2009. július 4., szombat

Komjáti napló 2009 - XVIII. rész

Szerda

Eltelt egy hét, hogy nem láttam bekapcsolt számítógépet. Illetve internetet több, mint egy hete, mert a padláson szenvedő gépet készülök kiváltani, s két napja egy öreg masinát készítgetek fel a munkára.
700MHz-es Dell Optiplex, és van hozzá windows 98 licenszem. Sőt, még a winwordhoz is van. Hoztam Németországból. Apám kapta egy géppel, és az a gép már lefüstölt. Tehát most Microsoft gép előtt alkotok. Ilyen is régen volt már.
Mondjuk a gépre elég nehezen lehet feltenni a wint. Kell bele egy másik videovezérlő, akkor települ. Az eredetivel elsötétül a képernyő, és úgy marad. A setup parancs egyik kapcsolója sem ad megoldást.
Ha már feljött az oprendszer, s felraktam a drivereit, stabilan használható.
Ennyit a körülményekről, és most dióhéjba szuszakolom a múlt hónap végét.
A kölcsönutánfutóval hazatértem, és körberohantam az otthoni javítanivalókat. Mondjuk, még a hűtőszekrényünk is szabályzócserére szorult... de az volt otthon az anyuéból. Igaz, hogy a folyton fagyósba szántam, de most a kisebbe került. (Még nem is kérdeztem rá, vajon azóta üzembiztos-e.)
A TESCO-ban nem bírtam ellenállni egy új kerékpárcomputernek, és meg is szenvedtem vele. A fordítás remekül sikerült, de simán nem értem, miképpen lehet pedálfordulatból következtetni a sebességre. Hosszabb töprengéssel eljutottam odáig, hogy valamiért nem kerületet számoltat, hanem megjelölteti a kereket és az utat, majd a fordulathoz tartozó utat méreti meg. Ezt pedig a versenykerékpárra rajzolta, és van hozzá hagyományos kerékre szerelhető mágnes és jelvevő is.
Talán pályabiciklin, ami örökhajtós és egy áttétel, ott lehet jó, mert sebességváltósnál minden áttételnél más szorzót kellene beállítani.
Felszerelés után majd megírom a tapasztalataim is.
A hoznivalókról jókora listát írtam, és sokfélét el is tudtam hozni. No, azért nem mindent.
A legfontosabb, a fürdőszoba ajtó. Ez a volt spajzomból került ki, és keskeny, és csak Laci bácsi festette le egyszer, tehát nem valami agyonhasznált ajtó. Majd szépen rendbehozom.
No de, ez nem úgy van ám. Volt ott még egy másik, meg egy harmadik, és a szomszéd Lacitól is kaptam egy üvegeset. Masszív faajtó recés üveggel. Már a szobából látszik, ha valaki égve hagyja a villanyt. Még szélesebb is. Tehát akár mosógépet is át lehet rajta vinni.
Beállítottam a futó elejébe, aztán két oldalra felraktam a lapradiátorokat. Közé pedig a zsebkohót, a frissen elcserélt biciklit, egy ágykeretet, abba kaptam egy kisgarázsnyi tetőfedő bádogot. Ez már újfajta szurkos kinézetű szemcsés anyaggal bevont valami, és nehéz, mint a sár.
Megleltem végre a műholdantennám LNB befogóbilincsét, és még sok hasznos dolgot. A 300kg-ra tervezett utánfutón pedig figyeltem a laprugót, ne terheljem túl.
A kocsiba is került egy jókora monitor. Ezt még javítani kell, de jó helyre került. Menetmetszők, és antennás műszerré átalakított Junoszt tévé is. (Az AGC-t kikötöttem a gép oldalán egy potira, és a tetejébe belefaragtam egy deprez műszert, meg mellé két banánhüvelyt, ha tetén kívül nem látszik, akkor hosszú mérőzsinórral csatlakoztatok rá multimétert, és megint nyerek pár métert. )
Nem sorolom fel az egészet, sok hasznos dolog. Majd szóba kerülnek, ha már ott tartok.
Szerdán jött Karcsi, aki szállító is, nem csak barát, megnyugatott, hogy ez így nem csak billegni fog, hanem a rendőrök is belekötnek majd. Túlzottan eláll, és vitorlaként ellenszelet fog és a körfűrészt ki fogják lopni valamelyik lámpánál. Mondjuk az orosz körfűrész elég nehéz, megnézném, mennyit fut vele valaki százon.
Tehát lerámoltuk ismét, és átpakoltuk másképpen.
Így sem tűnt szebbnek, de alacsonyabb lett sokkal.
A légellenállásból biztos visszakaptam pár liter benzint.
Ebéd után 1-2 óra volt az átpakolás. Fél három körül indulhattam el. Az út Gyöngyösig jó volt, pedig a gyöngyösi rendőrök szoktak velem szórakozni. Most nem láttam egyet sem. Utoljára a lakott terület táblánál fogtak meg 61-gyel 6 éve. Bp felől nem volt egyértelmű, csak az, hogy nem pánikszerűen lassítottam, hanem folyamatosan. A szabály az szabály. Fizettem. Máskor a pályalehajtónál tartottak fel, hogy a céges kocsiban rossz helyen van az elválasztó vas. (Ami az utasteret határolja el a raktértől.) Tudom, melyik kolléga rakta át, hogy az iratostáska és a kaja jobban elférjen, de hivatalosan nem értettem, mit is akarnak tőlem. Én így kaptam, s használtam akkor kb. 2 éve. Aztán felajánlottam, hogy szívesen átrakom, mert 3 csavar tartja. Ezt a takarításkor mindig megszenvedtem, mert rongy, szivacs, minden beleakad.
Röpke egy órás várakoztatás után utamra engedtek, hogy majd alkalmas helyen csináljam vissza.
Szóval berzenkedem Gyöngyöstől.
Fellélegeztem, amikor végre kijutottam a városból, és az emelkedőnek száguldottam 60km/h-val.
Napsütés, rekkenő hőség, a nehéz emelkedő tetején már láttam is a két motoros rendőrt. Le is intettek annak rendje és módja szerint.
Kérte az irataimat.
Odaadtam a jogsit, meg a két forgalmit.
Hátrament. Elkérte a lakcím kártyámat is. Aztán bemutatta, hogy lejárt e zöldkártyám 6-án.
Anyám szokta mondani, hogy aki keres, az megérdemli, hogy találjon is.
5000Ft.
Bólintottam. Nagyon udvarias volt, és elment megírni a papírokat a motorjához. Aztán telefonált. Nézegetett, írt valamit, és megint telefonált. Már bóbiskolni kezdtem mire előkerült, megint ott tartott egy órát. Hogy ezt ha kifizettetném vele, 6500Ft+Áfa óradíjjal, az hótt tuti!
Ezután még komótosan bepakoltam a két forgalmit és a személyi okmányaimat a megfelelő táskába-tárcába zacskóba, és továbbindultam.
Fél kilencre értem haza Komjátiba. (Simán megjártam volna világosban, ha nem tartanak fel..)
Feri és Jolika a kapuban elcsípett, és segített lepakolni. Kaptam tőlük egy kg kenyeret. Anyu rendelte, nehogy éhen haljak... Egyébként Ardói kenyér, és nagyon finom. Erősen morzsálódik, de már hét napja nem száradt ki nejlon nélkül a kenyértartóban. Eddig csúcs.
Lerámoltunk, visszavittem a futót és még felhívtam Nufit, megvagyok..
A következő két nap az eső és a kombájn napja volt.
Megérkezett Ferinek a biztosítéktábla. Két helyről is rendelt. Egy használt Opel és egy új univerzális.
Az első nyisszantás ment nehezen, aztán már csak a klimpelés ment. Ha az eső jött, akkor meg a villámlás miatt fedezékbe húzódtunk.
A hét végén jött a számítógépélesztgetés meg a pakolászás. Leütöttem egy csövet az udvaron, és összeállítottam a műhold tányérját. Minden alkatrészt máshonnét húztam elő. A merevítő két csavarját nem találtam csak meg. Oda konvektorből kiszerelt öreg 5-ös csavarokat meneteltem újra, és körömlakkal lefestettem, hogy ne rozsdáljon be megint.
Ja, azt még nem is mondtam, hogy anyuék voltak itt,a míg Budafokon voltam, de az eső nem engedte a kertet művelni. Ezért átszervezték a hűtőmet.
Olyan jól sikerült, hogy a valahonnét előkerült két tejfölöspohárnyi zsírt kirakták a verandán tárolt szemetesembe.
Itt viszont a macskák vették kezelésbe, és az egyiket pl az első komora ajtajánál sikerült kibontani, és azóta szívja a föld a tartalmát. Én meg a fogamat, mert sokszor belelépek. A füvet meg ugye nem lehet felmosni.
Mondjuk avas nem volt, és nekem ez még begyújtásra is jó, de a menetmetszéshez is használtam az udvarról visszamentett doboz tartalmának maradékából.
Tegnap kicsit asztaloskodtam. A 83-ban vett szekrénysorom polcai műanyag tuskókon nyugszanak eredetileg. Ha nincs egymás mellett több ilyen szekrény, az oldalfalak hasasodnak, ezért a polcok lehullanak. „Ráfejleszettem.“
A tüzifának vásárolt széldeszka nagyobbrészt fakéreg, de itt-ott találni benne fát is. Elő a körfűrész, és metéltem belőle 25x1,5 x1.5 cm-es rudakat, és felcsiszoltam. Ezek jól tartják a felső polcot, amióta itt vagyok. Most elhoztam még hármat. Ebből kettőt raktam be.
Felhívtam még Pistát, egy volt kollégámat, hova menjek zöldkártyát csináltatni. Barcikára, vagy Miskolcra a postagarázsba? Ő ajánlott a Búza térhez közel egy harmadikat. Csak közben anyu is szervezkedett Jánossal, hogy majd jön és elkísér.
Mondom, négy évig voltam szerelője ezeknek a masináknak, csak el tudom intézni.
Aztán mégis Edelény lett belőle. János ismeri, meg unokatestvére is.
Jó, akkor odaviszem a pénzt. Legalább egy része családban marad.
Délután még szétkaptam a gyújtáselosztófedelet, mert Budafokon nem akart beindulni a motor, és megállapítottam hogy erősen korrodált az érintkezője. Jó lesz a végére járni.
Még otthon betettem egy szétverésre ítélt kisPolszki gyújtótrafót. A vasmagját már korábban eltávolítottam, most bronzpersely kellett belőle.
A Honda elosztófedele teljesen zárt, a megszakítóházban van a trafo is, de az korábban tönkrement, és az akku mellé csavaroztak egy másfajta trafót, a fedelet megfúrták, oda dugták be a kábelt. Ki tudja mióta mehet ez így, de amikor megvásároltam is ez lehetett a baja, nem a benzinpumpa, amit az eladó füllentett nekem. A hangja alapján erre tippelek.
A lényeg, hogy kicsit nagyobb lyukat fúrtam bele, lefűrészeltem a régi trafó kivezetését, és a középső érintkezőhöz vezető vascsíkról leolvasztottam annyit, hogy hozzáforraszthattam a bronzperselyt.
Még a nagyfesz kábelt is visszavágtam, megcsiszoltam, és újraklimpeltem. Az akkusaruról lemostam szappanos vízzel a rézoxidot, és összeraktam.
Olyan simán indult szivató nélkül is, hogy öröm volt hallani.
Örömömben még a díszrácshoz is alkottam a lerört középső műanyagfül helyett fekete monitoralkatrészből másikat.

Ma pedig nem keltem korán sem későn. Becsomagoltam a szemetet és a tojáskészletem zömét. Tíz felé értem Edelénybe. Ott megkérdeztem az első kerékpárost, hogy jutok el, melyik templomnál kell elfordulnom?
Ő ugyan Finke felé irányított egy másik céghez, de már határoztam, hová megyek.
És... és...
Gyönyörű tiszta porta, nagy hely, a garázsban éppen készült egy környezetvédelmi felülvizsgálat. (Ez a hivatalos neve a zöldkártyának) A srác ott volt, valóban be is jelentett már János, és a műszer a jól ismert 2001-es.
Vagyis GATS gyártmány. Itt már jó helyen vagyok. Ismerős készülék, ismerős szagok.
Rémlett, hogy még én adhattam át nekik, s tanítottam be a kezelését is. Persze 6-7 éve volt. Már tompa az emlék.
Figyeltem a műszert, jók voltak az adataim. Minden manipuláció nélkül hozta a jó értékeket. Az 5%nyi oxigén meg a kipufogómon lévő apró lyuk miatt van, de nem lambdaszondás, tehát nem számít. Az első és hátsó dob illesztésétől egy arasznyira van az első csövön. Ha legközelebb hegeszteni kell rajta, ezt is befoltoztatom.
Még hangja sincs, annyira pici.
Utána anyuékhoz mentem tovább. Náluk most nincs melegvíz a fürdőszobában. A konyhai csap begyújtja a bojlert, de a fürdőszobai nem.
Ebből falbontás lesz.
Leemeltem a mosdót és kinyitogattam elzárogattam a sarokszelepeket. Nem lett sokkal jobb. A hideg víz alig jön, a meleg be-be indult. Volt, hogy felspriccelt a fürdőszoba polcig is, de nem volt meggyőző.A vízórától cserélni kellene a fürdőszoba és konyha elágazásig minimum, de a mosdó sarokszelepeiig még jobb lenne. (Az egész nem több, mint 2m cső.)

Elmentünk még keresztanyuhoz megnézni a kádat, de utánfutó nélkül nem tudtam elhozni. Csak a repedt mosdókagylót. De az is vagy kukába kerül, vagy maximum a kazánházba teszem fel kézmosónak.
Borzasztó meleg volt. Jöttem is haza,amint tudtam. Most nyomtam neki 90-nel, ahol lehetett, és 50 –nel lakott területen.
Bódvaszilason kellett egy csikorgót fékeznem, mert egy biciklista merőlegesen fordult elém. Mondjuk ha nem 50, hanem túllépem a sebességhatárt, felbillentettem volna. Van előnye a korosodásomnak is. Egyre több szabályt betartok.
Három körül értem haza. Kipakoltam a kaját a hűtőbe, aztán behúzódtam a hűs szobába. El is aludtam, mint a kisangyal.
Este még telefon, és fürdés odakinn. A Dr. House-t nem volt türelmem nézni, pedig nemrég még szerettem. A Tűzvonalban is ismerős volt. Ezt a rész már láttam. Még felmásztam kicsit a padlásra letölteni a leveleim, és aludni tértem.
Csak nem sikerült.
Ezért kapcsoltam be a gépet újra, és írtam meg a közelmúlt eseményeit.
Így már talán leszek olyan fáradt, hogy elalszom hajnali 2-kor.


Csütörtök

Ez egy olyan megint eltelt egy nap.
Reggel nem tértem magamhoz, pótcselekvésekbe menekültem. A meggyfáról leszedett beteg gallyakat hoztam a bejárat elé a betonjárdára. Összeraktam a zsebkohót és nagy nehezen begyújtottam. Mondjuk elég vizes volt a fa. Zöld levelekkel és rekkenő hőség. Ennek ellenére egy egész TESCO-s újságot elpazaroltam, meg egy OBI-st is. ;-) Elégettem a maradék zsírt is. Hiába koszoltam össze rozsdás csavarokkal, így is rájártak a macskák.
Ebéd után nekifogtam az ój szerzeménynek. S piros kemping biciklinek.
Az első kerékagyat elemeire szedtem, egy küllőt is kiegyengettem, s kimosva bezsírozva összeraktam. A Miskolcról hozott Taurus gyártmányú gumi még az első kemping bringámról származik. Nem lett tükörradiál, de azon párban cseréltem, és félretettem rosszabb napokra.
A megtalált belső sajnos már nem volt ilyen szerencsés. Jó 5cm-es darab durrant ki belőle egykor, s valamiért ezt is megőriztem. Csak most nem tűnt fel elsőre, hogy ez már nem lesz helyrehozható. Hacsak a Pesten hozzá vásárolt 16 hüvelykes újból nem vágok hozzá foltot. Az megint melléfogás lett. Kisebb minden kerekemnél. Csak tudnám, mire való!
Levettem a zöld bringáról az első kereket. Az úgysem szép, és le is ereszt mindig. Legalább megkeresem a belsőn a lyukat.
Nem volt rajta. A szelepgumi ért el, azt kellett cserélnem. A lyukkeresés miatt legalább lemostam, és be is hintőporoztam.
Pár perc gyönyörködés után szétkaptam a hátsót is.
A kontrás agy jóval hosszabb művelet. Kimostam azt is brigéciollal, és kitörölgettem fényesre. Kíváncsi voltam a kopásokra.
Nem volt. Fényesedésen kívül nem találtam hibát. Kapott vastag zsírréteget, majd ezen is gumiellenőrzés. Szelepgumicsere után hintőporozva visszakerült.
A künusz beállítása macerásabb volt. Az igazat megvallva még nem vagyok vele elégedett, de már nagyon ki akartam próbálni.
Zsírtalanító fürdő a láncnak is. Holnap, ha már száraz, be is olajozom.
A kerekek a helyükön, a dinamó beleakadt a küllőkbe. Egyenlőre levettem. A jobb oldali hajtókar pedálostól ott pihent a bringa mellett. Volt új ékem is, csak az lepett meg igzán, hogy a hajtókar lötyögött a tengelyen.
De hát van itt nekem a Budapest bringámról hajtókar. Rápróbálom, hogy a tengely kopott meg, vagy a hajtókar.
Nem rávaló. Vastagabb tengelyen is van. Arra ráillett.
Most jön a sokadik akadály. A Budapest bringáról a lánckerekes hajtókar van meg csak, a vastag tengelyhez is csak 1 pedál van.
A rozsdás zöld bringáról telepítettem át mára a próba kedvéért, de nem tetszik.
A felszerelt patkófék nem ér le a kerék ráfjáig. A gumit vésné csak ki. Mégis orosz féket kell rászerelnem. Addig meg csak kontra marad. Ja, mert a felülről fogó hagyományos fék nekem nem tetszik. Hamar elkopik, és egyáltalán nem hatékony.
A lámpa és sárvédő rögzítő füleken a szegecseket jól megvertem. Nem szeretem, amikor zörög értelmetlenül. A kemping bringa az tud csöndes lenni. Nem úgy, mint a hernyótalpas montik.
Felkerült az első lámpa, a hátsóhoz megkerestem a búrát.
Sajnos a vezetékeket is ki kell cserélni. Ez már holnapra marad. Még megdöntöttem a kormányt, mert nekem így nagyon bizonytalan. Az elődje – most Miskolcon van – jó tíz évet szolgált ebben a beállításban, és csak Ildinek húztam vissza. Nekem bizonytalan lesz az egész tőle.
Negyed kilenckor mentem telefonálni. Fürgén gyorsul az apró kerék, és élveztem is. Minden kétkerekűnek megvan a maga varázsa. Aki nem ilyen bringabolond, annak nehéz volna elmondani a külöbséget. Ezt érezni kell, mint a zenét. Más jó a Gepidában, más a Favoritban, és a névtelen Citybike-ban. Mást találtam a saját építésű öszvéremben is.
Egyébként ez a picuri járgány egyszer-kétszer akkora utat tett meg egy nap alatt, hogy elmesélni is nehéz. Biztos 100km fölött. Akkor még nem volt sebességmérő, csak cikáztam Miskolcon és Szikszón és újra Miskolcon, a Bükkben vele legalább 10 órát. Még csak nem is volt ritka tevékenység. Ennek ellenére csak pedálokat és gumikat cseréltem rajta. Illetve a kormányt is, mert elrepedt. De vettem hozzá tartalék villát és hátsó agyat is, de nem kellett cserélnem. A kontrát kétévente szétkaptam, kimostam, de össze is raktam.
Ma nem tartanak...
... bocs, nem szidom az újakat. Más terhelést kapnak. Nem 65kg, hanem 95 csücsül rajta.
Este még megnéztem a Tűzvonalbant, majd kirobogtam a műanyagkádamba lubickolni. Hűs volt, de megszoktam. Mi mindenhez képes egy emberi szervezet alkalmazkodni!

Nincsenek megjegyzések: