2009. május 24., vasárnap

Komjáti napló 2009 - VII. rész

Szerda
Begipszeltem a rézcsöveket. Felforrasztottam a kiállásokat, és fent
rögzítettem két falap összeszorításával a padláson a vízcsöveket.

Hat órára megjelentem Ferinél, hogy megnézzük a bálázót. Mondtam, hogy
még nem láttam olyat, de hátha belenyúlok véletlenül a megoldásba?

Feri még a mezőn, Jolika beengedett a géphez. Körbejártam, alábújtam,
kiürítettem, megforgattam a lendkerekét, s már kezdett képem lenni róla, mit is csinál, de Feri kinn maradt, és vizet kért, majd értem jön, ha hazajön.

Hazamentem, és végiggondoltam, mit is csinál az a sok bigyó. Arra
jutottam, hogy vagy elraktak egy láncot a gépen, és nem mozog a helyes
szinkronban a kötő rész, vagy az udvaron túl kevés szénát kapott és nem
tömörödik eléggé, ezért nem szorul meg a madzag. Következésképpen nem
köti meg.

Feri nem jött, én meg mentem telefonálni.

Út közben kaptam SMS-t anyutól, hogy jön. Reggel fél kilenckor ér be a
vonat.

Józsival is összefutottam a fülkénél. A fia bringáján szétugrott a fék,
azt segítettem helyrerántani. Kellett hozzá négy kéz, mert átalakította
az elejét. Akkor elég lett volna kiakasztani.

Hazafelé megmutatta a spajzot, amit most csinál.

Sötétedett, de nem akartam elbújni a szerelés elől, nekiálltam portát
rendezni. A fű és gallykupacokat, amit Laci bácsi itt-ott hagy a kert
minden pontján elhordtam a komposztra. Holnap kezdhetem elölről úgyis.


Csütörtök

Hatkor felkeltem.. Takarítás, locsolás, stb. Mire megérkeztek anyuék,
már volt hely. Hozott lencsét, kenyeret, zsömlét, sok-sok ennivalót. Mondom a
hűtőszekrényem már így is varrás mentén reped. Hát még így volt, ami belefért.

Kinn a kertben foglaltuk el magunkat. Kiszolgáltam a szerszámokkal őket, és elhordtam a dudvát hátra a komposztdombra. Az ajtóval szemben álló szilvafáról is letakarítottam a száraz
gallyakat, amit elértem. Abból tüzelő lesz.

Feltettem három csempét a falra.

Hosszú előkészület előzte meg. Meg kellett találni a csempefúrót. Ez egy vídiás szerszám, ami a körzők elvén működik. Lehetőleg minél lassabb fúróval szép karikát lehet kivágni a csempéből a csapok helyére még felragasztás előtt. Ez a bigyó egyébként a helyén volt. A kőzetfúrók műanyagdobozában. Odavaló. Inkább azért kellett keresnem, mert szétszedve belefér, de én összerakva kerestem. Már feláldozni alkalmas fához való lyukfűrészhez vettem elő a vídiás
dobozt, - MEGVAAAN!! - és örömmel dugtam fel az állványos fúró tokmányába.
Visszatértem egy műanyagkereszttel, és egy vízmértékkel. A jelölés kis utánigazítással jó lett.

Ildi az illesztgetés közben hívott fel.

(dulifuli be)

Imádom, hogy az embereknek érzéke van a gyorsan kötő gipszes, vagy
kétkomponenses ragasztások közepén találnak meg. Teljesen, mint a
filmekben a majdnem kikapaszkodó ember fejére hulló cápa a tartalék
levegőt is megfelezi a fuldokló búvárnak.

(dulifuli ki)

Józsi hozott nekem a tüzép telepről meszet, visszaadta a kölcsönkért
cementet is.

(kisgonosz be)

A szomszéd asszony (Erzsi néni) nem szereti Józsit, és megmosta a
fejemet, soha nem látom a kölcsönadott dolgaimat. Pedig amit eddig
odaadtam, mindent visszakaptam. Most is. Maradok én a jól bevált
megérzésemnél, és ha becsap, majd azt mondom, hogy kár volt ráhallgatni.
Azt sem mondom, hogy a megérzésem az a sárga manó, aki a fülemben
duruzsol naphosszat, de visítani szokott, akkor is, amikor nem hallgatok
rá.

(kisgonosz ki)

Kérte a furikot, hogy a gyors segítségnek szánt homokot is betolhassa
vele. Ideadta a rostáját is.

Este még megkevertem egy adag betont, és a kapu mellett kimozdult
terméskövet visszaragasztottam vele.


Péntek

Kirostáltam a homokból egy nagyobb adagot. Megkevertem cementtel, és ott
álltam, hogy 40kg meszet hogyan bontsak ki?

Hátracipeltem az istállóhoz. Kipakoltam a betonkádat. Kisepertem.
Megéreztem a bajt. Berakás közben – a derekamat féltettem – rosszul
fogtam meg a zacskót, és zutty, bele a kádba. Ki is repedt, és még
szerencse hogy olyan aludtejnél sűrűbb massza, mert nem csapott fel.

Hoztam az ovális műanyagvödröt. Tettem bele kőműveskanállal.
Visszasétáltam a furikhoz.

Megkeverjem az egészet?

Nem. Inkább a vödörbe szedtem. Jó félvödörnyivel kitöltöttem elöl (az utcára eső részen) a rést, és mint a jóllakott napközis a PIF újságot nézegeti, szemügyre vettem a kerítést.

Hát ez csak a jéghegy csúcsa.

Mindenhol van kihullott, elgazosodott rés, és hátul az oszlop tövébe belenőtt az orgona.

Újabb keveréssel kitöltöttem az udvari részt. Összesen három vödörrel ment el, s ahol nagyobb volt a lyuk, toltam bele terméskődarabokat is.

Még kiirtottam a rossz helyre keveredett orgonát is. Erre oda kell
figyelnem, mert a gyökere benn maradt. Tovább fog hajtani. Ott majd szét
kell szedni a kerítést, gyökérteleníteni, és újra összerakni.

A maradék energiámmal sötétedésig még a szilvafát is megszabadítottam az
orgonától s az egyéb gazoktól.


Szombat

Pihenőnek szántam. Reggel felvonultam a padlásra írni.

Bennem motozott a történet, vagy inkább egy kuszaság, amellyel a mások
értékrendjében sarokba szorult ember 'bevállalja' – Csernus szavával
élve – a lendületét. Ő tudja, hogy mit csinál, s vajmi kevés köze lesz a
büntetésnek a tetthez. Az kifelé működik, befelé más.

Ehhez hozzá tartozik, hogy anyu folyton segíteni akar. Hozza a kaját,
csinál ezt-azt, és adná a pénzét. Menjek haza, látogassam meg Ildit.
Alig többe kerül, mintha Ildi jön-megy vonattal. S ami otthon maradt, és
hiányzik, azt el tudom hozni. Ő kifizeti.

Nem fogja fel, hogy Komjáti egy életmódváltás, és a haza, az otthon ide
épül, és nem az ő feladata, hogy a nyugdíjából eltartsa a 45 éves fiát.

Persze a fejem azt is feldolgozza, amit hall. Hoznám is, ami otthon
maradt, Ildi meg telefonon kiigazít, hogy nem vagyok még egy hónapja sem
egyedül, és van még mit csinálni ezen kívül is.

Mi a reagálás?

Ha az ember másokra figyel, akkor meghülyül.

Főztem a kávémat, és írni kezdtem.

Persze Nufi morog, miért gyilkolászom az írásaimban, hiszen nincs okom rá.

Pedig gyilkolászásról szó sem lett volna, ha Józsi szomszéd nem hozza
vissza épp az írásra átállt szervezetemet megzavarva a zsaludeszkáimat.

Először még kissé belassulva, mint valami részeg kimentem vele az
utcára. Megmutattam az oszlopot. Annyit kértem, csak tegye át a
kerítésen a deszkákat, majd áthozom a kerten keresztül, s már húztam is
vissza a géphez írni.

Már biztos van egy éve is, nem hagyta el önálló agyszülemény a billentyűzetem. Visszaálltam a történetbe.

Megint jött Józsi.

Ekkor már morcosan kértem, hagyjon most békén, mert 'dolgozom' egy novellán.

A vádlott nyugodtan ült le a bíró elé. Belül már tiszta volt.

Tudta, hogy joga nem volt az öregasszonyt agyonverni, de kötelessége,
vagy indoka igen.

Ügyvéd, és vádló, - és nem volt tisztában a titulusokkal – kézzel írott
papírokból kérdeztek, magnó ment a sarokban valahol. Mondták is az
elején, hogy felvétel készül.

Mechanikusan válaszolgatott.

A bírót nem érdekelte az ügy. Vastag dossziét hozott magával, és lesírt
róla, hogy legfeljebb az első és utolsó oldalt olvashatta el.
Belenézett.

Szakértők beszéltek, s neki a rendőrségi kihallgatásából is idéztek.

Szerette volna, ha már vége van.

* Asszonyom! - állt föl végre a székről – Bírónő, vagyis nem tudom
én megszólítani. Én is beszélhetek?

* Később.

Eljött a később. Odaállt a terem központjába, ahonnét mindenki
lenézett rá, és ő végre elmondhatta, hogy mit csinált.

* Február tizenhetedikén van a születésnapom. Marika néni azért
jött át... Hozott magával pogácsát. Azt nagyon szeretem. A
kedvemért sütötte. Én pedig éppen a mosógépet szedtem szét.
Csurom víz voltam, a fürdőszoba ázott, s délután kettőre volt az
anyóssal megbeszélve, hogy megyünk a temetőbe. A feleségem
sírjánál lesz.

Már így is feszült voltam, a Marika néni csak tukmálta a
pogácsát, meg belelépett a tócsába, és hanyatt esett. A fejét
beverte a mosdóba, meg a derekát, vagy a fenekét fogva
jajgatott, nem tudott felállni.

Közben már minden voltam, csak rendes ember nem.

Felhívtam a mentőket. Ők mondták, ne mozgassam, meg hogy
combnyaktörés is lehet egy ilyen nyolcvan éves néninél, de
mondtam, hogy muszáj felszednem a vizet, mert ha még
tüdőgyulladást is kap, akkor... akkor is én leszek a hibás.


A teremben még széknyikorgás sem hallatszott.

Dacolva a mentős beszédével felemeltem Marika nénit, és bevittem a
szőnyegre. Ráborítottam egy takarót és felvettem a gázkonvektort, hogy
melegben legyen.

Ő meg, amit elért, azzal verte a fejemet, és kiabált. Sikítozott is.

Kértem, hogy csendesebben, mert fáj a fejem, és közben becsengetett az
alattunk lakó, hogy csöpög rájuk a víz, és mi ez a sikítozás.

Kinyitottam az ajtót, mondtam, szedem fel a vizet, mert kilyukadt a
mosógép, de jöjjön be, csináljon valamit Marika nénivel, amíg jön a
mentő.

A szomszéd részeg volt, és megütött, mert bántottam az öreglányt. Erre
én kilöktem a lakásból és bezártam az ajtót.

A mentők csengetését meg nem hallottam, biztos jöttek, csak nagy volt a
zaj.

Marika néni közben tovább sivalkodott, hogy ráeresztem a gázt, és
magához húzta az állólámpát a madzagjánál fogva.

Én meg a fotelt toltam arrébb, hogy ne érje el a távirányítókat. Azokat
is, vagyis a videóét meg a műholdét már hozzám vágta.

Az állólámpa madzagja beleakadt a cipőmbe. Marika néni fejét az állánál
fogva felrántotta. Hallottam, hogyan reccsen a protézise, és még a
nyakára is tekeredett a zsinór.

Mérgemben rúgtam akkorát, amekkorát csak bírtam.

Marika néni utána már csak rángatózott.

A rendőrök törték rám az ajtót.

Én ennyire emlékszem.

Ja, és ha megbüntetnek, ha nem, én nem vagyok rossz ember.

Ja, és valaki felszedte a vizet a fürdőszobában, vagy ha hazamegyek, még
a szomszéddal is harcolnom kell?


Tudom, a kutya sem olvassa, de ezek az írások tartják össze az elmémet.
Kellenek az önmegismeréshez. Utólag értelmezve hazatalálok magamhoz, és
megértem a sorsomat. Afféle önmagam pszichológusa, Mekk Elek -féle
ezermesteri fogás, és nekem hasznos.

Józsi elnézést kért, és csendben hordta tovább a fát.

Azt már nem tudom, hogy körbe az Erzsi néni telkén, hogy lássa, mindent
visszaad, vagy a kerten keresztül, de már kérdeztem, honnét az ellentét,
s nem jutottam még megfejtéshez.

Sajnálom, mert nekem mindkét ember fontos. Nem fogok választani köztük.

Az írás meg már nem az lett, amire készültem. Ez van. Ha legközelebb
'rámjön' , majd bezárom a kiskaput, és nem zavarnak meg,


A novella elküldésekor megfagyott a gépem.

Pedig nincs is meleg.

Itt valami nincs rendjén, nem is indult újra. Addig-meddig, hogy kitéptem a hangkártyát, raktam bele másik videokártyát, és semmi.

A ventilátorok mennek, egyik ic sem melegszik. A tápomban külön hatalmas ventilátor van, és az sem tol forró levegőt. A processzorventilátor mellett a hangját sem hallom.

Feltoltam a csavarhúzót. Nem akadt bele. Lecipeltem a gépet. Feljött.

Pár perc és újra négerek az alagútban.

Oldalára billentettem, kicibáltam az alaplapot, és kivettem a 3voltos
elemet.

Így sem.

Újabb kávé.

Beindult. Feljön a gép. Az olcsóbbik wifi kártyából kiműtöttem az
antennacsatlakozót, majd beleraktam a GSM telefonos aljzatot. Hasonló
freki, nem lesz vele baj.

Beledugva gépbe, nem kelt föl többet.

Ekkor vettem ki a tápegységet. A ventilátor betonkeményen állt. A
lecsomagolt panelon az elektrolit kondenzátorok Quasimodo divatjának
megfelelő púpot növesztettek.
….
(Ide tessék valami zaftosat képzelni. Mondjuk marhapörköltet.)
….
A mindenki másnál egyértelmű fagyásokat is tápcserével kezdi Imike, de
magánál fel sem merül, hogy egy egység elromolhat. Mi több, meg is
sértődik, hogy egy négy-öt éves tápegység elromlik.

A ventilátort kimostam, bezsíroztam, de kondenzátorral hadi lábon állok.
Hoztam pár tápot alkatrésznek, de régi AT-sak. Inkább ellenállás és
tranzisztorbányaként használom, vagy a dobozát vasnak.

Három tápból csak összeszedtem 4 darab kondit. Ezek tömzsibbek, nem
férnek be a régi helyére.. A lábait meghosszabbítandó, merev rézvezeték
után túrtam fel a kincstáramat.

Hosszú, kínnal-keservvel összerakott gépem éppen bootolt, amikor csöng a
telefon.

Mátkám volt. Nem telefonáltam... Miért, hágy óra?... Már nyolc is
elmúlt.... akkor megyek...

Beraktam a lakásba a kilógó antennamadzagot, bezárogattam, és futottak
(bringával) a fülkébe.

Út közben beleszaladtam Feribe és Jolikába.

Na mi lett a bálázóval, mert nem jött Feri, amikor ígérte.

Valami ismerős megoldotta. Ő ezzel foglalkozik.

Mondom neki, hogy nálam meg cipész cipője eset forgott fenn.

Ő még telefonált valahová, ne kelljen ezért Miskolcra bringáznom, de
megnyugtattam, most működőképes a gép, és a bringázás meg rám fér.

Már sötétben és zseblámpával mentem locsolni. Erzsi néni kutyája örült,
és nyalogatott a kerítésen keresztül, amikor elért, a másik szomszédé
meg ugatott.

A szobában még kísérleteztem az antennával, de továbbra is a padlás lesz
a megoldás.

Hacsak a wifi routeremet nem lehet úgy programozni, hogy a wifi
bejelentkezzen a rendszerbe, és azt routolja tovább vezetéken ide a
szobába.

No, ezt még ki kell kísérleteznem.

Vagyis a belső DHCP-t leállítani, és a w bemenetet is kikapcsolni, vagy
engedélyezni, de oda tenni a gépemet, és onnét nyomulni.

Majd holnap mosás után.

Tényleg, úgyis lehet pl. mac addresset is klónozni vele. Ez korlátlan
belépést jelenthet.


3 megjegyzés:

Makka írta...

Szia!
Én bizony olvasom, amiket írsz. A novelládat kiváltképp. Mondhatni "szakmai ártalomnak" is. Bibiloterápiát (irodalomterápia) tanultam a pszichológusság meg a lovas terápia mellé. De egyiket sem gyakorlom, így csak botcsináltának vagyok nevezhető, azaz az érdeklődésem szigorúan amatőr. Ezzel csak azt szerettem volna jelezni, hogy nem fogok senkit elemezni nyilvánosban.:)
Amit csinálsz, hivatalosan kreatív írásnak nevezik, nekem nagyon érdekes. És valóban arra való, amire érzed. Speciel a blogírás is kreatív írás, de ez most mellékszál.

Gárdus Imre írta...

Lehet, hogy kíváncsi lennék az elemzésedre. Mit tud kibányászni belőle egy szakember?
Ez az új játékom, nevezzük 'Creativity'-nek, igazából egy felfoghatatlanul nagy játszótéren zajlik. Igazából a mantramormoló süllyedéstől az izomzatpróbáló erölködésig minden elfér benne, és az benne a furi, hogy nem nevetnek rajtam.
Tudod, amikor a Villkész diósgyőri műhelyében az N313-as játékszkópommal a sok Sokol és rádiómagnó között szovjet tévét javítottam, akkor én gúnynevem 'tudományos alapon' volt. Hitték is, nem is, hogy azzal a vacakkal jövök rá a hibára, és nem szerencsém van.
Az akkor megszerzett lepedőnyi kapcsolási rajzokat azóta is őrzöm és néha visszakívánom a fiatalkoromat. De most ugyanezt a felfedező szellemet szabadítottam el magamban, és hol fogcsikorgatva, hogy a föld fölött vitorlázva haladok.
A hét végén a víz a padlástéri tárolóból a konyhai csapon keresztül a mosogatón átjutva el fog jutni a fürdőszoba összefolyójáig.
Legalábbis szeretném.
Jó olvasást kívánok!

Makka írta...

Ajjaj, nagyon nehezet kérnél, ha azt kérnéd, bányásszak. Egyfelől az etika akadályoz – ahogy te is írod, a játszótér felfoghatatlanul nagy, másfelől azért ez egy nagyon szűk csatorna, akármilyen sok dolgot elárulsz magadról teljesen tudatosan. Pl. nem tudom, milyenek a hangsúlyaid, a gesztusaid, az arckifejezésed, így nem tudom, mikor vagy pl. ironikus vagy teljesen komoly.
A poénjaid bejönnek, legalábbis remélem, azon a ponton nevetek, ahol a te szándékod szerint az következik.:)

Azon meg ne aggódj, ha nem tudsz azonnal válaszolni valakinek, egyértelmű, hogy nincs könnyű dolgod a nettel kapcsolatban.