Oszlop II

Péntek

Reggeli után kicuccoltam a diófa alá a szerszámokat. Átfúrtam nyolc téglát, és levágtam hozzá a kerítésdrótból kétarasznyi darabokat. Négy téglát összefűzve letettem az oszlop mellé. Megkevertem a maltert a furikban, és felmásztam a létrára ezzel a „nyaklánccal”.

A régi oszlop stabilizálására beleépítettel egy laposvasat a ház oldalába, és az oszlop közepénél visszahajtották. A visszahajtásban elhelyeztek egy másik laposvasat. Nagyjából úgy, mint ahogy a kardot lehet a hüvelyébe dugni. Ez a kard-rész éppen a felrakott oszlop tetejéig ért, fenn pedig a tetőlécig. Ha kissé eldöntöm, akkor szorul, de lefele-felfele van vagy 10cm mozgástere.

Na ettől nem lehetett felrakni normálisan a felfűzött téglákat.

Gondoltam, hogy kihajtom a hüvelyt. Nem oly egyszerű. Az már a cementtől összegyógyult. Kihúzni a falból jókora bontás árán sikerülhetett volna.

Meglazítva a láncolatot a téglák közötti résen bekínoztam, és feltettem az oszlop tetejére.

Mind a négy lefelé konyult, s még meg is mozdult felülről a harmadik téglasor az oszlopban. (Anyád!) Nagyon sok agyalnivaló időm nem volt, mert a malter ott állt bekeverve. Közben Zilinyi Pista bácsi is jött, hozott nekem zöldéget. Azt tanácsolta, csináljak hozzá keretet.

De az nekem egy délelőtt. A hozzáférhető anyagból összeütöttem valamit, de nem volt hozzávaló állvány.

Kínomban apró szögekkel ráütötten olajos hal dobozának a fedelét, és három téglánál egész jól sikerült. A negyedikben minden szeg elgörbült.

Akkor marad!

Vastagon a malterral szemre kiegyenlítettem a tégla alatti rést. Le-föl ugráltam a létrán. A lejtős füvön dőlt a létra, a betonon akadt a biztonsági bütyök, és amikor végre már vödörrel, kőműves kanállal a kezemben a 40 fokos melegben fürödve a saját levemben álltam a létra tetején, megjelent két jókora pőcsik légy, és nálam nem az „Ein Kalk, ein Stein, ein Bier” (Egy malter, egy tégla, egy sör) volt a munkaritmus, hanem Két pofáncsapás, egy… ensúly vissza, kanál a vödörbe, egy csapás hátra, flötty a téglára, két csapás hátra, le a tégláért csendben káromkodva…

Aztán mégis fenn maradt. A maradék összekapart malterral a nagyobb téglahézagokat szotykoltam be. Szerszámmosás, majd bejöttem az ágyra, és egy órát ejtőztem. Kaja a halkonzerv volt. Lubickolás a szürke kádban.

Még keresgéltem a neten az Unitra DMP-404 rajzát, aztán a Kádár Géza könyvben megleltem Slazak néven. A bemeneten van valami sávszűrő, ami egy párhuzamos és egy soros rezgőkör is lehet. De jó lenne, ha itt volna a wobblerem! De nincs. Más megoldást kell találnom.

Amíg berámoltam a szerszámokat a helyükre, bekaptam egy zacskó virslit, már elmúlt fél hat. Fogtam a fényképező masinát, és megörökítettem a holdbéli tájat a Bódva partján Dobódél irányába. Végre a tóról is sikerült pár jó fotó. Tolom magam előtt a feladatokat, de ez is otthon kerülhet majd feldolgozásra, mert itt minden fénykép kirakása lutri. Van, hogy elsőre felugrik, de van, amikor ötödszörre is csak egy forgó valamit mutat, és eldobja a feladatot.

Lőttem pár fotót a partról is. Pár éve még egy-két konzervdoboz volt a parton. Most itt gólyatábora van az Eltének, és megnőtt a turista forgalom. Ez pedig mocsokkal jár. Nem sörösdoboz, hanem ásványvizes-joghurtos-nejlonzacskós szemét a jellemző. Vagyis a kultúrát hozták a természetbe.

Ahol be szoktam menni, egy jókora nagy kupac szar fogadott. Tudom, hogy a bokros területen jó elbújni, de nekem nem esett nehezemre rádobni 5-6 marék homokot, és máris eltűnt az egész.  

Mostanra a diákok már elvonultak, és csak a ’bícsen’ maradt egy autós DUF-DUF-DUF-ot hallgatva. 

Ja, és a szemközti részen két horgász. Ők átkiabáltak, hogy nem hallják a zenét. Erre hangosabbra vette a tulaj.

Nem volt kedvem sokáig maradni.

Hazafelé jövet Irénke néniék felé jöttem. Örömmel láttam, hogy megkerült Bobi. A szép világos kutya több, mint egy hétig elcsatangolt valahová. Tegnap találta meg Irénke a malomnál. Volt is nagy ugatás, de később megsimogattam.

 Este a telefonfülkébe menet eleredt az orrom. Először még megállta, de amikor Nufival beszéltem, csöpögni kezdett, annyira zavart, hogy be kellett fejezni a traccspartit. Levegőt nem kaptam, annyira. Itt az allergiaszezon. De hát mitől?

A szójás virslitől?

Éjjel jutott eszembe, hogy a macskáktól volt ilyen korábban, de most Bobit simogattam. Lehet, hogy rajta volt valami allergén vacak?

Majd kiderül.

Holnap gyümölcs-zöldség napot tartok.

Szerda --- csütörtök

Összefogom csokorba a napjaim.  Hátha így szebb.  A korán kelést kávéval ünnepeltem. Kár volt.  Bár a lengyel rádiót sikerült CCIR normára húzni – vagy legalábbis odavalósi adókat is hoz - de érzéketlen. Most még meg kell találni a bemeneti sávszűrőt, hogy a leszívást is odébb pakoljam. Ja, és a Jolikától kapott munkák is megdolgoztatnak. Az órás rádió beindult, de vándorol. Állandóan utána kell állítani. Az órája pedig… mint az anyué. Melegedésre eltűnnek szegmensei. Pont ilyen volt anyunak is vagy 10 éve, és ott kontakt hibára gyanakodva átforrasztottam. Na utána nem volt több életjel a kijelzőjén.

Akkor nézzük a könnyebb eszközt. Háztartási robotgép. Ez egy motor három kapcsolóval. Egy diódával felezik a rájutó szinuszt. Nem bonyolult. Ha nem égett le a tekercs, akkor hamar lesz eredmény. Már annak is örültem, hogy a hálózati madzagján kisarasznyi egérrágás.

Csak hát a motor félig szétszedve…. hátulról.

Lehúztam a bronzcsapágyat, az állórészt.  A műanyag burkolat lóg a motoron. A csavarokat a meghajtó műanyag speciális fogazású tárcsa takarja. A tárcsát a tengelyén anya rögzíti. Benne lefordult csavarhúzónyom.

Pár csepp olaj a tengelyvégre. Elő a fűrész, kerestem ’nem kár érte’ csavarhúzót, és nyissz. A tengely másik végét satuba fogtam. Jöhet Hanczúr az erőművész.

Az anya szépen átalakult. A tengely végébe sávokat harapott a satu, a szerkezet nem mozdult. Több órás küzdelem után feladtam. A kitekert csavarokat visszakínlódtam a tárcsa alá. Jól meghúzva is lóg az egész miskulancia.

Hoppá!

Mintha gumitörmelék hullott volna ki zsíroldós mosáskor. Gumit még csak lelek akkorát, ami oda elég lehet. Viszont jött a sötétség. Loholtam a telefonfülkébe. Nufi után pedig a szürke kádba. Hogy milyen jól esett a lubickolás!…

Csütörtök

Reggel ¾ 6-kor ébresztő. Kisuvickoltam a konyhát. Reggeli, egéretetés, vízhúzás az edényekbe. Negyed kilenc előtt már az állomás – hűlt helyén – a tábla mögött megmaradt kis pad maradványán ültem, és vártam anyuékat.

A program ismét gombászás. Csak most autóval vittem a kis csapatot . András most nem ért rá. Mari néni nem akart jönni. Irénkét már meg sem kérdeztük. Zilinyi Pista bácsiért még beugrottam, de ő is paprikát pucolt éppen.

Letettük a kocsit a múltkori végállomásnál. (Földút vezet be az erdőbe.) Laci bácsival indultunk neki a magasles irányába. Anyu maradt a kocsi közelében. Időnként elvesztettük egymást, majd újra megleltük. Laci bácsi alig szedett valamit. Nekem hamar megtelt a vödröm.

A második fordulóval is megszedtem egy vedret, és utána jöttünk haza.

Itthon a diófa alatt pucolták meg a tuskógombát. Azóta fenn szárad a padláson. Viszem haza Nufinak. (Csak itt ne felejtsem!!!)

A galambgombát holnap csinálom meg. Abból vittek anyuék Ferinek is.  Jolikától tudom, hogy Feri szereti.

A fél hatos vonattal mentek haza anyuék. Én az állomásról egyenesen Dobódélre mentem. A vízbe csobbantam, és a tó közepe táján tempózva hallottam anyuék vonatát. Akkor ért ’utol’.

A hátam mögött három lány sétált. Nem tűntek biciklitolvajnak, hát nyugodtan kerültem meg a szigetet, és visszacsüccsentem száradni. Tőlem jobbra volt elhagyott cumó, később arról hallatszott a csacsogásuk. A bal oldalon ismét nagyobb társaság hangoskodott, de már nem volt olyan zavaró, mint tegnapelőtt. A második úszásom már nem a sziget körül indult, mert odatelepedett a három lány. Álltak a sziget oldalán, és nagy csoportból kivált  hasonló korú fiúk próbálták magukra vonni a hölgyek figyelmét. Körbe is úszták, de nem tűnt sikeresnek az akció. Én keresztbe úsztam át a tavon, meg vissza. A következő lihegés közben a lányos beszélgetéséből Soroksár, meg Kék tábor foszlányai érkeztek. Aztán patróna.

Hoppá! Az egyik lány sztorizott a korábbi életéről, a tanulmányi versenyekről, és többször elhangzott a patróna szó.

Nem illik hallgatózni, nem vagyok én Bánk bán, hát elkezdtem befejező körömet, akarom mondani átúszásomat. Az úszás csobogással jár, és  fölöttünk a fecskék is légibemutatót tartottak. Még majdnem ki is kapaszkodtam a túlparton, de a fagylaltkehelyszerű hatalmas bárányfelhő mellett szürkülni kezdett az ég a Tornai várat takaró hegyvonulat fölött. Visszaindultam. Közben a három lány is szétvált. Ketten a partra, a harmadik engem keresztezve a csoport felé tartott. Gömbölyű, mosolygós fogszabályzós arc közeledett. Köszöntem, és megkérdeztem, hogy ő a Partónás?

Igen.

Merthogy a páromat is Soroksárról hoztam Budafokra, és a Patrónában lett  nagy lány.

Hosszú beszélgetést nem csaptunk, de ugye milyen kicsi a világ? Nufi akkor is van velem, ha épp 250km választ el fizikailag.

oszlop

Vasárnap-hétfő-kedd

Most kissé összefolyik a hétvége, mert vagy minden nap billentyűzök, vagy olyan az agyam, mint az ementáli sajt.

Vasárnap dél felé hazamentem anyuhoz Miskolcra. Elkarikáztam Mészihez. Rég jártam nála, és most a beszélgetés sem esett jól.  Ott voltunk a pedáns kis műhelyében, és az asztala előtt ült, én meg álltam, vagy leültem a küszöbre. Később ő is felállt, és hintázva beszélt, amitől szédülni kezdtem.  Hamar leléceltem.

Anyunál pedig már sötétedéskor elbóbiskoltam. Negyed kilenckor alig bírtam lelket verni magamba, hogy telefonáljak Nufinak.

Hétfőn délelőtt Pingyomon voltunk almát szedni. Az Aldiban bevásároltunk, aztán ebéd, és bebringáztam hosszú biztosítékot venni, rá kellett jönnöm, hogy a kereskedelem minden hasznot magának akar. Egy üvegcsöves biztosítékot, hagyományos olvadóbetétet annyiért adnak… de nem is írom le, mert úgy sem hinné el senki. A végén Csabihoz mentem be az Avas alján, és neki volt 500Ft-ért, de csak egy.

Curik anyuhoz, majd haza Komjátiba.

Itthon kipakoltam, s még olvastam egy kicsit, de hamar bedőltem az ágyba.

Kedd

Ez már jobb nap.

Reggel Szilasra mentem egy zsák mészért. Éppen megérkeztem. A bringa állandóan hátsó kerékre akart állni, mint egy vadló a terhe miatt. Dodi hívott, menjek gombázni.

Mondom, először oszlop.

Ő akkor is megy.

Mondom két óra múlva.

Jó.

Még kiszaladtam a falu végére Pista bácsihoz megkonzultálni, mennyi mész meg cement kell a kőporhoz. Délelőtt tízkor megvoltam a tervezett résszel.

Jött is Dodi egy eddig ismeretlen férfival. Később kiderült, hogy ő Szepsiből jött. Még Andrást is rábeszéltük, hogy jöjjön. (Szembeszomszéd)

Négy biciklista kapaszkodott fel Tornaszentandrás fölé. Már majdnem Szentjakabig. Ott beállítottuk a bicajokat az erdőbe, és hamar megszedtük a vödröket.

Annyi potypinkát (gyűrűs tuskógomba) találtunk, hogy nem fért a vödörbe. A tetején gallyakból csináltam olyat, mint az ekhós szekereken volt régen, és rátépőzáraztam a  világító mellényt. Így tudtam hazahozni.

Vittem is egyből Irénke néniéknek, meg Jolikának is. Végre valamit én is tudok adni nekik.

Iszonyatos meleg volt. Amíg kikarikáztam Dobódélre, csatakra izzadtam magam. Ott meg több diákcsoporttal találkoztam. Zengett a környék tőlük. Úsztam vagy fél órát, aztán hazajöttem. Épp időben, mert jött egy felhőszakadás.

Negyed kilencre fejezte be. Mehettem telefonálni Nufinak.

Még végignéztem a 24-et, és el is aludtam.

Szombat

Szombat

Egyébként augusztus 20. Alkotmányunk ünnepe. Meg az új kenyéré. Meg biztos van még több történelmi gyökér is, de most nem rágódom rajta.

Elég nehezen pörögtem fel. A Dodi rádióján rágódom fejben-asztalon, stb. A panelszakadást nem találtam meg, de közelebb forrasztva a hangszórót, már brummot hallok. Az AM középfrekvenciát nem veszi.

Kipróbáltam a Béka módszerét. A kimerült laposelemet beállítottam vízbe, és rögtön lett 3 Volt a két cellából. Bár a vivőfreki nem tűnik túl stabilnak, de majd ha megszívja magát az oldalán támadt lyukon, akkor az ionáramlás is lehet egyenletesebb.

Már jó meleg volt a gangon, és a legújabb egeremmel szemeztem javítás közben. Nem haladtam sokra.

Ebédfőzés közben Dodi hozott még egy Mikrohullámú sütőt. Ebben is az a hosszú biztosíték ment el. (Azt hiszem, veszek belőle sokat, ha nem drága. ) Ki-bejártam kavarni a kaját, meg a sütő között, aztán elunta, és mondta, hogy majd visszajön érte.

De mondom, egy óra múlva vidd el!

Azt várhattam.

Délután, amikor a hűsbe húzódva hallgattam a Bartókon a Haydn Londoni szimfóniájának - Egy mű, több előadó feldolgozásában – beszélgetős műsorát. Persze, hogy akkor jött Dodi. Csak lusta volt cipelni. Majd ideküldi a fiát. Persze ötkor még nem volt sehol. Én meg akkor mentem úszni.

 Mari néni háza előtt karikáztam fel a töltésre.  A Bódva túlpartján Komjáti mellett is széles sztráda fogadott. Egyenesre faragott, nemrég még termőterületen mehettem hosszan. Olyan árteret alakítottak ki, ahová baj esetén lehet pufferelni a vizet. Az Esztramoshoz vezetett régen egy sínpár. Gondolom, a mészkőszállításban lehetett szerepe. Most benőve gazzal. Szóval ott volt vége ennek a gátnak, és visszaterelt a két bányaépület  bejáratához. A kisebbiken egy tábla mutatja, hogy van Esztramos kalandtúra egyesület.  Még túrázókkal is találkoztam.

A tónál ma kevesebb horgász volt kinn. Egy autó a szemközti parton fürdőzőkkel. Nekem azonnal a vízbe kellett mennem, mert akkora pőcsikek fogadtak, mint a.. szóval nagyok. Tegnap is szereztem pár ronda csípést. Ma nem vágytam újabbakra. A tó közepén szitáló fehér rovarok rebbentek fel, de azok nem bántanak. Olyan más a világ a víztükör fölé éppen kiemelkedő fejjel. Onnét nem az eldobált szemetet látni a parton, hanem a bárányfelhők vonulását a hegyek fölött. A hegyvonulat tetején büszkélkedő adótornyot. Egészen közeli lesz minden csobbanás, brekeke.

Az első kör után kiültem a partra, és bedobtam egy követ a vízbe. A hullámok elindultak a középpontból, s vagy 10m-ig követni lehetett a fodrait. Addig tartott annak a 2-3 dekás kavicsnak a hatása. De sokszor mondtam már, hogy nem értem a pecásokat, mit élveznek. Pedig van mit. Izgalmasabb tud lenni, mint a nídforszpíd.

Már hűvösödött, amikor visszaindultam. A munkagépekre vigyázó emberek behúzódtak a lakókocsikba. Ők biztosan unatkoznak. Ők a mai pásztorok. A nyájuk ugyan nem kóborol el magától, de farka-sok ember esetleg fenné rá a fogát.

Benéztem még Mari nénihez. Itt voltak János, Erzsike és Norbi a családjával. Kis traccspartit rendeztünk a bringázási szokásaimról. Hogy amikor késtem,  egyik oldalon pedál nélkül lihegtem be tévét javítani, aztán most sem szoktam le a drótszamárról.

A 20-i buli miatt inkább nem mentem ki telefonálni.

Este Nufi felhívott, hogy Szüribaba hosszú álomra hajtott a fejét. Egérmértékben matuzsálem volt. Mondtam, hogy vegye ki a dobozból, amíg ki nem hűl, ne vegyék észre a kicsik, hogy apa is ehető.

Megnéztem még a Kettesen a filmet. Sehogysem jut eszembe a címe. Egy gyengeelméjű srác életútja Amerikában. Iskola-Vietnám-rákhalászat-hosszú futás. Közben távszerelem. Végül megajándékozta a lány egy ép elméjű gyermekkel, és meghalt. Jó is volt meg nem is. Olyan amerikai film. Egy ötlet hosszúra húzva.