2009. május 27., szerda

Komjáti napló 2009 - IX. rész

Átraktam a mini komposzt keretet. Megforgattam. Bár a bomlásra jóformán még csak a szaga emlékeztet közelről, de menekülő bogarakat már észrevettem benne.
Így megbolygatva kisebb lett.
Nem volt igazán jó hangulatom.
Akartam csinálni a konyhát, de mindenbe belekezdtem, ami nem az volt.
Átszerveztem a szoba közepét. Olvastam a kertész könyvet. A komposztos könyvet. Mindkettőnek más a koncepciója a fű, illetve az udvar kezelése ügyében.
Üsse kő. Nekem is más lesz. :-)
Mondjuk az egymásra rakott kereteket is összetartja a komposzt tömege, tehát ez az ötlet is tetszik. Mondjuk a hibás raklap meg általában kész, tehát kisebb munka. Amíg nincs itt Ildi, addig így is megfelel halomba rakva. A keretezés mindenképpen a zsaluzások befejeztével felszabaduló deszkákból lesz. Addig ez van.
De mitől lesz munkakedv?
Kávé.
Bejött.
Már a főzés közben sikerült felrajzolni a lefolyócső nyomvonalát a falra. Most nem vettem elő a horonymarót. Nem akartam a konyhát megint napokra porral betakarni. Az előző marás óta sem sikerült még mindent kitakarítani.
Először a (hegesztéshez) salakoló kalapácsnak betonacéllal összevarrt vésőt használtam, de jobb volt az egyágú kőműves kalapács.
Elfogyott a kávé, és szépen besüllyedt a falba a műanyagcső.
Ideiglenesen összeillesztettem a mosogató megfelelő részével, és gondoltam, kiporolom a csaptelep helyén kilógó csonkot.
Behoztam a villanyszerelésnél használt behúzószalagot, de az nem ment fel a padig.
Fentről is megakadt úgy fél méternyire.
Még nem szitkozódtam, de határeset volt.
A csővágóval a rögzítő deszkák fölött elvágva sikerült egy fúrót beletörni a tömedékbe.
Legalább megtudtam, miből van.
Vályogcumi.
A hideg oldali viszonylag egyszerűen átlyukadt, de a meleg ellenállt.
Újabb csőrészleteket vágtam vissza, kivenni a csövet már nem érdemes, fogja a gipsz, és az első két csempe is.
Az istállóban volt egy tekercs kerítésdrót. Levágtam belőle vagy három métert, és azt élesre alakítva először lentről, de ott 90˚kal kezdődik, azonnal elakadtam, viszont a padlásról forgatva, bőrdudázó mozdulatokkal kilyukasztottam a dugót. Alul csőrös fogóval emeltem ki a tehéntrágyával megtapasztott szálas agyagmaradékot. Még némi 'kéményseprés' a behúzó szalaggal, és könnyedén át lehet fújni a csövön.
Háromnegyed hét.
Berámoltam a holmit a házba, és repültem a telefonfülkébe.
Ma Nufi is jobb hangulatú volt. Tetszik neki a Skype-os oktatósdi. Remélem, lesz elég tanítvány!
Itthon a locsolás közben megint lelegeltem vagy tíz darab félig megpirult epret. Vajon megtudom-e valaha, hogy milyen az érett változat?

Kedd

Nem akarózott felkelni. Az első kávéig semmire nem voltam alkalmas. Már tudom, hogy nem mehet tovább. Ismét leteszem a barna vizet hosszabb időre. Egy napra, vagy egy hónapra, még nem tudom, de holnap nagyon feszült leszek tőle.
Locsolás, teszvesz-ténfergés , olvastam az RT évkönyvből ('94) a hálózati összefoglaló cikket. Mármint a telefonnal kezdi, és elmagyarázza az analóg sávszélesség és a digitális közötti összefüggést. Miért pont 64kbit egy analóg vonalat kiváltó digitális vonal... Háromszor olvastam el, mire felfogtam, hogy egy mintajel 8 bit, és 1 másodperc alatt 8khz-es mintavétel, azaz nyolcszor nyolcezer, az hatvannégyezer. Ennyire nulla a felfogóképességem. Pedig egyszer már a Tannenbaum könyvet végigrágva megértettem. Most meg küzdök egy ilyen alapdologgal, mint egér a csapda rácsával.
Önvallatásom addig jutott, hogy szóba, mintha számtech órán felelnék, összefoglaltam, az olvasottakat.
Élmény, nem?
Még előhúztam az esti olvasáshoz a polcról a körte termesztését. Nehogy egyszerűen egy irányba izmosodjék az agyam helye.
Még valami nagyon fontos. Elegem lett a Kossuth rádió műsorszerkezetéből, és a katolikus rádiót is meguntam, előbányásztam a Denon tunert a szekrényből. Lesz, ami lesz, én mától ismét Bartók rádiót akarok hallgatni.
Találtam merev vezetéket, és hajtottam belőle antenna csatlakozót, a másik végére pedig kétméteres mérőzsinór került.
Kicsit zajos, de megjött.
A Cleopatra erősítőjén keresztül még némi dinamika is sejtette magát.
Azért lepett meg, mert a CD vagy DVD hangja is lapos, vacak, sávkorlátozott és minősíthetetlenül vacak.
A Tamashi DVD a legolcsóbb lejátszó volt már akkor is, amikor vettem, de otthon az erősítőmbe üvegszálon viszem a digitális kimenetről, vagy digitálisan. Ott az erősítő DA fokozatát hallgatom.
Itt meg a saját kis DA-ját.
DV208x a tipusa.
Fel kéne tenni a műtőasztalra, hátha pár kondival fel lehetne ébreszteni a mélyhang tartományt, de még nincs hely az asztalon.
Meg kondikat is kéne bontani.
Ez lesz a következő, amint a padlásról lemegyek.

Elolvastam a blogom után írt hozzászólást.
Megint nem sikerült válaszolni, muszáj leszek direktmód beleírni, ha üzenek olvasómnak.
Köszönöm mindenkinek, aki rám bukkan, s nem menekül azonnal más vizekre. Nufi olvassa a statisztikát is, és tájékoztat róla. Meg is lepődtem rajta. Kellemesen.
Lehet, hogy újra elengedem a novelláimat?
Néha olyan jól esik lubickolni a saját hülyeségemben. Hogy a poénjaim elsülnek-e, arra nincs most visszajelzés. Egy felolvasáskor kiderül, hogy a halálkanyarokat egyenesen vevő sofőr szándékos, de most nincs itt a Rejtő sorozat, és nem töltődöm fel belőle.

Forrasztgatás közben – egy táp és egy Goldstar monitor panelja ürült ki, ja meg az Elka55 billentyűzete a reed relék miatt - valaki nem tudott bejönni a kapun, de elég hangosan jelezte, hogy velem akar beszélni.
Hogy értek-e a számítógéphez. Mármint hogy megnézném-e a gépét. Merthogy valaki mondta, és ….
Ez így elég bonyolult, de sem az ajánló nevét, sem az úrét még nem jegyeztem meg.
A címre emlékszem, de a neve még fehér folt.
Szóval bezártam mindent – nem kell, itt nem jön be senki... - de én ezt így szoktam meg … - majd megszokom ezt is... - de én akkor is bezárok, …. szóval átkerekeztünk az utcánk másik végére, és egy hanyatt esett DELL gép jelezte, hogy az oprendszer csüccs.
- Van cd, van minden...
Hát volt. Csak épp nem bootolt. Nem lehetett bootsorrendet állítani, sem sok-mindenhez hozzáférni.
3V-os elem ki, és akkor sem. Csak a dátum lett 2005.
Jó.
Kaptam lámpát, és lehúztam egy jumpert.
Utána lehetett beállítani.
Már csak a CD nem működött.
Hazaugrottam a DVD meghajtóért, és arról a Vistája felkúszott végre, de nyolc is elmúlt, hogy elszabadultam.
Jó gazda, a gép a gyereké, de ő nem ért hozzá, és nem is érdekli.
Helyette megmutatta a kilenc malacát a kocával, és a két birkát kecskével, meg a megszámlálhatatlan galambot.
Csak a kutyája morgott rám. Pedig eddig mindegyiket meg tudtam simogatni, ahol jártam. Ez olyan bizalmatlan fajta.
Fél kilencre értem a telefonfülkébe, és megint sötétben locsoltam. Ma még epret sem szemeztem. Pedig biztos van már új félérett.

Nincsenek megjegyzések: