2009. szeptember 4., péntek

Komjáti napló 2009 - XXX. rész

Szeptember

Beköszöntött az első ember hónap. Hűvös, távolságtartó fickó.

Kedd

Munkanap. Tegnap még elhoztam egy Samsung tv-t. Rondán ugrál a képen egy zavarjel. Mintha nejlonfüggönyt ráznának a képernyő előtt. Állítólag szaga is volt.
Kiporoltam, s bekapcsoltam. Elszíneződött alkatrészt nem találtam, égett szagot nem érzek. A nagyfesz trafóból hangos sztochasztikus ciccegés hallatszik. Kivettem a sortrafót kimosni. Közben megörültem, hogy a képcsőfoglalat egyik forrasztása elvált. Ha a változó terhelés okozza, akkor még megúszhatok egy 6-8 ezer Forintos megrendelést.
Amíg száradt, utána néztem az áraknak. A HQ tényleg olcsóbban adja, mint a SINI.
Kipróbáltam a mosogató lefolyóját. A fürdőszobában a cső végére húztam nagyobb vödröt, oda érkezett a kancsó tartalma. Nem tudtam elég gyorsan körbeszaladni. A víz győzött. Kevertem egy vödör betont, betakartam a hálószoba padlóján a kavicssávot. Sikerült a ragasztás. A ragasztott lefolyócsövön nem jött ki oldalt víz.
Átfúrtam a falat a hálószoba konnektorja alatt, és a fürdőszoba csapja fölé eső lyukat koronafúróval megfelelő méretűre bővítettem. Így már lesz a fürdőben is konnektor.
A 2,5 --es rézdrót megizzasztott. (Borzasztó merev, ha a bejövő mellé elmenő vezetéket is beerőszakolok.) Ma át fogom alakítani. Kell egy dobozt telepítenem mellé, és a régi konnektor helyére csak a kötés fog kerülni. Onnét pár centire rakom át az aljzatot.
Délutánra megszáradtnak ítéltem a trafót és visszaforrasztottam.
Fókusz nincs, húz minden.
Foglalat ki, előhúztam a napkollektornak szánt (már mattfeketére festett) fűtőtestet és leborítottam a foglalatot egy befőttes üveggel. Felnéztem a napra: 'Most fűccsé be!'
Egy órát a távirányító kimosásának szentelem. A korábban beömlött folyadéknak szerencsére nem volt nagy savtartalma, mert nem marta meg az érintkezőket. Kétszeri átmosás és szárítás után úgy működik minden gomb, mint egy újon.
Akkor vissza a foglalatot.
A hiba alig láthatóra csökkent, a zaj is szinte megszűnt. Viszont a hangszóró elhallgatott.
Litze.
Azért kerestem egy kis hangfalat, és hozzányomtam a madzagját a hangszórókivezetésekhez.
Megszólalt.
Kibányásztam a hangszórót.
A litze nincs eltörve. A fekete takony is ép, és nem súrol és visszatolva a sarukat a helyére, többé nem hallgat el.
Imádom ezeket a hibákat.
Este még sötétben körbenézek, hátha látok húzást, de olyan sokszorozós húzás kinézete van a képen. Holnapig hagyom száradni, aztán még megnézek pár kondit, és megyek árajánlani a tulajhoz.
Délután még egyszer szétszedtem a futót. Először csak egy feszítődrótpárt alkottam a vonórúdhoz, ne fordulhasson az oldalára. Nem akartam a merevítőt vaslemezből. Ne legyen már harckocsi! Nekem kell a plusz kilókat is vonszolnom.
A gumiragasztás már jött is lefelé.
Na, majd adok én neki!
Kivágtam a szakadt gumiból egy darabot, és azt kentem be gumioldattal. Pillanatszorító, és hagytam száradni.
Ezalatt elővettem a menetmetszőt, és a válogatott rozsdás csavarokat, anyákat kis zsírral átjárattam. Mintha kispolszkiból maradtak volna, csak megáztak Budafokon a kinti asztal alatt. Rozsda és por volt a menetekben.
Mondjuk direkt ezeket hoztam. Itt vannak üresjáratok, és ettől a tevékenységtől hasznosnak is érzem magam.
Holnap már csinálnom kellene egy polcot, és oda tornyozni ezeket a dobozokat, mert földön sok helyet foglal, és a héten átérek a második komorába a csövekkel.
Onnét akkor megy minden anyag és szerszám az istállóba, a ritkábban használatos dolgok pedig a padlásra.
Este még voltam telefonálni, s éjjel megnéztem a nagyfesz környékét. Semmi árulkodó lila fény.

Szerda

Tv nap. Nem száradt ki a hiba a készülékből. Meg kellett keresni.
Ha már semmi ötletem nincs, le szoktam ülni elé, és nézem a képcsövet. A műsor nem jut el az agyamba, csak a zavarjelekre koncentrálok.
A felső és alsó harmadban is fénylő pontok ugrálnak, mint egy fejhibás, vagy koszos videofelvételen.... aztán, aztán egy apró beszívás. De ezek a zavarjelek állnak.
Hát persze!
BRUMM Ez 100Hz --es brumm! Hogy nem jöttem rá!
Meg hát ugye régen hullámzott a kép oldala egy tisztességes csöves tévén és a videojelben is volt világos meg sötét sáv.
Nem is beszélve arról, hogy a tápfeszültségre superphonálódott csomagocskák sem tűntek fel. (Minek a szkóp, ha nem értelmezem, amit látok?)
Kipenderítettem a 220uF --os pufferkondit a tápból és kapott újat. Olyan sima lett a képe, hogy táncot lejtettem örömömben.
Felejtek-felejtek, de az agygyantám, a kávé csak kigyötri belőlem az eredményt.
A párom szokta mondani, hogy ha tévé, akkor sorkimenő, ha számítógép, akkor táp.
A hibák zöme valóban ez, de kihaltak a fázisdiszkriminátorok, az AGC kondik egyre megbízhatóbbak, s a boosterdióda is félvezető. Már ha nem integrálják bele a sorvégtranyóba. Mit mondjak? Egyre egyszerűbb ez a szakma nem?
Ennek örömére visszavittem a tulajnak délután és előhúztam a GoldStart.

( A visszavitelről jut eszembe. A sokadik ragasztás sem jó a gumin. Nem tudja valaki, lehet-e valahol sallert kapni?)
A bringának rossz helyen vannak a kidörzsölései. A küllők felé esnek. Ezért tolja szét a levegő, de nem adom fel. Amíg van itthon ragasztó, újra szétszedem. Most találtam TIP-TOP-ot is Ildinél. Szmötyi nincs hozzá, de folt van.

Még egy kis GS. A táp bekapcsol és STDBY működik. A bekapcsolásra letilt. Megáll az oszcilláció.
Egy darlington tranzisztor összegzi a három diódából jövő feszültségeket, s juttatja vissza az STRS-nek.
Ezt azt jelenti, hogy valaki azt mondja az STRS-nek, hogy zárlat van.
Feljöttem rajzot vadászni a NET-en. Egyszerűen nem hiszem el, hogy a táptrafó menetzárlatos. Ha legalább egy Videoton vagy Orion tápom volna itt, akkor vígan kísérleteznék vele. Bekötném a TDA4600 mellé, és megvallatnám. De még egy nyamvadt 4,7V-os zenert sem találok.
Előhúztam a leválasztó trafót, de fáradt voltam, nem fejeztem be. A primer körben kell mérnem szkóppal, oda muszáj.
Ja, és közben két nap alatt 16db egeret fogtam a csapdával. Kezdem unni ezt a tevékenységet. A fogyasztásuk is felment napi fél zsömlére. Még van csontszáraz, de fogyóban. A löttyedt paprikából sem maradt semmi.

Csütörtök

Mint a nap neve mondja, óvatosan.
Kirámoltam a fürdőszobából a kitermelt földet. Nem akartam, de betonozni fogok. A fürdőkádig első körben, és vennem kellett párnafát. Még két vagy három gipszkartonlapot is. A kád mellé vízmentes gipszkartonból rakok fel, és arra ragasztom majd a csempét. A csemperagasztó is cementes alapanyag, nem maradna meg a vályogvakolaton. Téglát meg ne rakjak oda -- mondta Nufi -- mert keskenyebb lesz a szoba. Mondjuk gyorsabb is a technológia.
Azt a három darabot most kell megvennem, amit a kád mellé felrakok, mert ezt a mázsás monstrumot nem akarom többet kiemelni. Vasöntvény. Van vagy 100kg.

Tehát tegnap lebeszéltem Rolandnál 10 db 6m-es tetőlecet. (50Ft/m). Kifizethető ár.
Délben hívott vissza, hogy mehetek érte.
Felpattantam a bringára -- bár felmerült bennem az autó is, csak több, mint 1m lelógna elöl-hátul róla, az meg rendőrveszélyes -- bringára ilyen korlátozás nincs.
A fatelepen már összekötve várt a fa. Így ugyan nem tudtam rendesen kiegyensúlyozni. A tervem az volt, hogy ötöt-ötöt keresztülfűzve a csomagtartón két oldalról a vázhoz kötök gumipókkal, és úgy tolom haza, de csak rágumiztuk a segítőmmel a csomagtartó tetejére, meg a kormányra, és így kutyagoltam haza 5km/h sebességgel nagyjából egy óra alatt. (Van haszna a kerékpárkomputernek is.)
A fura az volt az egészben, hogy kicsit keresztben volt a rakomány. Vitte a szememet, pedig a kerék mutatta, merre kell menni. Olyan volt, mintha csálén állna a világ. Kacsáztam is, akár a részegek. Váltani kellett. Úgy nézni magam elé, mint vezetésnél. Ne lássam az autót, jelen esetben a bringát és a leceket.
Nem álltam meg, - csak egyszer Szilas után tüsszenteni - mert ledönteni (oszlop nem volt) nem tudtam volna, felemelni a földről meg két esélyes.
Az oldalam lett kék, meg vízhólyag a talpamon. Ettől eltekintve simán ment.
Nufi jelezte, hogy biztos sokan kiröhögtek, de szerintem itt ez nem kuriózum. A fizikai erőnek van értéke, és pénzt spórolni sem bűn.
Itthon betuszkoltam az istállóba, mert esőt jeleztek, és feljöttem a tetőre papírra rajzolni a múltkor letöltött GS tévé táprajzát. Elavult technológia (és lassú is a kézi rajzolás), de az EPSON FX-870-esemhez nincs festékszalagom, s a leporellót is Bp-n hagytam. Annak a másodpéldányán látszott volna minden az indigó miatt.
Még egereztem egy kicsit, meg körbelocsoltam a kertben a tavasszal ültetett fákat és a bokrokat. Bemálnáztam degeszre magam.
Este megrendeztem az első monogrillpartyt. Egyedül 'ültem körbe' a zsebkohót, és megsütöttem a hűtőből a húsokat.
A disznóhús gyönyörűen bezárult, és fehérre sült a belseje. Meg sem égett, csak szépen megpirult a rácson.
Nufi, most fogd be a füled! Nem tettem rá sem sót, sem egyéb fűszert. Maga a hús volt finom.
A csirkecomb vastagabb volt. Azt gyros módjára ettem.
Ami megsült, azt lefaragtam aztán vissza a rácsra.
A bőréből lecsurgó zsírja felszította a tüzet és meg is kapta több helyen.
Mindegy, jól bezabáltam.
Este a beszélgetésnél másodszor sütöttem el Nufinak azt a szöveget, hogy az egereink valami gyíkkal pározhattak, mert az rak ennyi tojást. Úgy jönnek a falból, mint a hangyák.
Ezer bocs érte!

Nincsenek megjegyzések: