2009. október 16., péntek

Komjáti napló 2009 - XXXVI. rész

Péntek-szombat

Pakolás. A tévé az asztalon, de nem férek hozzá. Hideg van. Be is kell fűteni. A fizikai munkához elég, de az ülő gondolkodáshoz édes kevés.
Sötét van. Az alkatrészekről nem tudom leolvasni a betűket. Lámpa kell. A hosszú fénycső. Van hozzá elektronikus gyújtó. OSRAM. Bele lehet szerelni a lámpatestbe a két fojtó helyére, és szüret.
Ezek az egyszerű műveletek szoktak hosszan tartani.
Az armatúra egyik oldala repedt. Meg kéne ragasztani. Jó. Közben el is törik. Nem baj, van tartalék. A gyújtó nem kell bele. Azt át kell kötni. A szétszedett töröttet belül közöttem át, a másikba megberheltem a gyújtót.
Csak az egyik fénycső világít.
Jó, akkor szétfúrtam a jó oldalt is, és azt is átkötöttem belül.
Így már jó. Fényözön a munkaasztalnál.
Hajnalig szórakoztam az induktivitásmérő műszer duplatápos átalakításával.
A dobozba szánt tápegységgel nem működik.
Régi AT-s táppal megy. Terheletlenül a 5Volt az 5 Volt, a mínusz 5 az 3,7.
Nem számít.
Rákötöttem a műszert. Jelez. A mínusz táp majdnem 7Volt. Ezek szerint az 5 Volton fogyaszt a műszer rendesen.
Ekkorra már a kapcsoló helyén minden pontot átforrasztottam a fólián. Ebből már nem lesz újra kéziműszer. Maximum tápegységbe kijelző. Áram, vagy feszültség.

A tévé sorvégfokját átvizslatva sem találok más hibát, mint a sortrafó. Újra kivettem az HR utángyártott trafót.
Egymás mellé sorakoztattam a tévé tetejére a három hasonló energiaátalakítót.
Vallatás lesz.
Mindegyikről lesz egy sorozat mérés induktivitásmérővel, tápimpulzussal, meghajtom Videoton SuperColor tápról a TELETESZT orosz műszerem sorimpulzusával.
Ha tudom, megmérem a nagyfeszt. 19,9 kilovoltig jó vagyok. Aztán ha nagyobb, az is jelent valamit.

Vasárnap

Búcsú van a faluban. Anyu jelezte, hogy jön. Reggeltől ömlött az eső. Fél 11-kor a legjobban. Gyűjtöttem Ildinek szőlőt, anyu leszedte, amit a kertben talált. Bepakoltam, és még diót szedtünk.
Anyuval meglátogattuk Jolikát.
Utána kitotyogtunk megnézni a sátrasokat.
Kongott a búcsú az ürességtől.
A faluban az elszármazott gyerekek autói jelzik, hogy ki mennyire tehetős. Ilyenkor meglátogatják a szülőket.
Ezt a népet nem láttam az árusoknál. Meg sehol. Pedig hazajöttek. Hm.
Beköszöntünk Dezső bátyáékhoz is.
Ott nagy a család. Az unokák már hozzák a dédunokákat. A nagyobbak játszanak az apróságokkal.
Rábíztam Lacira az apró motyómat. Kisvödör szőlő és a zöldségek.
Anyut kikísértem az állomásra. Akarom mondani a vonatmegállóhelyhez. Hiszen már egy tábla sem jelzi Komjátit. Jegyet a kalauztól vehet, aki felszáll.
Visszafelé séta. Attila füstölgött az udvaron (cigizett), látszott, hogy menne már, unja itt magát.
Beszélgettünk még egy kicsit. Puhatolózott, tudnék-e tárolni neki tévét, kerékpárt. Eladni a lomot ittenieknek.
Momentán nem fér. Megmutattam, hogy kihasználtam a helyet. Talán, ha majd betemettem az árkot az istállóban.
Szóval most nem.
Rátelefonáltak. Ment haza. Én meg tentikéltem egy órát.

Közben motoszkált az agyam. Hogy másnak mi van. Hogyan csinálja. Mennyiben szerencse, és hol van a tudatosság?
Nem akarok irigynek tűnni, bár biztosan az vagyok. Ez az agytorna inkább arról szólt, hogy miként működik?
Nem biztos, hogy sikerül elmagyaráznom, de mégis megpróbálom.
Budafokon a hideg-melegvíz természetes. Jön a víz, a gáz, meg elcsavarom a csap fejét, és fürödhetek.
Itt van egy tervem, sok könyvecském, és a zuhanytálcához betonoztam keretet.
Amikor a keret már megvolt, végigszaladt bennem némi elégedettség érzése, és nem volt rossz, hogy még nem tudom használni.
Attila beültetett a vadonatúj autójába, és elhozott kb. 150m-t hazáig. Biztosan csodálnom kellett volna a verdát, de van autóm, egy 20 éves Honda, és kényelmes, nyugalmas utazást biztosít. Most nem a mindennapi kenyérkeresethez szükséges szerszám, tehát nincs fő helyen a fejemben.
Itt erre a távolságra olcsóbb is, kényelmesebb is a kerékpár. Nem kell hozzá nagykaput nyitni, elég a kicsi. Nem kell cidriznem, hogy leér-e a kipufogó a kapubejáróban, stb.
Minden amellett szól, hogy tulajdonképpen nekem jobb.
Mégis rátekintve az újabbnál újabb gépkocsikra feltámad bennem az az érzés, hogy kimaradok valamiből.
Miért?
Géza barátom Budapesten is tépi le magáról a nyakkendőt, amikor hazaér. Azt mondja, hogy undorodik a gazdagoktól. Belőlük él. A gazdagok csili-vili eszközeivel veszi körbe magát, és közben rosszul érzi magát. És még ez is relatív. Viszonylagossága pedig úgy értendő, hogy bár mérnökemberként kezdett a pályán, ma már kereskedőnek tartja magát, és büszke rá, hogy szakemberré lett.
Nekem az van a szemem előtt, hogy ő minden hónapban fizetést kap. Tehát neki jó. Féltenie kell a következő havi lehetőséget is, de van lehetősége.
Tőlem nem fogják elvenni, hogy jövő harmadikán sem kapok fizetést.
Ha egy munka után azt mondom, hogy nem kérek semmit, akkor is zavarban vannak az emberek, s ha a munkámmal arányos összeget kérek, akkor is elhúzzák a szájukat.
Lehet egyáltalán ilyen káoszban nyugalmat találni? Nem nyugalmat, nyugvó pontot. Egy biztos pontot, ahonnét ki lehet fordítani sarkaiból a világot? Nem csak kimozdítani. Az már kevés.
Nekem az az igazi sikerélményem, amikor látom, hogy örülnek annak, amit csináltam.
Pl. Nufi a River Cottage-nak, Feriék, hogy zuhanyozhatnak este, s nem kell várni ki tudja meddig.
Hogy ha megáll a vályogfal, akkor csak munkából megoldom a következő lépést.
Tehát az új autók látványa színtiszta irigység érzést hoz létre bennem.
Elő fogom venni Hamvas Bélát egy kicsit. Sajnos Diogenest eredetiben nem tudnám.

Hétfő

Reggel rossz érzésem volt. Kávé. Elmentem, és vettem egy kis Omniát.
Kigyepáltam a zuhanykeret zsaludeszkáját. Már meglocsoltam a betont, s ettől nehezebb lett a famerevítőt vésni, de akartam haladni vele.
A négy sarkát kellett kiszabadítani. Mindegyiket jól megcsavaroztam. Nem volt könnyű szétverni. De most nem repedt el a betonkeret.
Bejöttem tévét javítani. Csak előtte a világítást kellett helyrehoznom. Az asztali lámpából a legstabilabb mesésen működött. Hol volt fény, hol nem.
Szétszedtem. Semmi oka.
Ha már szétszedtem, akkor lecsuriszkoltam róla ronda festést.
Nem a lámpának volt baja. A belecsavart fénycső volt érintkezési hibás. Nem baj, akkor is jobb lett így. A fénycsövet pedig úgy tudtam kicserélni, hogy a régiről leforrasztottam a normál menetes fémkupakkal ellátott műanyagot, mert itthon csak minyon foglalatú volt. Ráforrasztottam, és szigszalaggal rögzítettem.
Jött a tévé.
A sortrafókat egyenként lemértem az impulzustápról, melyik hány voltot ad. Melyiknek mekkora az induktivitása a primer tekercsen.
Nem lettem sokkal okosabb. Valamiért az az érzésem, hogy ez a trafó jó.
Visszapakoltam, és a 12nF-os kondit is kicseréltem. A sorvég tápját megszakítottam, bekötöttem egy 60W-os izzót sorba.
Egy villanás, és azóta semmi.
A 8Voltos stdby megvan, de semmi több. A táp nem indul. A TEA tokban volt. A lábain 0V. Csere.
Semmi változás.
Odakinn beindult a szélvihar. Rázta a diófát, vitt magával mindent, amit csak tudott. Levelet, gallyakat, stb.
Nekiálltam fát vágni. Eltüzeltem egy fél erdőt, meleg is van a lakásban tőle. De van rajtam valami feszültség. Ki kellene sütni.

Kedd

Hajnali háromig nem tudtam elaludni. Ekkortájt sétált be és került csapdába egy egér. Zörgött a csapdában, az altatott el végre. Majd kilenc volt, amikor kikászálódtam az ágyból.
Nem voltam éhes.
Na, akkor diószedés. Már a vödörrel is alig tudtam hátra menni a komposztdombhoz. Lépésenként szét kellett rugdosni, hogy ne recsegjen a talpam alatt a sok kis golyó.
11-ig két és fél nagy kosárral vittem fel a padlásra, és most még nem tudok felállni. Úgy beállt a derekam.
Pedig legkésőbb kettőkor csempézni akarok.
No nem nagy felületet, csak a zuhanytálca szélét. Még sziloplasztom sincs, anélkül nem fogom lerakni, de a csempe kell. Szerintem lejárt a hét nap.
Még bekapcsoltam a gépemet, hogy a bloggal is haladjak, de boot közben kétszer volt áramszünet.
Nem örültem neki. Annál is inkább, mert az XP nem kelt fel. Restartolt folyamatosan.
Feldugtam a tesztelő Vistát, és scandisk.
Oprendszerrel nem megy, csak rebootkor. De akkor két és fél órát.
Addig megraktam a kályhát és végre megleltem a Videoton-Thomsonos cikket a 2002-es műszaki hibában.
Ha nem is teljes kapcsolási rajz, de hasznos részletek vannak benne. Meg szervízötletek. Persze a szervízötletek nekem nem szoktak bejöni, de szorgalmasan elolvasom őket. Hátha most.
Amint feljött a Vista, reboot, hogy mi lett az XP-vel.
Jó!
Működik.
Már kezdem sejteni, mi az itt elszálló XP-k achillesi sarka.
Ha nem akarnák a tulajok először újrainstallálgatni, mielőtt (nekem) szólnak, sokkal kisebb munkával megúsznák.
Ez van. Nekem hasznos.
Mondjuk ezért van mindenfajta oprendszer a gépeimen. Vírusirtáshoz mindenképpen az NT a legjobb. Kicsi, és ismeri az NTFS fájlrendszert, és hamar települ. Pentium II vagy III elegendő alá. 64Mb pedig már sok is neki.
Na, még körbemérem a tévét, úgy fogok neki a csempének.
A Thomson táp továbbra is ellenáll. A TEA ic vezényli a tápot, ahogy elnézem, nem is önrezgő. Csak hát nem nagyon férek az asztalon. Ki kellene bővíteni valahogy.
Csak akkor asztalos munka, és most elektronika. Nem vagyok József Attila, hogy versírás közben más volna jó.
Nagyon elszoktam a javítástól. Minden elviszi a figyelmemet.
Tehát az S2000 egy trafón keresztül kap vezérlést, van két tranyó primerköri védelme, és a szkópom megint besötétedett! A DURVA ÉLETBE!
Elővettem az újságot, és memorizáltam a kapcsolást.
A TEA tápfeszültségét biztosító kör áteresztő tranzisztora szakadt.
Végre egy valódi hiba.
BC639
Ez valami nagyobb BC, talán 1A-os. Kapott BC301-est.
Bekapcsoláskor villanás a bal alsó sarokból!
A biztosító betét szép szürke lett, és szakadt.
Megjött a vezérlés, és kiderült a zárlat.
A füzet az elektrolit kondikat gyanúsítja, én meg a diódákat.
Egyikünknek sincs igaza.
Közben kihűlt a szoba, ismét tűzrakás. Besötétedett.
A telefonfülkében majd megfagytam. Felül beöltöztem. Még sálat, sapkát is vettem, de alul csak a farmernadrág. Mozogni elég, de állni kevés. A térdeim jelezték. Holnap lesz meleg alsó is.
Hazatérésemkor még volt némi parázs. A kályhára tett fazékban éppen csak meleg volt a víz.
Tettem még a kályhára. Már majdnem forrt a víz, amikor beöntöttem a kádba. Kapott még egy vödör hideget, s most ennyiben fürödtem.
A szél már alábbhagyott, alig volt nesz a lakásban. Hamar elaludtam.

Szerda

Bár az elhatározás megvolt, hogy folytatom a fürdőt, továbbra is a tévével fürödtem. Alkatrészről alkatrészre végigtapogatóztam a tápot, kicseréltem a sorvégben lebzselő nagyfesz kondikat, és mégis hol megáll a stby 5V, hol villan hármat, és elalszik a LED.
Elsiklottam a segédtáp 8Voltja fölött. Az most 12.
Basszus, akkor s Z dióda.
De honnét vegyek most 9,1-est?
Tápegységben van. Az ASTEC tápban 9V-os fogja a FET kapuját.
Csak az mint dióda csinált valamit, de mint stabilizátor, nem. (Nyit-zár)
Halvány emlékeimből felmerült, hogy a BC182 tranzisztor kollektorát és emitterét összekötve diódaként 9V-os.
Nosza!
Csakhogy nincs BC182. Itt egy darab sem. A BC(talán)647 - mert a szöveg lekopott róla – 7Voltot mutat.
Megörültem, hogy a LED világításban maradt. A sorvég is kapott 135V-ot, na, most kéne beindulni.
Naaa, csak egy picit!
Még visszakötöttem egy leakasztott 15V-ot, aztán többet semmi. Csak a 3 piros felvillanás, és nyugi.
Este még befűtöttem, és vadul olvastam a Műszaki Hibákat. Holnap pedig addig nem ülök a tévéhez, amíg nem csempéztem le a keretet.

Csütörtök

Reggel diószedés. A derekam elég jól bírja, de nem a hajlás volt a gond a hét végén. A derekam fázott meg. Most is állandóan a takargatás volt a fő tevékenység. Két kis kosár diót tudtam összeszedni.
Egyébként nem fáztam.
A vályogba rakott kövek stabilan állnak. Ahogy szárad a sár, úgy lesz egyre több bizalmam hozzá.
Ma fel akartam venni egy követ a közepéről, de nem sikerült. Ez jó! Ez nagyon jó!
Ha lecsempéztem a keretet, rakok még egy sort az alsóra.
Kell már valami sikerélmény is a sok kudarc mellé.
Felmentem az internetes géphez. Nufi tegnap azt mondta, hogy a korábbi naplórészletet küldtem el.
Mondom, biztos elnéztem a két meghajtót a FAR managerben, és felülírtam a régivel az újat.
Czumi, mert újra nem fogom írni! Talán majd hideg téli estéken, amikor sok-sok 'hülyesírási hubámat' is tizedelni akarom.
Még este ellenőriztem, hogy tegnap nem voltam ilyen figyelmetlen. Ma pedig a tetőn is megnéztem a levélhez csatolt .ODT dátumát. Az is tegnapi. Hogy mi mászott el?.. Azt nem tudom.
A fizikai meló után ismét elküldöm. Azt hiszem, más könyvtárból fogom csatolni. Hátha a Thunderbird, vagy a win98 a ludas.
Próbaüzem a csempevágóval. A legolcsóbb kézi fajtát vettem, s otthon csak kipróbáltam.
Jó. Ott töri a csempét, ahol én akartam.
Betakartam körbe fél csempékkel a zuhanytálca keretét. Ehhez fogom ragasztani sziloval a tálcát.
Holnapig megszárad.
A kikevert csemperagasztó hamar elfogyott, a második keverés meg nagyon sok lett.
Akkor konyha.
Leszedtem a zöld csempét a falról, megfúrtam két új fehéret. Mivel maradt még szmötyi, felraktam még hármat. Most olyan, mint egy csempevirág a falon kétszer átlőve.
A csapot csak holnap teszem fel... ha felteszem.
Most még meg kell álmodnom, lesz-e szellőző, vagy nem, mert ha nem, akkor a sarkot végigcsempézem holnap, ha pedig lesz,.. akkor is, de előtte vésem be a falba.
Szerintem lesz.
Kell még az az egy nap a keretnek. Azon úgy kell megszáradni a csemperagasztónak, hogy a mi súlyunkat is elbírja. 85 és 95 kg közötti érték. (Nyári-téli adatok) Meg ha elhízom,.. de ezt inkább hagyjuk.
Precision 2000 szivat. Még a 10V-os Z diódával is csak 3-5V közötti feszültséget ad.
Döntöttem, mészárolok.
Megbontottam a SABA tévét. Átraktam a Z diódát és az áteresztő 1A-os BC-t. Mindjárt jó lett a 8V.
Mi a jó isten van ebben a tévében, hogy a 10V-os Z dióda 13V-ról 1K-os ellenállással nem tud csak 3V-ot? Biztos nem ZPD, és nagyobb áram kell neki.
De ezzel csak az első lépésen vagyok túl. A biztosíték helyére bedugott izzó világít, amíg a PTK-NTK felfűt, és kisöntöli a demag tekercset, aztán három villanás, és a tévé nem indul.
Először még volt 135V a sorvégtranzisztoron, aztán a következő indítástól az sem.
Hulla vagyok. Nem tudok koncentrálni. A befűtéskor olyan füstöt csináltam, hogy alig látok a szobában. Nedves volt a fa. Majdnem felforrt a víz, - zenélt a fazékban - ránéztem az órára, itt az ideje telefonálni.
A ház előtt már a harangszó is siettetett. 8 óra.
Kilenc körül értem haza. A víz még meleg volt, de már csak 1 fazéknyi hideggel hígíthattam. Nem baj, a koszt, a faggyúréteget így is lehozza a bőrömről.
Vissza akartam ülni a tévé elé, de nem ment. Leoltottam mindent, és a paplan alatti meleget választottam.

Péntek

Reggel szokatlanul hűs volt. Állig-fülig betakarózva nem fáztam, de lement 12°C-ra a szobahő.
Azonnali befűtés mellett döntöttem.
A fában az az igazán jó, hogy kétszer fűt. Először, amikor vágom, másodszor pedig a kályhát melegíti.
A harmattal-köddel átitatott gallyak nehezen kaptak lángra. Esmég sok füst. Most kinyitottam az ablakot is, hogy legalább a felét kitessékeljem.
A második szakajtó fát aprítottam amikor Erzsi néni jött, hogy nézzem már meg a zárat, mert rossz.
Rendben. Amint lobog a kályha tartalma, megyek.
Hát az itteni holmik sokáig szolgálják gazdáikat.
Ez a zár is oly régóta van a helyén, hogy a kapuból kivenni úgy szabad, ha a hegesztőpisztoly is kéznél van, mert a vaskapu összegyógyult a leköszörült végű csavarral, és a zárnyelvek súrlódó felületeti a méretük felére kopva.
Erzsi néni hozott egy zománcos lavórban alkatrésznek való rossz zárakat, de levenni nem mertem a régit, újat meg nem venne, hiába ajánlottam, hogy beül a kocsiba, és elhajtunk Szendrőbe vagy Miskolcra.
Kértem olajat.
Ez volt. Új flakonnal. Én bontottam ki.
A zár nyelvéről lekapartam a festéket, kihúztam a kilincset, és zuhi. Belocsoltam annyi olajat, amennyi csak a sok kis lyukon befért.
Járattam a kilinccsel, a kulccsal, meg kapartam, törölgettem a kijövő oldódó zsíros maszatot.
Aztán meggyógyult.
A zár immár szépen zár és nyit, a kilincs nyelvéhez is sikerült visszapattintani a saját rugóját. Azóta kilincsre is tudom zárni. Igazából csak csodálkozom, mi minden indul el a semmiből.
Egyértelmű, hogy ebben a vasszerkezetben befagyott a régi zsír, s a kopás is látható, tapintható. De mégis működik. Ez a mechanika. Amíg nem törik, addig teszi a dolgát.
Ha ez elektronikus lenne, már művelt volna sokfélét, de vagy zárva fogna, vagy nyitva maradna, és az étolajjal semmire sem jutottam volna.
Megkínált valami nagyon keserű kávéval. Most nem esett jól. Mindjárt főzök valami jobbat. Pedig máskor jó kávét szoktam kapni tőle. Ez most vagy valami bécsi extra, vagy nem is tudom, hogy mi.
Brrr.

4 megjegyzés:

Sallai írta...

Imi kedves,
Napmátkától keveredtem Hozzád,
bekukkantok :-))
A kép nagyon szép!
Kitartást, jó munkát!
Üdvözlettel, Ildikó

Névtelen írta...

Csatlakoznék Ildikóhoz, én is most járok itt először. Tetszeni fog, én Budapestről költöztem egy kis faluba 8 éve...
Dániel

Hanczur írta...

Köszönök minden együttérzést, töltődöm belőle.
A bulldogtermészetemből adódik az is, hogy ha egy problémával nem tudok megbikózni, a fejem kell levágni róla, mert magamtól nem engedem el.

Makka írta...

Szerintem a Géza csak nyekereg. Erre szokták mondani, hogy az ilyentől el kell venni. Arról nem is beszélve, hogy oda ugye nem csinál a józan ember, ahonnan eszik.
Amit leírsz, azt a papámon tudom megfigyelni. Ez nem irigység, csak látom, hogy neki is fáj, hogy nem tudott "olyat" vagy nem "úgy". És ugye nem biztos, hogy "az" a jó. De közben meg örülök, mert amikor azért nem vesznek fel valakit évtizedes barátság után dolgozni nyugdíjasként, "mert arra a munkára túl becsületes", azért az jelent valamit. És nem azt, amit a mondást gyártó gondol.