2009. július 27., hétfő

Komjáti napló 2009 - XXIII. rész

Csütörtök

Ma végre kiittam a kávét. Holnaptól nem lesz fekete víz.
Meglátogattam Ferit. Valami hatalmas hőség van a kombájnban. Nem is értem, hogyan bírja a fiú. A klímája leégett. Minden fényt egyenesen kap, a háta mögött is termel hőt a motor. Behúzódtam mellé, hogy megnézzem, miképpen dolgozik a gép. Szabályosan csöpögött belőlem a víz. Nem túlzás. Apró buborékok jöttek fel a karomon, és a könyökömön leváltak a csöppek.
Egy kissrác nézegette vágyakozva a hatalmas gépet, de Feri nem vette fel. Tavaly már tett vele pár kört, és mondta, hogy büdös a fiúcska. Azért nem szállhat be hozzá.
Kigurultam még a Bódvára is egy 5 literes vödörrel, meg a hamuzó lapáttal, de csak félig bírtam megszedni homokkal, és az is elég iszapos.
Talán majd elnézek Dobódélre a bányatóra úszni, és viszek egy gyalásót (ld. Lex. gyalogsági ásó) és megnézem ott. Most csak annyi kell, amivel a leszedett csempe alatt pótolni tudom a meszes vakolatot. Három csempényi. Egy vödörnyiből biztosan tudok szitálni annyit.
Este még nekiduráltam magam, és összeállítottam a műholdvevőt az ablakra fordított tévével, de hiába húztam maximumra a műszerrel a fejet, nem villant be kép.
Ha ilyen idő lesz, megkérek valakit, hadd dugjam fel a beltérimet a kábeljére. (Valószínűleg Géza haverom lesz Miskolcon) és ha az jó, akkor LNB-t kell venni. Ha az rossz, akkor meg elhozni otthonról a másik digitális beltérit. Ha pedig minden jó, akkor túl nagy a kilengése az árbocnak, azt kell kicserélni.
Az a gyanús igazán, hogy egyetlen maximum van, és semmi több. Nem látok több műholdat.

Péntek

Már hétvégi hangulatom van. A ténfergésben benne van a hőség jócskán, de kellett a mosáshoz.
Kiraktam a mosógépet és a centrifugát is a betonjárdára, és ott serénykedtem. Ha hamar kész – nem lesz több egy óránál – akkor az öblítős ládát újra töltöm a kútból, és lesz ideje újra felmelegedni.
Már elég jó ritmusom van.
Amíg forog a mosógép, addig kiszállítom a szárítót és a következő sötétségi fokozatot a ruhákból.
A fehérneműt és a világos törölközőket kisebb kicsavarás után átdobálom a 4-5m-re lévő öblítősbe, aztán zutty a szürke holmik.
Ismét foroghat a mosógép.
Az öblítőből már 2 körrel átszállítom a centribe, s az is pöröghet.
Akinek már csak automatája van, annak elmondom a trükköt, hogyan kell ebből a táncos lábú hengerből helyben maradó jószágot nevelni.
Először minden mindegy alapon beledobálni egy dobnyi ruhát. Felülről kézzel rátehénkedni, és várni 10-20 másodpercet. A víz zöme ekkor távozik. (Nem szoktam előcsavarni, mert akkor nem úgy igazodik. A víz kútból jön, tehát nem számít a vízóra.)
A fedelét lehajtva megforgatom a tartalmát.
Elsőre mindig verni kezdi valami a tetejét, ezért felnyitva addig rendezem, amíg végre csendben marad. Tenyeremmel a föld felé nyomom.
Ekkor következne a tánc.
A felpörgés azon fázisában, amikor a fordulat nem emelkedik – szenved a motor – felemelem a fülénél fogva a szerkezetet, s ettől hastáncos mozdulatoknak tűnő rezgéssel jól hallhatóan eléri a megfelelő fordulatot, és már le is tehetem. Nem sasszézik tovább.
Közben kihozom a következő sötétségű holmit, a célzásból már elvétettem a zöld törölközőt, de a füvön nem lett koszos.
Felhajtom a centri tetejét is, mert nem akarok túl sok áramot fogyasztani. Ha sürgős lenne, mert fel kell venni – pl nőknek a nylonharisnyát, az más – de itt nem fontos. A farmert meg kifejezetten csurgásban akasztom fel csavarás nélkül. Szebben kihúzza magát, mintha én rángatom ráncmentesre.
Tehát amint a mosógép újra forog, a centrifugát a dob mellett benyúlva átteszem a gangra az x-lábú szárító mellé – majd tudjátok, ki fog kutyagolni annyiszor 6-7 métert, ahány gatya és trikó van a dobban – és így nem kell kupacolni sem teregetés közben.
Nem tudom megállni, de mindig eszembe jut az a hülyítő reklám, amiben zoknipárosító csipeszeket adnak el, hogy ne keresgéljen a háziasszony.
Jelentem, hogy a teregetésnél fel sem merül, hogy két különböző zokni közé ne hagyjak hézagot, vagy hogy ne a párja mellé teregessem, de ha ilyenkor nincs meg valamelyik, akkor majd előkerül később. Meg szokta várni a párját. Sokszor csak az öblítőt kell újratapizni.
Szóval az üres centri mehet vissza a betonjárdára, és kezdődik a kör.
Ma 3 kör volt, plusz a kék farmerom.
Ebédig még izzókat válogattam a célműszerhez. Anyu telefonált, hogy már nem lesz meg a Wartburg-hátsólámpa. Lehet, hogy mást kell kitalálnom. Majd furnért lyukasztok ki, és beforrasztom az izzókat. Kevésbé látványos, és nem is annyira védett. Meg nem lehet talpával egymáshoz csavarozni.
Még Budafokon van a Trabié. „Valamelyik jó lesz.“ /Markos: Esti mese/
Délután pedig szkóp. A saját oszcilloszkópom következett. 200mA-os biztim nincs, hát kapott patkolást. A 25 Voltnak való váltó feszültséget védte. Nem is jött meg, csak 21V.
A pufferkondin a kis c-90-es szkóppal fűrészt leltem. A nagyfeszhez szükséges oszci nem rezeg.
Kicseréltem a 47 mikrós kondit a félamperos bizti előtt. Semmi változás. Aztán az 1000 mikrós puffert. Attól sem gyógyult meg.
Reméltem, hogy nem a trafó.
A sokszorozót leválasztva megjött a rezgés.
Pakoltam is vissza az eredeti kondikat. Amíg jók, addig nem cserélek. Esztétikai okokból sem.
A 8,5kV-ot kapó tárcsakondi –az utolsó a sorban, ő van párhuzamosan a katódsugárcső cumijával – adta ki a lelkét. Persze műszerrel ezt mérni nem tudom. Jóval 20Mohm fölötti, meg ki tudja, mekkora feszültségnél üt át.
Megnéztem a szőrös zöld idővonalat az elején, aztán elcsomagoltam szegénykét.
Ha megint kienged a szerver, utána nézek a NET-en, hol és mennyiért kapok.

Bolti áron pedig 26 Euro+25Euro szállítási ktg. az USA raktárból. Az E-Bay 10Euro /db. és postaktg, de akkor már 2-t rendelnék, és 30kV-osat. A 10kV-os kicsi – eredetileg 15kV-os van benne, a 20kV-os meg nem olyan felfogatású.

Még előhúztam a nagy monitort, amit Csabától kaptam tavasszal, és kimostam.
Hogy ebben ki és mit javított, nem nagyon tudom megtalálni. Olyan koszos belülről, hogy ezt nem az én módszeremmel csinálták. Talán a sormeghajtó tranzisztor mellett van gyantásabb felület. Illetve volt, mert eltávolítottam.

Este telefon, és nézegettem, mifajta sokszorozóval lehetne kiváltani. Ha a Metz tv sokszorozója elérhető a NET-en, akkor megnézem, hány diódából áll. Jó lenne, ha szerencsém lenne.
A VL100-é nem jó. 
Tam-tam-tam! Tratata-tratata-tam!
Ma láttam, mit láttam, felismertem a göncöl szekeret. Esti pisálás közben az égen ott csillogott előttem az az ismert alakzat, amit még soha nem azonosítottam.
Persze ezután kerestem a kismedvét is, meg a nagyot, de biztos a tejúton betértek egy tejcsárdába, vagy málnaszörpre, mert őket nem találtam.

Vasárnap

Esős hideg vacak idő. Valamiért perecre vágyom. Persze nem az lesz. Ebédre összeütök egy borsólevest sok répával meg zöldséggel. Illetve ha eláll az eső, akkor bedurrantok a zsebkohóba, és meggrillezem a csirkemellet. Tudom, nem túl kövér, de esetleg megtűzdelem szalonnával.
Amint elállt az eső, előhúztam a fürdőszobaajtót. Rápróbáltam a keretre, és ha derékszögűre állítom, szépen pontosan nyit-zár. Tehát feljelölhetem a falra.Csak előbb még letakarítom.
Kihoztam az asztalos asztalkámat, meg a frédi-béni asztalt, és lefektettem rá a keretet. Elő a hőlégfúvó, meg a kaparószerszám.
A festék jött mindenhonnan. Felhólyagzott a hirtelen hőtől, és csak kapartam-kapartam, mint óvodás a varas térdét.
A tetejéhez befogtam az asztalos asztalka satujába, de úgy állítottam, ha dőlne, akkor a diófa fogja meg, vagy én.
Elég foltosnak tűnt. Jött a következő lépcső. A fúróba fogható műanyag tárcsa. Erre lehet felcsavarozni a kerek csiszolóvászon lapot.
A sarkok kivételével fatisztára tudtam takarítani. A sarkokhoz meg előkerült a rezgőcsiszoló is.
Közben megebédeltem, és elfogyasztottam a Nufinak szánt jégkrémből négyet. Egyet akkor is meghagyok, ha tátogó halként fogok a hűtő előtt szenvedni!
Még nem is volt öreg az idő.
Az ajtó passzol a kijelölt helyre. Jöhet a vájár munka.
A gerenda alatt próbáltam ki az új kőműves kalapácsom. A vályogtéglákon agyagtapasztás volt meszelve.
Érdekes, de szépen szétvált a két azonos anyagból készült alkatrész.
Az első tégla sehogy sem akart kijönni. Aztán eltörtem, és akkor sem lett sokkal könnyebb.
Tulajdonképpen nem is volt rossz játék.
Ha kikapartam a réseket, akkor jött a neheze. Nem tudom hány kiló egy vályogtégla, – majd megmérem – ledobtam a mögöttem lévő földhányásra, és jött a következő. A földhányás a csatornacsőnek az árkából jött ki, és ha felkerülnek a szerelvények a falra, s benne lesz a cső is, oda kerül vissza. Nem talicskázom fölöslegesen.
Amelyik eltört, szépen leeresztettem magam elé. Végig a széken álltam, és fogtam a keresztgerendát is, hogy érzek-e mozgást. Ha igen, akkor csinálok alátámasztást, de bírja. Nem mozdult.
A hálószobánk felé még nem vertem le a vakolatot. Így kevesebb por fog oda szállongani. A rés ¾-éig bírtam, aztán csak kiszedtem.
A kupac meg egyre nőtt alattam, jött a tereprendezés.
Az egész téglákat kötésben az ablak szintjéig felraktam a korábbi bejárati ajtó mellé. A fele-harmad darabokat pedig később a következő két sorba.
Már az alsó téglák után belefutottam a kőalapba. Ezek lapos kövek egymáson szintén agyaghabarccsal összefogva. Harangoztak. Már hét óra?
Nem. Nyolc.
Csobbanás a kádba, és negyed táján ott lihegtem a telefonfülkében, s meséltem lelkesen, milyen szorgalmas voltam.
Már sötétben karikáztam haza, és hála istennek semmi érdekes nem volt a tévében. Egy fickó azért gyötörte a barátját, hogy részegen felszedett egy nőt, és nem emlékszik rá, de a csaj feljelenti, hogy megerőszakolta.
A következő lépésem az áramtalanítás volt. Zutty az ágyba.

Hétfő

Éjjel szokatlanul sokszor voltam leereszteni a hűtővizet. Még hajnali négykor is. Köhögtem, krákogtam, gyártottam a fekete papírzsepiket. Alig aludtam valamit. Ma vagy maszk, vagy kötök rongyot magam elé, és úgy vések.
Hat körül kinyitottam az ablakot, mert majd meggyulladtam, és hallgattam a ‚csöndet‘.

Reggelire kinyitottam a hűtőt, és megállapítottam, hogy a tíz tojás fele most elfogy. A penészes kenyerek mentek a komposztra, és a szárazból faragtam a fogammal. Alighanem ma már ki tudom pucolni a hűtőt. Ilyen is rég volt már.
A pontossághoz hozzá tartozik, hogy hétfőn valamelyik bolt nincs nyitva, tehát leghamarabb holnap veszek kenyeret.
Egyébként kóválygok itt, mint akit nyakon ütöttek. Fázom, félálomban ülök az ágyon, mennék a talicskáért, de visszaesem.
Tízkor jöttem fel naplót írni. Éppen megnéztem a leveleim. A Sini visszaigazolta rendelésem, s láttam, hogy hiába figyelem majd a postakürtöt. Futárszolgálattal jön a motyó.
Ekkor dudaszó.
El sem hiszem. Megjöttek az alkatrészek.
Akkor délelőtt még tévéjavítás lesz.

Nincsenek megjegyzések: