Eső után

Tegnap rekkenő hőség volt egész nap. Öt óra felé belecsobbantam a kádba fürödni. Akkor jött az első szellő.
Még megkeresett Pista bácsi, hogy nem jön az egyes műsor. Állítsam be a tévéjét!
Elbicajoztam, mjad hazajövet megpillantottam egy gyönyörű bogarat az úton.

Visszatipegtem lefényképezni.

A sokadik kattintásra behúzta az orrát a masina, töltőre mehet az akku. Máris kopognak. Sanyi bácsinál is elmászott a meccs. Nem jön az egyes.
Mehettem vissza Pista bácsi szomszédjába.
Még szétkaptam a kapott Sokol 403-ast. Ez még nem volt szétszedve. Én törtem ki a viaszpecsétet. Inkább a kéznyomok eltüntetése miatt szoktam ezzel kezdeni.

Hrrr... harap, harag, harc, (h)Arpad

Megkaptam! Nufi megszerezte. Fejes Pál nak 46000 éves történelemről szóló könyvét.
Hú, de nehéz! Állandó figyelemösszpontosítás mellett olvasható, bár én a zenész fülemnek megfelelő, azaz hangi megfeleltető, pontosabban belső hallással akarom rögzíteni ezeket az átírási, áthallási lehetőségeket. Meg a hangtani és beszéd fejlődés állomásai között az átjárókat kialakítani oda is, meg vissza is.
Melinda hozta ela könyvet péntek este. Szombaton nem sok időm jutott rá. Laci bácsi névnapját ünepeltük. A zsebkohót kellett gatyába ráznom, mert grilleztünk az udvaron. Mindenféle husikák pirultak a rácson.
Valószínűleg faszénre tervezték, de nekem fám van, szénné égetni pedig... pontosítok, parázzsá égetni pedig fél órával hosszabb művelet. Három parázsra égetés alatt elkészítettem a kaját. A diófa alatt felhalmozott gallyakat gyújtottam meg, és amikor már nem jött láng, akkor raktam fel a rácsot, a rácsra a hússzeleteket.
Az utolsó körnél már több parázs volt, kicsit 'feketére is pirult' itt-ott, de gyakorlás kérdése, és előbb-utóbb szalonképes ennivalót sikerül sütögetnem.
A maradék ágakat is bedobozoltam végre. Pár napja nem volt eső, megszáradt valamennyire a halom. Papírdobozban várja a sparherd mellett a sorsát. A jövő hétre megint hideget ígértek.
Átalakítottam a sortrafó teszterem. Nem elektromosan, csak csatlakozó felületeket forrasztottam a vezetékvégekre. Így talán gyorsabb lesz a használat, illetve a táptrafónak a lábkivezetése hőre lágyuló műanyagból áll ki, és ha forrasztom, sietni kell, meg konyulhat is a fémláb. Visszatenni művészet ellenőrzés után a sok lukba.
Az almafám haldoklásáról talán már írtam. Megölik a tormák, elszívják alóla a vizet.

Most naponta több vödör vízzel próbálom meg a gyökerét ellátni, és ráhúzom a levágott tormaleveleket a tövére takarónak, meg szivacsnak. (Úgy tűnik, él szegényke. Visszajelez.)
Kifogytam a mondanivalóból. Biztos elfelejtek történéseket, de majd pótolom. Ma úgyis turbóztam magam egy kávéval, mert tegnap a fagylalt megkínzott. Csak tudnám, miért nem hiszem el, hogy a tejtermék árt nem nekem. Leginkább a bolti  édesség.
Na de majd a ribizli és meggy helyretesz a hashajtás (kv) után. 

Meggy vagy marad

Áll a létra a meggyfa alatt, és már telelakmároztam a bendőmet. Nincs most sok gyümölcs. Az eperszezon elmúlt, tegnap a ribizlibokrot legeltem le majdnem kopaszra. A büszkét valami foltozza, bár nem lyukas.
Tegnap nekifogtam a nagy Orion tévének. Kivettem a sortrafót, megkerestem a célműszeremet, és megzengettem róla. Nem lesz baj vele. Szép, szabályos sorimpulzusokat mutatott a szkóp, a beszívások is (ragyák) is elmúltak, mihelyt megpuffereltem a táp kimenetét.
A bekapcsolt tévén halk sírás hallható. Így sorkimenő nélkül is.
Leszedegettem a diódákat a táptrafóról, s a sírás maradt. Kivettem, de nem látok menetzárlatot. Mi a búbánat lehet vele?
Még a bemeneti kör három elkoját is átméregettem, soha eddig pontosabb értékeket nem találtam. Tudom, most jöhetnek az impulzus kondik. Azok pedig méréssel nem, csak cserével árulják el, jó, vagy rossz passzban vannak.  Bosszantó kábelezése miatt, és hogy kicsi alá az asztal, minden bajom van javítás közben.
Teát főzök, almát rágcsálok, keresek egy szerszámot, amiből két másik van az asztalon, és indokolatlan a hiányérzetem.
Még ki sem csomagoltam a 100megás szkópot, ez az EO-213 is vígan elmuzsikál nekem.
A nyafogásom igazi oka a kiesett idő. Hiába érzem tanult szakmámnak, a zenész is gyakorlással tud muzsikálni, a sőt  a koncert előtt már ráhangolódik.
Nekem a gáztűzhely, meg a kocsi jár még az agyamban, nem a pumpatranzisztor terhelés elleni védelmi rendszerének kuszasága. Ráadásul a doksi  monitorról, nem papírból. Azaz itt zúg nekem a ventillátor is.
Érdekes, a Németh László könyvből nem kandikál be egy gondolat sem, pedig éjjel pár oldalt továbbolvastam.
A bibliai elmetúrám pedig muszáj ellensúlyoznom népmesével. Ezek a kódorgó napkeleti népek agresszív (van erre magyar szó?) hódításaikkal mind jobban átállítanak a jámbor földművelők oldalára.
Igazság?
Eddig még nem találtam a szürke könyvecskémben. Biztos később érkezik.

"A keresztény eszme első alapelve az a hit, hogy megtanuljon maximálisan bízni a hívő a Biblia tekintélyében, tévedhetelenségében. Apró életfeladatokban (lakóhely, munkahely választása) komoly leckét kap az ember, hogy a Biblia megítélésétől függetlenül döntsön, mégis mikor a Biblia helyett, sőt a Biblia kiigazítására Isten közvetlen tanításaira kellene hagyatkozni, ezt egyáltalán nem meri megtenni. Olyan erős már benne az írástudók hitetlen biblikusságra vonatkozó magyarázatai, hogy ennek gondolatát már eleve a Sátán sugalmazásának véli.
Igaz ezekre a keresztény mozgalmakon belül Jézus mondása a kereszténység igehirdetőire. prédikátoraira, hitetőire éppen úgy, mint anno a korabeli írástudókra"

Ezt a részletet Tóth Kornél Frigyes  Jézus vagy Pál? c. írásából metéltem ide.
Erről Attila jut eszembe. Mennyire szenved a nyájhoz tartozás és az eltávozás feldolgozásával. Én legalábbis ezt érzem.
Pedig nem kellene. A papok csupán tanítók, s nem ítélőszék. Csak annyit adhatnak át bárkinek, amit ők tudnak, tudni vélnek, esetleg felolvasnak.
Attila  felnőttként döntött, és éli a döntése következményeit. Ez a természetes.
Marika nénit kórházba szállíttatták unokái, amikor baj volt. A kis 40 kilós asszonynak mindjárt bekötöttek egy zacskó infúziót, s ki tudja, lehet, hogy ez terhelte túl a szervezetét. Lehet, hogy a kórházban felébredve rémült meg az idegen környezettől. Nem az ő döntése volt, hogy odakerült. Talán járt volna neki az otthon elalvás.
Laci szomszéd most töpreng azon, hogyha nem vitetik be, talán még élhetne.
Talán.
Nem is olyan régen kivettem a haldokló egerünket Néger Banyácska mellől, és a kezemben lehellte ki lelkét. Nufival együtt ültünk a az ágyon, megvártuk a távozást. Érezni lehetett. Azt is, hogy ennek az egérkének döntése is volt, hogy menni akar.
Nem sirattam meg. Csak tovább ment tőlünk.

...

Megint rábukkantam valamire. Nimród származását a Biblia Khúsra vezeti vissza. A magyarok eredetmondájában pedig a nagy vadász a mi ősünk. Tehát a választott nép beleírta a legfőbb tudástárába, hogy mi szolgái leszünk a földön.
Szántai Lajos már idézett egy gesztát, melyben nem ezt a vérvonalat jelölték meg.
Lehet, hogy a Badiny Jós Ferenc könyvében megtalálom?

Mi a baj a meztelenséggel?

Olvasom a Bibliát.

Az első említésben Ádám és Éva rejteznek el megvilágosodásuk napján. Ezt szinte még átugrottam.
Noé története jutott mára. Noé részegen, csupaszon fetreng a sátrában, s az egyik fia, a faragatlan Khám kiröhögi?, és nyilvánosságra hozza.
(Bár lehet, hogy rosszul értelmezem, mert Khám látta, és az ő fia Kanaán csak a bűnbak. Vagy Khámot el is pusztítják? Mert szó nem esik róla több.  Inkább nem magyarázok bele semmit, csak a leírtakat értelmezem.)
Ebben a történetben nem a részeg disznó szégyelli el magát, két fia szolgájává rendeli a hangoskodó utódait kijózanodása után.
Azt szűrtem le a történetből, hogy a hatalomnak mindig van takargatnivalója, a tényfeltáró (újságíró) -t meghurcolják.
A két bárgyu testvér rá sem tekint az 'igazságra'. Minek utána pedig eltakarták a lényeget, kivárnak, s ezért jutalmat kapnak.
A hatalmi berendezkedésre lefordítva: A vezetőnek nem lehet hibája.
Mindez pedig a múltban szerzett érdem miatt. Megmentette a családját, meg jónéhány állatot, s bár azóta egyszerű földművesként tengeti életét, neki élte végéig jár a tisztelet.
Érdekes, hogy nem salátát, vagy búzát termel, hanem szőlőt. A vígalom, a felejtés, a befolyásolás eszközét.
Hm.Tényleg érthető a világ a bibliai történetek alapján. Az eszköztár bővül, de a kiemelkedő ember természete ma is hasonló.
Eszembe jut az öszödi beszéd. A hatalom csúcsán valaki őszinte akar lenni, és arcába vágja a pártjának - a hatalom birtokosának - hogy hazudtak.
Meg is kapta a magáét érte. Pedig családon belül mutatott rá valamire.

Nyugodjék békében Marika néni!

Ma reggel mondta Nufi, hogy már nem jön haza a kórházból Marika néni. Tegnap vagy tegnapelőtt vitték be, mert nem evett. Pedig voltak tiszta pillanatai is. Nyolcvanöt éves lehetett? A nyolcvanadik születésnapjára Nufi még tortát sütött neki. Tavaly emlegette, hogy vajon látja-e, amikor hazamegyek. Tavasszal a füvön találtuk, hanyatt esve  kiabált Laci után, a múlt héten a ház melletti járdán feküdt, és az én nevem kiabálta. Már nem voltam otthon, nem én állítottam talpra.
Ezek az emlékek sorjáznak elő hirtelenében.
Laci szomszéd is nekiindul a bürokráciának. Vajon miből temesse el? Tegnap ott jártak a kéményseprők, és belekötöttek minden kéményünkbe. Neki le kell bontani, és újjáépíteni, a miénken állítólag béléscsere, a másik Laci szomszédé visszaszivárog.
Nem tudom, hogy mi lesz a folytatás.
Marika néni nyugdíja nélkül Laci fölött is összecsapnak a hullámok.
Nem tudom, hogyan tovább. Az élőkben gondolkodom. Műszerész fejjel azt mondom, le kell ülni, és átvizsgálni, mi működik, és mi nem. Ami nem, azt eltávolítani, kicserélni, de az élet nem ilyen egyszerű.
Marika néni is pótolhatatlan, fordult a világ, emléke marad, amíg mi élünk, akik ismerték. Unokái, dédunokái vannak. Ő teljesítette a feladatát itt a földön.
Nufi azt kívánta, hogy úgy legyen, ahogy Marika néninek jobb.
Szerintem teljesült a kívánsága.