2009. október 24., szombat

Komjáti napló 2009 - XXXVIII. rész

Kedd (folytatás)

Levakartam a falat a konyhában a mosogató fölött-mellett.
Estig felraktam három sor csempét. Pont elfogyott a ragasztó. Az utolsó keverés túl hígra sikerült. Folyt mindenfelé, de akkor is 'rábeszéltem' a falra.
Ragasztót csak innét hozok Szilasról, holnap folytatom a ragasztást.
Megnéztem a pszichiáteres filmet, annyira amerikai vacak volt, hogy meg is bántam. Az Autonómián sokkal jobb volt Boldizsár Iván visszaemlékezése. Valamikor a 80-as években olvastam tőle a Don Buda Párizs c. könyvét, de nagyon kevésre emlékszem belőle. A bajuszkájával meg a hátrafésült hajával nagyapára emlékeztetett, csak kicsit kövérebb volt nagyapánál.
Amikor élt, csak fekete-fehér tévé volt. A felvétel is így készült. Még egy dézsa vű ömlött rám.
Nem is tudom, mi lett az Orilux-szukkal, talán szétszedtem. Alighanem az egyik polcom a sufniban a kávája.

Szerda

Reggeli begyújtás előtt még kiabált Jolika. Mondta, hogy ma megrendeli a kis traktort szántani. Itthon leszek?
Csak a ragasztóvásárlás van beütemezve, az egy órán belül meglesz.
Még megraktam a kályhát, s az első füstködöt ki is eresztettem. Csak utána pattantam bringára.
Megvettem a ragasztót. Most csak a drágább volt. 2200Ft. Mondjuk nem emlékszem, a régebbi mennyibe került, nem nagy tételről van szó, és kocsival ennyibe bele kerülne a miskolci út.
A fizetéskor kihullott a pénztárcámból a műanyag korong, amit a bevásárló kocsikba csináltam. Megtetszett a kereskedőnek, hát neki is adtam. Itthon van elég. Csak a szélét kell megreszelni. Laci bácsi is elhagyta a sajátját, ő is elvitte az épp nálam levőt.
Hazatérve feltettem az utolsó kávét. Elfogyott a dobozból. Közben kitakarítottam a fúvókát, mert tegnap már azt hittem, hogy elfogyott a gáz. A bal oldali égő lett csak koszos. Biztos a sok portól. Hogy ment be oda a rózsa alá? Rejtély.
Na, amíg el nem felejtem, keresek még műanyag korongot a pénztárcámba. Itt kell lenni mellettem valahol.
Hát nem volt. Pedig vagy húsz darabot hoztam, s most egy sem került elő.
Egy szétszedett Microsoft egér talpában vannak, de sikerült eldugnom. Majd ha már nem kell, biztosan előkerül.
A kocsi kesztyűtartójában van még egy lila. Csak olyan jó adni belőle másoknak, mert elmagyarázhatom, hogy hulladék monitor oldalfalából készítem a bőrlyukasztóval a nagysatuban.
Alapanyag itt is van, csak a szerszám van otthon. (Budafokon)
Megnéztem a tegnap esti ragasztásaim. Még nem száradtak meg.

Felragasztottam a három sor csempét, és a fél sort is végig alá. Ezzel már beér a mosogató mögé. Az időt megosztottam a kályha rakása és a csempézés között. Nagyon hűlt a szoba. Mitől?
Este rövid volt a telefonálás, mert szólított a természet. Pedig eddig reggelente jött 46 évig. Most meg ez is változik?
Na mindegy. Ha már fél nyolcig ez is megvolt, bekevertem egy adag mészhabarcsot, és bevakoltam a fürdőszobában a mosdó alatt a csövet és a mosogató fölötti szellőzőt is. A betakarás pedig pár milliméteres rétegben úgy sikerült, hogy szétkentem mindkét irányba. Majd folytatom, ha ez megszáradt, Ez a fal annyira nem egyenes, nem fog ártani. A csempe síkjáig eldolgozom valahogy.
Macskamosdás a kádban, mert csak egy edény melegvíz lett, és nem volt kedvem kivárni a másikat. Holnap Miskolc. Ott majd lubickolok anyunál a kádban.

Csütörtök

Bepakoltam a megragasztott gumis bicajkereket, és anyu szatyrait. Körbejártam, hogy mit hagyok itt, és beindítottam a Hondát. Cidriztem, vajon hogy áll az akku, de pöcc-röff. Nem számított a hideg sem. Télen úgyis fel fogom vinni fűtött helyre, nem kell még ezt cserélni!
Nem volt még dél, anyu derelyét gyúrt, amikor megérkeztem. Az első pár darab híg lett, szakadt szanaszét. Ennek a háziasszonyok nem szoktak örülni, engem nem zavar. Betörpöltem egy adagot.
Laci bácsival kisétáltunk az OBI-ba anyunak árvácskát nézni, meg nekem kellett purhab a zuhanytálca alá. Vettem még két villanykörtét a kültéri világításnak. Oda semmiképp nem jó a kis fénycső télen. A hidegben nem gyújt be. A fényáram csúcsa meg 20°C-ra optimalizálva. Arra még emlékszem, hogy a Tungsramnak volt egy újítása. A hajlított cső végére tettek műanyagot, hogy hamarabb felmelegedjen az ív, hogy ki mondta, vagy mikor, az már köddé vált.
Azóta ha hideg szobában nem gyullad be a cső, addig tapogatom, amíg az ív létre jön.
Persze a drágább csövek jobbak, meg biztosan fejlesztettek már olyat is, ami bírja, de hogy mennyi idő alatt térül meg a többletköltség?
Odakinn csak keveset világítok.
Erről jut eszembe az a furmány is, hogy az amerikaiak sok-sok pénzből fejlesztettek ki olyan gáznyomású golyóstollat, amilyennel az űrben is lehet írni. Az oroszok meg grafit ceruzát vittek magukkal.
Akár igaz, akár nem, tényleg az egyszerűség néha több.
Este egy Devecseri Gábor novellával múlattam az időt a Vacsoracsatáig. Thétisz istennő szüzessége volt a téma, azaz hogy az istennők nem veszítik el a szüzességüket a szerelmeskedéstől.
Ez a fickó könnyen udvarolhatott. Tetszik a logikája. Akkora felhőt kavar a lány főzése közben, hogy már rég a nedves területen jár, mire észreveszik.
Éjjel meg a tévében Francis Drake győzelmét elemezte valaki a spanyol Armada fölött. Biztosan okos emberek voltak, engem álomba ringatott.

Péntek

Vagyis október 23. Most nemzeti ünnep, amikor diák voltam, még nagyon nem volt az. Akkor még a Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak volt ünnepe.... november hetedikén.
Reggeli közben a rádióban riportokat adtak ma is élő szereplőkkel. Anyu is bekapcsolódott, hogy 14 éves volt, és nem engedték ki az utcára. Az iskolából is csak kísérettel mehettek haza a gyerekek.
Egy lánynak átlőtték a karját, és az udvarukba – ahol nagyanyámékkal laktak albérletben – egy fickó befészkelte magát fegyverrel és kutyával. Később el kellett hagyni az országot. (Nem a kutyának és nem is anyunak.)
Tíz óra körül cuccoltam be a kocsiba. Egy PC doboznyi újságpapírt is elhoztam. Itt már fogyóban volt.
Tizenegy tájban hazaértem. Beeresztettem a csapdából az egeret a négy foglyomhoz. Kaptak egy háztartási kekszet, hogy legyen némi harc is. Paradicsom, meg más növényi eredetű valami volt még benn.
Bedurrantottam a kályhába. Papírgyilkos megoldással hamar felfűtöttem, de így sok a hamu is, magammal is kitolok, ha nem váltok fára.
Anyutól kaptam egy csomag kávét. Fuccs az elhatározásomnak. Úgysem tudom megállni. Ez legalább Segafredo.
Az úton végig esett az eső. Mostanra abbahagyta.
Végigjártam a kiskertet. A paradicsomok és paprikák szára lekonyult, fagyás nyomai mutatkoznak. A borsó még él. De jó lenne még leszüretelni!
Bekapcsoltam a gépem naplót írni, és bosszankodni, hogy megint elment a SETUP. Ismét elemcsere kellene az alaplapon. Inkább ceruza vagy mini ceruza elemet rakok bele, mert a 3V-os lítium elem drága és fölösleges 2 hónapra.
Meg kéne mérni a fogyasztást! Lehet, hogy csak egy szűrőkondi vacakol. Most sajnálom rá az időt.
Délután a purhabozást tervezem. Nejlonzsákokba fogom nyomni kisebb adagokban, és belesúlyozom a tálcát a keretbe.
Még a Digitalban dolgoztam, ott kaptuk a monitorokat úgy meg felújításból, hogy mellé ilyen zacskós megoldású támasztékot raktak a hullámpapír dobozba. Csak a mennyiséget kell jól eltalálnom!
Na megyek fáért, mert elégett a papír.
A zuhanykereten kivéstem a sarkot. A bűzelzáró U alak mögé betoltam egy 45°-ot, és meghajtottam kicsit hőlégfúvóval meglágyítva a csövet.

Szombat
A csővégeket sokáig csiszolgattam. Mintha valami is múlna rajta. Inkább olyankor szoktam ezzel szórakozni, amikor nem fűlik a fogam a következő művelethez.
Átvittem Jolikáékhoz a száraz kenyeret. Anyu küldött két szatyorral. Előtte kimentettem két kőkemény zsömlét az egereknek. Remélem, nem fog hiányozni!
Csendes zsongás volt az ereimben. A kínált kávét nem tudtam visszautasítani. Persze itthon főzni kellett a következőt, mert a kevés nem elég csak az izgalom felkeltésére.
Felvakartam a földről a csemperagasztás után maradt homokot, és lecsutakoltam a mosogatót is.
Csak ebéd táján nyitottam ki a habos flakont. Meglocsoltam a keretet, visszaragasztottam a lepergett három plusz a levert negyedik csempét is. Nagyot sóhajtva körbefújtam a keretet és a tálcát is. A tálcáról azonnal lepergett minden. Az oldalfalról is sok.
Az a hosszú flakon alig adott habot.
Eligazítottam a tálcát, beleraktam a hullámpapírt, meg vagy tíz darab téglát. Öt percenként mentem oda térdepelni, mi történik. Oldalt a lyukon szinte semmi sem látszik.
Hogy mégis múljon az idő, kettévágtam nyolc csempét a vendégszoba zuhanykerete alá.
Kár volt. Ott keskeny ez a méret.
Maradt még két darab ép, de jobban bosszant, hogy kell még egy purhab, vagy mellé fogok betonozni a keretnek, mert majdnem beesik a tálca.
A ráhagyásokról egyszer, s mindenkorra leszokom. Inkább legyen szűk, mert abból lehet vésni, de a bő lyukakkal sokkal több munka van.
Az elhozott gyújtóspapírok között leltem multivitamintablettás dobozt is. Apró lyukat vágva az oldalán beraktam az egereknek.
Ezek a komjáti egerek nem túl kitartók.
Emlékszem, Budafokon Mini – az egyik hosszan tartott egerem – mestere volt a bejutásnak. Addig rágott, fityegett a dobozka oldalán pörgő farokkal, amíg be nem cuppant.
A fogkrémes doboz volt a legizgalmasabb. Arra később két-három pótkijáratot is nyitott.
Ezek itt úriegerek. Ha nem fér be a fejük, már nem is rágják méretre.
Este megint Jégmadár.
Most már végigröhögtem a következő fejezetet.
Hadd idézek egy Villa Farkó verset belőle!

„Én annak írok rég, aki nem olvas
sem engem, sem más költőt sohasem;
ha kérdik, olvas-e, feleli: „lófaszt!”,
mert mocskos szájú az én olvasóm;
tök hülye állat ő, és zseni én,
s pont elférünk e kurva féltekén”

A tévében egy szőke lány énekelt hangosan s nagyon elragadta a közönségét. Előtte a tolószékes srác majdnem megríkatta a zsűrit. A sok tehetségtelen jelentkező pedig beleillett (volna) az olvasmányomba is. Még úgy is, hogy Kulcsár Szabó Ernőtől Adyig mindenkit felismerni vélek benne.
Ma éjjel átállítjuk az órát. Jó. A szervezetem már úgyis átállt.

Nincsenek megjegyzések: