor szélesebbre csinálom a kaput. A kiskaput tartó fagerendákat vasoszlopra cserélem, arra hegesztem a kiskapu pántjának tartóját, s akkor a küszöbét is újrabetonozom. Nyerek vagy két arasznyit a két oldalon, s nem mindegy, ha egy tévével át kell jönni.
A kiskaput viszont legfeljebb egy deszkával kell megszélesítenem.
Ez még a jövő zenéje.
Most elég volt kibányászni a szögeket, és átmenő csavarra cseréltem rögzítését.
Egy csavar kivételével kész lettem fél 11-ig. Épp húzott ki a vonat az állomásról, mikor kiértem. Anyuék megérkeztek.
Kaptam két farmernadrágot, meg egy csomó hasznos apróságot.
Laci bácsival felszedték a krumplit, és jó hangulatuk volt.
Én átkarikáztam Szilasra, nyitva van-e a tüzép. Csak délig. Vettem gyorsan két 25kg-os zsák cementet. Ettől egykerékre állt a bringa, de ha felültem, haza tudtam vele jönni.
A kapu előtt volt élmény leszállni úgy, hogy ne legyen baj. (sikerélmény)
Jánoséktól kaptam két fotelágyat. Így már vendégek is alhatnak nálunk. Erzsike szülei eladták a kisházat, ki kellett üríteni. Kaptam még két fekete-fehér tévét meg két színeset. Ezek jó fadobozosak, - inkább pozdorja- de polc lesz belőlük.
Közben kedvet kaptam, meg kéne nézni, működik-e valamelyik.
A VT csattogással kiverte a biztosítékot. Ez a Thomson elektronikás, de A56-701X lengyel képcsöves jószág. A Grundig öreg Valvó képcsöves jószág. Csak az impulzus alaplemeze volt benne. Az RF rész meg az RGB hiányzott. Ebből kivettem a képcsövet (már fűtve is volt átkötve ónnal az áramkorlátozó ellenállás), meg a műanyagot is. Kimostam és már keresem bele a félbe osztó középső polcnak való deszkát. Olyan keskeny, hogy a kisasztal fölé pont jó lesz.
A fekete fehéreken nem volt hátlap. A stiroflex kondikat megrágták benne az egerek. Egy szerencsétlent meg is találtam kiszáradva a képcső alatt.
Apropó egerek.
A csapdában találtam egy apróbb jószágot. Cickánynak hívom, de majd azonosítanom kell.
Hosszabb az orra, mint egy egérnek, és ormányszerűen mozgatni tudja. A test térfogata kb. negyede a kifejlett egérnek. Olyan kis bumfordi.
A csapdában sem szaladgált, verődött, mint egy egér, hanem komótosan minden lyukat kipróbált, hátha valamelyiken kifér.
Kimostam neki a négyliteres üveget, nem raktam be a kannibálok közé.
Olyan pici, hogy szinte elvész benne.
Az újságpapíron szétvetett lábakkal fekszik, mint anno volt osztálytársam tacskója, és rágcsálja a háztartási kexet, meg az almát is.
Simogatásra bepisil, de nem támad.
Este még fogtam egy új egeret, beraktam hozzá.
Először még ment az ugrálás. A csöppség behúzódott az alomnak berakott újságpapír egyik redőjébe.
Később meg, amikor az egér megnyugodott, rámászott, átölelte a karjaival, és nagyon bújt a kis ormányos.
Este már közös mosdatás is volt. A csöppség hanyatt fekve élvezte.
Tévé helyett őket néztem.
Anyutól kaptam egy üveg Tokaji aszút. Mire elfogyott a fél liter, húzott a fejem aludni. Egyébként sem vagyok hozzászokva. Karácsonykor ittam talán utoljára. Majd Nufi helyesbít, ha rosszul emlékszem.

Nincsenek megjegyzések: