2009. június 4., csütörtök

Komjáti napló 2009 - XIII. rész

Hétfő

Ma ünnepnap van. Pünkösd.
Ömlik az eső. Egész nap ez van. A 'szoknyám' a derekamon, már az is zavar, de rendületlenül igazgatom.
Reggel a számítógép mellett ülve sikerült úgy elhelyezkedni, hogy nem bírtam felállni. A gerendába kapaszkodva ráztam ki a szorult helyzetéből a derekam.
Aztán elfelejtettem, és le-föl járkáltam a padlásra a hálózati kártyával.
Az USB-s azonnal megállította a gépet. Már a memóriákkal sem lép kapcsolatba.
Ha benne van, akkor vár a legtöbbet bootoláskor, és amikor a linux kernel az USB-hez ér, akkor újraindul a gép.
Menni kellene már Miskolcra kondenzátorért, de nem tudom, lesz-e eső. Mindenképpen bringával megyek.
Felhoztam a képcső nélküli tévédobozt egérpadnak. Rátettem a monitort is, így sokkal kényelmesebb írni. Legalább valami otthonra emlékeztet, Az előlapján a képcső előtt üveglap van, és így összerakva nem is tűnik fel, hogy szinte üres.
A két belső hangfalához kell valami erősítőt üzembe helyeznem, és akkor hangja is lesz a gépemnek.
Késő délután kisütött a nap. Kiráncigáltam a szögeket a zsaludeszkáimból, amit Józsinak kölcsön adtam. Elsirattam őket.
Igaz, hogy visszakaptam, de az egyforma 180cm-es deszkák java ketté vágva, a vékony öreg fenyő mindenhol elhasadva, és fáj, hogy miért kell a fél centis öreg fenyődeszkába 120as szögeket verni, aztán visszahajtani, meg az élébe is beleverni.
Én nem véletlenül fúrom elő és facsavarozom.
Ez már csak tüzelőnek lesz jó. Legfeljebb almásládát üthetek össze belőle.
Még a vastagabb deszkában is annyi szög volt, hogy tűpárnában nem lelni annyi gombostűt egy menő szabónál.
Az istállóban az átjáró pallót újból le kell szabnom valamiből.
Este hét után csepegő esőben mentem telefonálni, de nem lett zuhi.
Megkerestem a pumpát, holnap időben kelni, és megyek sóskát szedni.


Kedd

Nyolckor keltem. Kilenc előtt már a Bódva parton szedtem a vadsóskát. Itthon még leszedtem pár szem epret. A szétvágott gyümölcslés dobozban egy sornyit helyeztem el úgy, hogy ne törődjön. Tettem hozzá még egy csokit, meg a pumpát. Pár deka az egész. Átöltöztem, mert a nadrágom, a cipőm a zoknim szétázott, és s repültem Dezső bátyáékhoz.
Melinda már tegnap hazament.
Ennyit a memóriámról.

Pár szót vesztegetnék a blogon szereplő nevekre. Lehet, hogy érdemes külön kitenni, majd a mátkám kitalálja, hová ízléses. (lásd az olalsávon - a szerk. megj.)

A sor biztosan nem teljes, de amikor eszembe jut valaki, majd bővítem a névsort.

Közben elkapott a lelkifurdalás, hogy leszólom Józsit a deszkák miatt, Ha nem kaptam volna vissza, akkor is odaadtam volna. Csak én ilyen duzzogós vagyok.
Azt még nem említettem, hogy kaptam tőle egy hosszú szál nyers fenyődeszkát is az elfűrészeltek helyett.
A miszlikkel pedig már befűtöttem, és nem maradt a nyakamon.

Józsi hozott még két varrógépet és egy tévét javítani.
Valamiért a dobozos hordozható varrógép tetszett meg, azzal kezdtem.
Első próbára csinált mindent, mint a kisangyal.
Kinn is hagytam éjszakára a verandán, majd holnap.


Szerda

Reggel mosással kezdtem. Kilenc körül kezdtem neki, fél 11 körül már a mosógép is elmosva, a centrifugával visszakerült a helyére, és a ruhák is majdnem szárazak voltak.
Pár perc ejtőzés után be kellett szedni, mert jött a zuhi.
A farmereket felaggattam a gerendákra, a fehérneműt meg apróbbat állványostól be a konyhába.
Be mindent, a varrógépeket is, és a verő eső elől bemenekültem az ágyra, el is nyomott a buzgóság jó egy órányit.
Utána a napsütésben visszaköltöztem a verandára, és ismét kipróbáltam a varrógépet. Belassult. A fordulat nem változott. Először szétszedtem a pedált. Apró szénkorongocskákból volt a szabályzó, és egy rugós áttételen nyomta a pedál össze őket. Ahogy nőzz a nyomás, annál kisebb lett az ellenállása, és gyorsabban forgott a motor.
Ennek sok baja nem lehet, kimostam az üregeit, visszapakoltam a korongokat, és szétkaptam a villásdugót.
Minden csavar laza.
Meghúztam.
A gép változatlanul lassú.
Jött a motor. A szénkefék alig kopottak, a kommutátor is jónak tűnt. Felcsiszoltam, és lemostam. A bronzcsapágyakba csúszó tengelyt bezsíroztam leheletnyire, és kipróbáltam.
A motor úgy pörgött, mint egy szobaventillátor, és a szabályozás is jó.
Visszaszereltem a gépbe.
A varrógép lassú.
Akkor vetkőzés.
Az anyagtovábbító recés lap mögött nemezesedő cérnafélékre bukkantam.
WD40, csipesz, csavarhúzó, és teli tüdővel fújkáltam, amíg minden nem csillogott.
Megtöröltem, és összeraktam.
A gép finoman és durván és lassan és gyorsan és egyenesen és cikk-cakkban, törpejárással és óriásléptekkel is működött.
Már csak a tű törött benne, de vajon én törtem el?
Szerintem észrevettem volna.
Azért végigtapiztam a dobozát. Nem leltem benne hegyet sem völgyet.
Átvittem Józsihoz, hogy kész, próbálják ki.
Tű van benne?
Mondom egy törött.
Hm.
Hát jó.
A következő a tévé lesz.
Még egy hosszabb világmegváltás következett. Felkészítettek az itteni hatalmi viszonyokra, illetve megtárgyaltuk, hogy francia kocsit ne vegyek.
Mondjuk eddig fel sem merült bennem, de azért meghallgattam. :-)
Este pedig a kenyeresemmel foglaltam el magam.
A takarítás óta jól néz ki, de a madzagot nem tudom már kibányászni belőle, új lyukakat kell fúrnom bele. Addig a kenyeret és a zsömléket beleraktam, és letakartam egy törlővel. Legalább a legyek ne másszák mekk!
(Magyarázat: A kenyértartót még Miskolcon vettem kb. 1993-ban a zsibpiacon. Az ajtaja cukorspárgára fűzve öt vagy hat falap. A kenyértartó teste is abból van, de az oldalfalakhoz szegezve.
Ez a cukorspárga pár év után elvásik, és akkor cserélni kell.
Nufi otthonra vett másikat, mert neki ehhez nincs türelme, és ezt kidobásra itélte (miután többször is szétesett - a szerk. megj.)
Én meg hátravittem a sufniba, és alkalmas időben elhoztam Komjátiba.
Eddig várt türelmesen, s most újra munkába fogom.)

Nincsenek megjegyzések: